Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. július-december (1. évfolyam, 2/1-52. szám)

1835-11-21 / 41. szám

PEST NOVEMBER’ 216,­­ 1335. 41. szám. Megjelen e’ divatujság hetenkint 2 ezer. esz­tendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egész évi 1­fr. Postán 5 fr. és le­f. pengő. A’ TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. A’ KELET’ RÓZSÁJA. jelenkorunk’ egyik legnagyobb költőjének életéből. Hónapok folytak­ le, — Mary* képe lassankint elenyészett szivéből a’ csalatkozottnak , ki most mély gondolatokba merülten, magányosan üle az ó világ’ nagy romja, Theseusnak athéni temploma előtt. — Borult szeme mennyei kifejezéssel pil­­lanta­ föl a’ magas doriai oszlopokhoz, mellyek, az idő’ röptével daczolók, a’ múlandóságnak két évezred alatt ellenszegültek. Egész tömege a’ gondolatoknak, a’ képzeteknek ragaszkodék ezen fehér, hallgató ’s mégis hangosan beszélő már­ványoszlopokhoz, és milly tündöklő képet kellett ezen tömegnek olly lélekben alkotnia, mint a’ nézőé vala. — A’ szép, elenyészett Göröghon’hő­sei szálnak égő lelkének elébe, örök erejükben és dicsőségükben állnak ott. — Piraeusban hin­táznak a’ hajók, a’ vitorlák vidorabban lobognak, dicsőséggel tetézett útjokról a’ szép Hellashoz visszatérők, a’ diadal-ittas nép­ örömkiáltásival fogadtatva, — csöndes szél játszadozik a’ sz. olajfa’ lombai közt Minerva’ templománál, és Pal­las koszorúzott homlokát nyújtja az istenek­ ked­­velte városra. A’ lyceumtól csapatonkint tolongnak Aristoteles’ tanitványi, ’s a’ tisztes Plato fiatal ültetvényei árnyékában nyugszik a’ Ceramikusz­­nál. A’ patak csöndesebben folydogál, az isteni bölcs’ igéit hallandó, az olympusi Jupiter’ templo­mán a’ százhúsz róm­ai oszlopokon ’s a’ villámsaj­­tónak messze világitó alakján törődik­ meg a’ nap’ sugára. •— A’ fuvolák’ és lantok’ harmóniás hang­jai átcsengenek az Odeonból, — egy vidor cso­port, Bab­usz’ ünnepétől jövő, kicsapongó öröm­ben hangoztatja „Eva­i ! Evoe !ír dalát a’ thyr­­suslobogtatátóknak, — könnyedén öltözött nym­­phák, a* rózsaarczuak és égő szeműek, tündéri kecsesei lebegnek elragadó tánczaikban, ’s a’ mi­­notaurus’ hatalmas győzője, a’ szép heros, ki Mi­nős’ leányát forró szerelemre birta, mosolyog a’ felséges föstvények közül, mellyek templomát di­­szesitik, mig nem messze az olympi Zeusz isteni pompában és hatalomban sugárzik a’ szoborral, mellyet Phidias’ geniuszsza a’ malaszt’ óráiban titokban szült és alkotott. Most egyszerre egy török dob’ tompa hangja hat az ébren álmodó’ füleihez, — körültekint, — elsülyedt a’ régi Hellasz az álmok’ lakatlan or­szágába, a’ puszta mezőség a’ keletnek halálszi­­nével gyászolni­ látszik, mert gyönge sárga szín — az eltűnő nap’ visztsugára — festi a’ királyi templom’ egyes oszlopait, melly előtt ő nyugo­­szik, — kihaltnak látszik a’ vidék körülbelül, elhagyatva az istenektől, az elmúlt ó világ’ mű­vészeti kellemeitől, mellyek egykor olly bőven virágzanak,­­s most már óriási romokban csak azt mutatja utódjainak, hogy ő volt az, melly minden nemzet’ késő unokáinak a’ mértéket al­kotó , melly szerint legsikerültebb műveit képzi és becsüli. — Sűrű porfelleg emelkedett a’ jani­csárok’ léptei után, kik kevés távolságra egy Aga’ vezérlete alatt a’ sípok és réztányérok’ ká­bító lármája mellett ballagtak fel. — A’ szolgai­­ság’ legiszonyatosabbikának, az islamismusnak, a’ sötétségnek és kegyetlenségnek, rémképe egész­ valódiságában áll a Byron’ lelke elé, melly még kevés perczek előtt a’ görög művészet’ és szépség’ paradicsomának álmait éldelé, nagy boszuságában mind két kezével födé­ el arczát, a* gyű­lölt lát­ványt kikerülendő, melly arany phantasiájiból olly durván ránczigálta vissza a’ valódiságba. — A* törökök’ csalinái lelke előtt vérrel látszottak fedetteknek, mert még újak voltak rettentőségei a’ szörnyű gyilkolásnak, melly II. Mahmud’ ural­kodási pályáját m­egnyíta ; testvérének IV. Musta­­phának három hónapos fiacskája az ő parancsára öleték­ meg ’s Mustapha’ négy feleségei még meg nem született gyermekeikkel Bosphorus’ hullá­maiba fojtattak, hogy a’ gyűlölt testvér’ semmi maradéka ne illesse az ő jogait. — A’ szabad britt borzadott a’ gyilkostól, valamint az ostoba, utálatos nemzettől is , melly a’ classical országot béres körmei közt tartá ; végre , midőn a’ harczi lárma elhangzott, ismét felpillants, ’s egy­ várat­ Előfizethetni helyben a’ kiadónál Dorottya ut­­czában Czigler házban Ildik szám alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. Pos­ta­hivatalnál.

Next