Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. január-június (2. évfolyam, 1/1-52. szám)
1836-01-02 / 1. szám
meleg szellő érkezett, és ha a’ nap rövid perczekig tisztán és fényesen sütött láthatárunkon, — ezt örömmel tüstént jelentettük ; — és ha hideget éreztünk, és ha a’ napot felhők bobták el, szomorú vala beszédünk. Időrül időre hírül adók, hogy a’ Dunán fahídunk van, hogy magyar színházba fáradságosan kell járnunk Budára, ’s a’ többi, — nehogy tisztelt olvasóink megfeledkezvén, azt gondolják, hogy már ez mind máskép van. A’ mi illeti, fahíd is jobb mint semmi, és a’ természet’ históriájában vannak gyakor példák, hogy valamelly fa addig állott a’ vízben, mig végre kővé változók. A’ mi a’ budai színházat illeti, az, hála istennek, már induló félben van Pestre, — de különben is, a' színészeket ’s főkép a’ színésznőket az ember — ha jók és szépek — mindenütt szereti. Végre is egész unalmas rajzolásom’ befejezése oda járul, hogy a’Rajzolatoknak előfizetőkre van szükségök. Fizessenek elő tehát minél többen magyar hazánkfiai közül; fogadom, meg nem bánják, vagy ha megbánják is, akkor teendik azt, mikor már késő, a’ mit pedig az ember későn bán meg, csak annyi, mintha meg sem bánná. Hazudia. GYÜLÖLSÉG ÉS SZERELEM. Novela.GA ALTÓL. A' két ellenség .... ágyából származott Egy szerelmes ..... pár. Shakespeare: Romeo et Julia. 1. Vasárnap vala, /s egy a’ tavasz első napjai közül, még az éledő természet csak kevés jeleit tűlté el téli álmának, ’s változását, inkább a’ fagy’ megszűnése , mint uj élet’ kezdete mutató. Pesten kezdődik történetünk , hol hőseink megösmérése végett, a’ nemzeti casino termébe lépünk. Itt fényes gyülekezet gyönyörködik a’ hangverseny zengedezéseiben, férfiak és asszonyok , mind színe fővárosunknak. A’ terem keleti végén egy oszlopra dűlve méla tekintettel ’s egymásba vetett karokkal állott egy férfi, öltözetének és magosra igazított hajának színe fekete volt, erős de finom szabású vonásaiból, mennyire a’ rájok eső ’s arczát a’ természetinél még inkább barnitó árnyék látni engedé, férfiság beszélt. Elevenséget azonban csak lesütött fekete szemeinek néha fölvillanó sugarai árultak el, mert egész alakján komolyság folyt, s ajkait, mellyeken rövid vizsgállat elég élénkséget találhatott, bajusza árnyazá be, melly szakállával együtt hollószínü volt. A’ hangszerek első zendülésénél fölemelé fejet, — melly, ha a’ magyar Charakter olly mély eredetiségben rá nyomva nincsen , mintául szolgálhatott volna szépsége miatt bár melly Antinous főnek ; de így delisége nem a’ classzikai, hanem a’ keleti arczvonatokkal inkább rokon romantikai volt. — Körülnéze a’ gyülekezeten, de szemeit ismét egy pontra, — a’ hangászokra szegezé, mintha semmire sem akadhatna , mi figyelmét tartósabban magára vonhatná. Sőt a’ muzsika sem látszék őt mélyebben érdekelni , mert közben közben némelly ösmerősivel suttogásba ereszkedék ; de rövid szünet után megzendült Hummel’ valóban varázs szellemű „Varázskürtje“, lassú igénytelen bevezetés után, melly a’ hajnal keveset ígérő szürkületekint a’ lelket legmagosabb gyönyörre vezeti, hirtelen szívolvasztó bájba simultak össze a’ hangok, 's lélek igéző hatalommal fogának el minden gyöngédebb keblet, érzelmeit magasabb édesebb tájokba ragadva , hol a’ phantásia rózsahonában örökké virul az elfek’ királyának, ’s bájos nejének , Titaniának lakhelye. Az ifjúnak Wieland’ gyönyörű költeményre tűnt eszébe, egy második Hüonnak képzelé magát, látá a’ sugár elfet rózsa és ezüst fellegén liliomszálra támaszkodva közelíteni, mint nyújtja által védenczének a’ varázskürtöt a’ csudákat mivelendőt, ’s csupán a’ khalif’ kecses leánya hibázott fölingerlett képzetét teljesíteni. Ekkor mint egy érezve hézagát szivének föltekinte, mintha szemével akarná elfogni a’ bájos hangokat, előbb hogy sem azok égi honokba csaphatnának, de sóvárgó pillanata megütközék a’ terem’ egyik oldalában, ’s a’ hangászat’ remekművét, a’ természetnek és szépségnek egy nagyobb remeke homályosítá el keblében , ’s ura jön érzelmeinek. Egy lyánka ült a’hallgatók’ első sorában ; de eddig talán hasonló okokból mint hősünké, leeresztett feje nem vala látható, még az említett darab őt is magasabb eldeletre kíván tekintetét fölemele, ’s legottan magára voná az ifjú figyelmét. Ez szivében uj változást erezett, ’s a’ hangászat igéző zengzete, csak arra látszott lelkében olvadozni, hogy a’ bájoló kép beköltözését diszesítse. A’ lyánka fekete haja halantékait nehány függő fürtökben takará , felől egy koszomba fonva, minden büléket nélkülözve, csak saját pompájában tündökölt ragyogva barna fényjében. Magos derült homloka egy alabástrommá vált .