Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. január-június (2. évfolyam, 1/1-52. szám)
1836-01-13 / 4. szám
26 „A szó kiesett felelé Rándoky, ’s így gyávaság lenne a’ tettől visszaijedni. Holnap e’ koráig szerezhet tanút, s kinek becsülete drága, fegyveresen jelenik meg ezen helyen. — Jó éjszakát!“ Ezzel hirtelen elfordult ’s ellenére többé nem is nézve haladott kocsija felé. 9. Kocsijához érkezvén Bándoky Ilornát látta mellette állani, kiről majd egészen elfelejtkezett. Ő egy durván faragott faszekrénykét tarta kezében, szemlátomást nedvesség által erősen megrohhadtat. ,,Itt van téni uram az Ígért bizonyság,“ —e’ szavakkal jött az ifjú elibe, s iratokat nyujta neki át a’ ládácskából. ,,Ezek nyilvánossá teszik a’ hamis tanutételt, elrejtve hevertek huszonöt év óta Szandán, (ez vala Bánóczy lakának neve) atyai házomban, azon helyen hová akkor dugtam, midőn Bánóczy ügyészétől átvevém, ma szerencsésen hozájok jutottam, csak könyörgöm: úgy vegye a’ téns úr hasznokat, hogy én szerencsétlenné ne légyek.“ Bándoky elfogadván az írásokat a’ hintóba ült, Ilorpa pedig a’ bakra, és haza indultak. Otthon kevés perez alatt meggyőződék, hogy ezen irományok napfényre hozása valóban mindenben igazolják Ilorpa állítását, és bátyja jogait erősítik. Két út vala most, közönséges gondolkodású ember előtt, mellyen az uj fölfedezés Bánóczynak tudtára adathaték. Az első, mellyet a’ szerelem javallani látszott, ez volt: megizzeni Bánóczynak az irományok föltalálását, és azok nyilvánositását,s uj perindítást fenyegetni, ha leánya’kezét által nem engedi. A’ másik terv a’ bosszúé vala , t. i. minden jelentés nélkül a’ perhez fogni. De mind a’ kettőt ellenzé Bándoky nemes lelke, mert szerelme tisztaságával nem tudott kedvese apját megbántó ’s kényszerítő módot egyesíteni, a’ második pedig alacsony bosszúállónak bélyegezte volna őt. Elvetvén tehát ezeket minden habozás nélkül leült, ’s egy levelet irt Bánóczynak. Benne röviden mondá , hogy maga lett volna az öreg tiszteletére, ha mai elfogadása, ’s főkép a’ hadnagy által tett izenet vissza nem ijesztenék; ne gondolja azonban Bánóczy, hogy ezen levél talán ürügy legyen magát házába befurni; — ez nem — de igen fontos, és Bánóczy javára nagy behatásu dolgokat akar közleni, ’s azért kéri őt, ha önhaszna , sőt becsülete is szivén fekszik, jőjön össze véle egy általa rendelendő helyen, legkésőbb holnap reggelig. Még éjszaka megérkezik a’ válasz illyen tartalmú. Tekintetes ar! A múlt estei elfogadását a kellemetlen körülmények kimenthetik, a hadnagy által semmit sem szentem, s ha valami illyest ejtettem előtte, nem azon czéllal történt, hogy kegyednek megmondja. Hogy kegyednek vélem közleni valója van, ’s ehhez még javamra sőt becsületemre is nagy befolyású, mondhatom nem kis bámulásra gerjesztett; de szavai olly nyomósak, hogy el nem mulaszthatom holnap reggeli hét órakorra .... csárdámnál megjelenni, melly mindkettőnk jószágától egyiránti távolságban lévén , összejövetelünkre legalkalmasabb hely. — Bánóczy. Elolvasván a’ sorokat valamennyire megnyugodva dült-le ágyára sándoky, nem aludni ugyan, mert az idő már hajnal felé lehetett, ’s Bánóczy is fentebbi levele’ Írására álmából vezetett föl, — hanem inkább szokásból. ’S mély eszméletekbe merült, foganatja felől a’ következő, éltére elhatározó tettnek. A’ párviadal azonban csak akkor jutott eszébe, midőn cselédje azon hírrel lépettbe, hogy szomszédban lakó barátja, kit ezen bajra tanúnak kéretett, legfeljebb délig meg fog érkezni. 10. Jóval a’ rendelt idő előtt indult Bándoky a’ kijelölt csárda felé , ’s Bánóczyt már ott találta. Az öreg, mintha félt volna a’ gyűlölt család’ tagjával együtt lenni, több emberei által véteté magát körül, kik olly távolságban, hogy mindennek szemtanúji lehettek, foglalatoskodni látszottak különféle tárgyakkal; de könnyen át lehete látni, hogy a’ tetszőnél más ok tartja őket helyeiken, az egyetlen szobát, a’ nem tudni előlátásból vagy valóban beteg csaplárosné foglalá el, ’s így Bándokynak kán tanuk előtt kell e dolgát elvégezni , kik épen mivel semmit sem hallhattak, annál inkább vesziték figyelemre láteszközeiket. Ezen bizalmatlan rendelések azonban nem annyira Bánóczy gyanakodó szivéből mint öregségi gyengeségéből származtak. „Jó reggelt kívánok!“ „Isten hozta kegyedet,“ viszonozd Bánóczy az ifjú köszöntését. Bándoky erőleté magát, a’ mennyire lehete minden indulatot elnyomni, és hidegnek tetszeni, de minden kényszerítése mellett is gyakran akaratjánál melegebb lett beszédje. „Én szeretem a’ téns ur leányát,s ezen tiszta indulat vezetett tegnap háza felé.“