Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. július-december (1. évfolyam, 2/1-52. szám)
1835-09-19 / 23. szám
herczegnél; de az atya, ki már eddig is kinzá leánya’ szivét, most teljes választási szabadságot akara neki adni. A’ lovag’ kérelme iránt hajlandónak mutatván magát, leányához utasitá az elhatározás hallására. Leonora olly kereken és meghatározottan felelt neki tagadólag, hogy mindenki fölhagyott volna a’ reménynyel. — Ő egyre folytatá törekvéseit ’s naponkint unszolóbbön, ösmeré Leonora vonakodásának titkos okát, ’s reményié, hogy az idő ’s távollét kitörlendik szivéből Lizzari emlékét. De tolakodása olly nagy volt, hogy a’ leány érdekletlensége hamar látható vonakodássá változott. Gondolhatni a’ lovag’ dühét, mikor Lizzari gróf idősb fijának halálát, az öcscse megérkezését ’s Leonorával közel egybekelését hallá. A’ megvetett szerelem minden kínai, egyesülten az emésztő féltéssel, egészen elfoglalák természetiül már bosszuszomjas lelkét. A’ többre becsült szerető ezentúl kérlelhetlen gyülölségének tárgya jön, ’s a’ lovag iszonyú bosszút forrala. Kevés nappal a’ fiatal Lizzari egybekelése előtt eltűnt Catanából a’ lovag. Különféle semmit sem jelentő hírek forogtak gyors elutaztáról; némellyek azt állíták, hogy egyik szomszéd városba vonult vissza; mások, hogy a’ külföldre utazott. Valóban pedig senki nem tudá, melly irányt von a’ lovag. A’ fiatal szerelmesek, tulajdon boldogságukkal foglalatoskodva, keveset figyeltek ez esetre, ’s az ünnep napját legbiztosabb nyugalomban várák. A’ rég óhajtott nap feljött. Az egybekelés a* falusi kápolnában történt. Számolhatlan sokaság véve a’ szent helyet körül; gazdagok, szegények, nemesek, parasztok összetódultak, ezen fényes érzékeny ünnepben résztveendők. Azon pillanatban , mikor a’ fiatal férj jegygyűrűjét nője ujjára dugta, csúfoló kaczaj hallatszék a’ kápolnában, olly éles, hogy a’ tér minden pontján hallható volt a’ gyülekezeten keresztül. De olly különös kinyomás fekvék abban, hogy inkább Furia mint ember nevetésének lehete mondani. Ez eset minden jelenlevő figyelmét magára voná; de a’ sokaság nagy bámulására épen lehetlen volt eltalálni, honnan jött az ördögi hahota. A* czeremonia folytattaték ’s hamar el lön feledve az olly zavarólag hatott eset. A’ brucai kastély minden szobái megnyittattak ekkor a’ hivatalosak számára, kivevén a’ menyasszony hálószobáját. Semmi el nem mulasztaték az ünnep olly fölékitésére, melly méltó legyen mindenik nemes családhoz. Az asztalok hajlongtak a’ fölrakott eledelek , gyümölcs és italok alatt, az urasági park pazsitos helyein pedig a’ falu-lakosok ’s cselédek gyűltek össze, részt véve a’ mulatságban. Alkonyaikor szépen megvilágittaték a’ major, ’s az ebédlő teremekbül tánczhoz indultak a’ vendégek kívül a’ váron. Leonora boldog és kevély volt, hogy ízlése szerinti férjet bir, ’s örömét e’ részben épen el nem rejté ; boldogsága minden vonásábul előcsillogott ’s kellemes vidámsága minden jelenlevők között legnyíltabb örömét terjeszte el. Tánczközépen, azon pillanatban mikor kiki mutatással foglalatoskodék, belépett két álarczos a* terembe, parasztruhában ’s virágkoszorúkat ingatva a’ legkegytelibb tánczot járák el. Olaszhonban és Siciliában szokás, hogy a’ bálba menő álarczos a’ házi úrral megösmerteti magát. Ezen divat nem tartaték itt meg, ’s a’bál még sem álarczos volt. De az ösmeretlenek olly nyilvános jegyekkel mutaták részvétel utáni vágyódásokat, hogy bebocsáttatásuk semmi nehézséggel nem kötteték egybe. A’ vendégek nagyobb része az álarczosság alatt a’ házi úrtól készített meglepetést akará szemlélni. Mozgásuk’ kelleme ’s könnyűsége hamar általános csudálkozás tárgyai jönnek. Kiki feléjek tolakodott, híresítőt ajánltak nekik, de mivel kitetszett, hogy senki sem ismeri őket, némellyek azon megjegyzést tevék: ideje már őket leálarczozni. Eleinte vonakodtak jegyek által, mert még egy szót sem szóldlnak. De mikor minden oldalról körülvetettek, kinyilatkoztaták, hogy a’ napi hőssel, a’ fiatal Lizzari gróffal ösmertetik meg magokat. Ez egy pillanatra elhagyá nője karját ’s egész udvariasan egyesité kérelmét barátaiéval. A’ két idegen azon óhajtást jelenté ki, hogy csak előtte, maga előtt, vehessék le álarczokat, különben pedig maradhassanak ösmeretlenül. Ekkor eltávoztak ’s a* gróf követé őket. Bájoló hanga adott viszont jelt a’ tánczra ’s vigalomra; a’ gróf távollétét alig vevék észre. Csupán Leonora kérése többször szemeivel ’s csudálkozni látszék elmaradásán. Alig mulhata el húsz percz, mikor a’ két álarczos ismét belépe el változtatott ruhával, most gyászba voltak öltözve, de könnyen meg lehete bennök az előbbi két könnyű tánczost ismerni. Egy harmadik személyt hordtak karjaikon, fejérbe