Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. július-december (1. évfolyam, 2/1-52. szám)
1835-07-15 / 4. szám
PEST JULIUS* 15 dik. Megjelen e’ divatujság hetenkint kétszer,esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr. é* 10 f. pengő. TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. 1853. 4. szám. Előfizethetni helyben a kiadónál Dorottya utczában Czigler házban Ildik szám alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. Postahivatalnál. ZINGHA, MATAMBAI ÉS ANGOLAI KIRÁLYNÉ. (D' Airantes /herczegné szerint.) A’ századok’ nagy folyamában előttünk leforgott jeles időszakok közül némellyek igen nevezetesek a’ jövendőre tett befolyások által; és kétségen túl ezek közül való a’ 16dik század. A’ nyűgoti eklésiának ketté szakadása igen fontos , főkép Afrika ’s Asia politikai dolgaira nézve azon években, mellyek a’ reformatiót ’s a’ portugallok és hollandusok zsurlódását részint Japánban, részint Kongóban követték. Zingha, matambai királyné, hathatós részt ven azon véres jelenetekben, mellyek ez időtájon Afrikát szaggatták. Aszszony volt ő ugyan is időkoránál élőbben állott, de azért kegyetlen és bosszúálló, mint nemzete’ legvadabb fija. — Zingha, vagy Nzingha, Zingha-n-Bandi-Angolának, a’ matambai nyolczadik királynak leánya volt. Születék 15**2. Changuella Chaucambátul, Bandi-Angola király kedvencz ágyasátul. Ezen asszony jósolója az astrologiában hitt, ’s a’ tartomány minden jövendőmondóit egybegyüjté Zingha születésekor. — ,Oh aoe!.... mama aoe!.... ma aoe!.... ó aoe!‘ (Oh melly szörnyeteg lesz ez a’ csecsemő) — kiáltának ijedve föl mind azok, kik Zingha arczvonatainak jeleit láták. Hanem ezen vad jeleken kívül voltak mások, őt minden egyéb asszonyok fölött kitünendőnek mutatók, ’s ezeket az atyja megértvén, még hadiasabb nevelési adata neki, mint a’ milylyent az afrikai herczegnők kaptak. Bandi Angola az emberevő Csiaguok felekezetéhez tartozott, és néhányszor megáldá leányát ezen vérengző vallás minden szent czerimoniájával. Még pedig újonnan született csecsemők holt tetemei között, az emberi vért teljes kortytyal idva, kéreték az ég áldása Zingha fejére. És az áldás vérengzőn száltle a’ tigrisnőre a’ vérengző istenektül. — Atyja megholt, és a’ vérdühösség egész dicsőségével temették el. Két száz ártatlan emberi teremtés áldoztaték ’s falaték részint föl ezen temetési pompánál , ’s a’ megholt király dicsősége a’ hóhérok énekei által ünnpelteték, az asszonyok, csecsemők és öregek sírásaival vegyítve, kik a’ bárd vagy maga Zingha gyilka alatt hullottak el, ki az isteneit így és egy fiatal nő hasát fölmetsző ’s annak vérét szörbölő dicsérte. Azonban utóbb maga megvallá, hogy irtózott ezen czerimóniától Gyűlölé az emberhús-evést, az embervér-áldozatot. Hanem mindenek fölött hírre vágyó és bosszulatos volt. A’ trónt és a’ boszszút akaró; ezeknek megkaphatásához erő kelle, mellyről jól tudá , hogy az csak népben áll. Ennek szenvedélyeit tehát csiklandozni kelle. Egyszer mégis a’ keresztényektől reményre támaszt, ’s ezen idő óta kezdett kitűnni magasabb elméje. Nehány évvel atyja halála előtt Zinghának egy fija született, mellyet gyöngéden szerete. Nem szereti e kőikéit a’ hiéna is?... Az öreg király is szereté ezen gyermeket, mert Zingháé volt, kit számos családában legtöbbre becsült. Ennek öszszeütközésétől félt Nyolam-Bandi, az angolai ’s matambai országok örököse; megvesztegeté a’rabszolgákat ’s a’ szerencsétlen csecsemő forró, fürdőben megfojtaték. Halálát megtudván Zingha, igazi fájdalmakat érze, mert anya volt; hanem megesküdt, hogy előbb nem sir, mint a’ megesett boszszié napján. Az érzését megtudó Nyolam remegett! Osmeré húgát. — Bandi-Angolának négy gyermeke maradt: Nyolam-Bandi, Zingha, Cambo és Fungi. Zingha nevelése egészen hadias volt, hasonlóképen két húgáé , Cambo és Fungié is; de meglehet, hogy azok kevésbé voltak vitézek ’s bátor természetűek, mert Zinghától magától félt a’ bátyja trónra lépte óta. A’ nő mindjárt atyja halála után egy távol tartományába Cabazzónakba vonult el. Innét zendülésre izgatá Maiamba népeit. Nyolam-Bandi több összeesküvést fedezett föl és a’ vétkeseket nemzete szokott vadságával bünteté meg; és hogy erős mellékrándulást tegyen ’s egyszersmind népeinek tessék, hadat szent a’ portugalloknak .