Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. július-december (1. évfolyam, 2/1-52. szám)
1835-09-19 / 23. szám
PEST SEPTEMBER’ 19.. Megjelelt ez divatujság hetenkint 2szer, esztendő alatt legalább 64 képpel. Helybenfél évi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr. és lef. pengő. A’ TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. 1833. 23. szám. Előfizethetni helyben a' kiadónál Dorottya utczában Czigler házban Ildik szám alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. Posta hivatalnál. Leonora vonakodásának oka a’ leggazdagabb kérőktül, nem soká maradt titokban, ’s mind a’ két család iparkodék e’ szerelemnek véget vetni, melly egyéb következést nem hozhata maga után mindenik gyermek szerencsétlenségénél. A’ batal Lizzari nem érze magában nagy hajlandóságot a’ papélethez ’s azért meghatározá, hogy nem lép ez ösvényre. — A’ jövendőben bízott ’s az időtül reménylő terveinek kedvező változást. Ezen körülmény reményleténél előbb beállt. Bátyja hirtelen meghalt. A’ nagy rangú családok örököseinek nem volt szabad egyházi hivatalba lépni ; ha pedig az öcsé lépe meghalt bátyja’ jogaiba, adott fogadásai Romában megváltattak, így a’ batal gróf egyszerre elhárítva látá a’ két legnagyobb nehézséget, melly Leonorával egybeköttetésében gátul szolgált. Kérésére az atya nem sokára javallni kezdé a’ herczegnek a’ két család egybeköttetését örököseik összeházasítása által. A’ herczeg elfogadá az ajánlást, Leonora örvendve egyezett meg. Az egybekelési ünnepre közel határnap rendelteték. A’ herczeg azt kiváná, hogy az ő brucai várában történjék az meg. Meghívás küldeték az egész táj’ nemeseihez. A’ készületekről ítélve ezen ünnepnek fölül kelle mindent múlnia, a’ mit e’ nemben évek óta látott a’ tartomány. Számos szerencsekivonás érkezék minden oldalról. Az egész szomszédság részt látszék venni a’ két batal szerelmes szerencséjében ’s a’ herczeg minden barátai őszinte örömöt mutattak, csak egyetlen egy nem osztakozék e’ fölhevülésben , *** lovag (kinek nevét elhallgatjuk , mert családa még létez). A’ lovag nagyhírű volt, fényes birtoka, testi jelessége ’s személyes tulajdonival még batal ’s egyik leghevesb imádója Leonórának. Mig Lizzari Romában tartózkodók, megkéré Leonora kezét; gazdagsága ’s magas születése eléggé ajánják a’ NÉPDAL. Fénysugárban ég a’ hegy, A’ nap nyugodóba megy. Szép szerelem’ csillaga Felhő közt bujkál maga. Nagy Mátrának tövénél Vagyon egy agg terepély, Alatta megállók én Egy szegény juhászlegény. ’S szép galambom, Pannikám ! Ogy busán szél furulyám, Mintha éji csalogány Nyögne hű társa után. Eloszlottak a’ borúk , Kibújt a’ sok fias tyúk, Minden mélyen szendéről, Fenn én vagyok egyedül. ’S itt vártam én tegnap is , Itt, én tegnapelőtt is, Kétszer még kevés vala , Harmadszor is megcsalt. ’S most hiszem , mit a’ minap Mondott nekem a’ csélcsap : Most hiszem, hogy úgy szeret, Mint a’ puha kenyeret! — Bérczhavi. LIZZARI GRÓF HÁZASODÁSI (Igaz történet.) Syrakusa ’s Catana között, Bruca faluhoz közel, emelkedik igen festői vidéken egy régi vár. Itt mintegy ötven évvel ez előtt e’ szomorú eset történt. — A’ brucai herczegnek egyetlen 18 évis leánya volt, tökéletes szépség, és jókora birtok örököse; a’ tartomány fényesb ifjúsága tetszeni iparkodék neki. Azon családbeli ifjak, kik jogot gondoltak magoknak az illy magas összeköttetésre, törekedtek Brucai Leonora keze után. A’ herczeg leányára bizá a’ választást ezen egyiránt jeles kérők közül. De Leonora már elajándékozá szivét, meggyőzhetlen vonzódás húzta az ifjú Lizzarihoz, a’ catanai Lizzari gróf második fijához, ki a’ herczeg barátja volt. Ezen megkülönböztetett szerető kevéssel vala Leonóránál idősebb, ’s gyermekéveiben társa. — A’ kevély herczeg abban soha meg nem egyezett volna, hogy leánya a’ rendesen minden birtok nélküli második búval köttessék egybe; de még más valódibb ’s hatalmasb akadályok is voltak , az egybekelést lehetlenné tevők. A’ hatalmizzari pappá szánaték. .