Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. január-június (2. évfolyam, 1/1-52. szám)

1836-01-13 / 4. szám

PEST Januar 1Mik. DIVATVILÁGBÓL. második Ér’ Szebb jövendőt a* Hazának, Bús idői már valónak. Előfizethetni helyben a* kiadónál Dorottya utczában Czigler házban Ildik szára alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. Posta-hivatalnál. ELSŐ FELE: Megjelen e* divatujság hetenkint 2szeri esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr. és io f. penge. lese. 4dik szám. A’ TÁRSAS ÉLET ÉS GYÜLÖLSÉG ÉS SZERELEM. Vége.) 8. Egy harmad mérföldet gyalogolhatott Bándoky hon térve a’ bús végű rendelkezésről, ’s már közelített a’ helyhez, mellyen kocsija várakozott; midőn sebes lódobogás hangzik utána, hősünk szomorú elfogadásában nehezen vette volna észre ezt; de a’ lovag még jókora távolságból utána kiálta, ’s nem a’ legnagyobb udvarisággal megállásra kéré. Bándoky már szavából a’ hadnagyra ismert, visszafordult tehát, ’s puskája ágyát a’ földre nyomván merően álla szembe a’ hánykolódó lóról leszálló vetélkedőjével. Lelke gyászgondjait a’ harag váltá föl, mert Hegykédyre tekintvén, annak viseletében annyi bosszantó kényességet talált, mennyit fölháborodott érzelmei eltűrni képesek nem voltak, annál kevésbé, mert az most örömnek tetszheték saját szerencsétlenségén , így a’ boldogtalan hadnagy épen jól érkezett, hogy tárgya lehessen a’ Bándoky keblébe zárt zivatar kitörésének, melly csak azért volt eddig csendesen , mivel senkire sem öntheté haragját. „Mivel szolgálhatok hadnagy urnak !“ kérdé Bándoky, de nélkülezve szavai minden nyájasságot, melly természetök szokott lenni, ’s a’ hangoztatás mint tartása igen beható erejű volt. „Barátom uram engem Bánóczy küld , hogy nevében tiltsak meg minden látogatást kegyed részéről házában,“ mondá a’ hadnagy, de bár régen készült szavaira, még sem a’ legfolyóbban rapndá el. „Barátom? ” e’ szó közöttünk szívből nem származhatik, azért jobbnak tartanám nem is említeni. A’ mi pedig küldetését illeti, kételkedhetném ez volt e valóban Bánóczy kitűzött szándéka, de ha igaz is, nevelt és gyöngédérzetü ember nem válalt volna föl illy megbízást,“ felesé keserűn Bándoky. 1836. Hegykédy egész magaviseletét hősünk iránt a’ pesti kávéházi jelenetre épité, mint akkor már említők, vetélkedője hirtelen távozásából kevés bátorságot következtetvén; most azonban , látván őt egész férfi erőben előtte állani, hamar megcsüggedt; de itt közbenjáró nem volt, hogy pedig maga engedjen, kényessége tiltá, ’s ez hosszú szokás által majdnem természetté válván, még a’félelem órájiban is némii bátor tekintetet adott néki. Most is ezen feszített szenvedelem pótold a’ természet hiányát, ’s kényszerité őt megállani Rándoky előtt, azt svígván önpéldája után csüggedő szívébe, hogy ellene bátorsága csak tettetett és szavakban fekszik. Azért több merészséggel felelt Bándoky’ ingerlő szavaira: „Nagyobb neveletlenség kételkedni ok nélkül más szavain; de ha Bánóczy tilalmának nem hisz, én kérem és kivánom többé kiméllje meg azon házat látogatásival ,’ mondá a’ hadnagy meglehetősen neki tüzesedve , ’s mivel már maga magát bele kergette a’ bátorságba, tovább rohant ennek görcsös pályáján, mint az egyszeri czigány, kinek lovát a’ tarsolyba dugott forró kása égetvén hányát homlok vágtatott az ellenségre. „És nekem okom van ezt kívánni, mert jól tudom , kegyed leskelődik Ida után, ’s az nékem van szánva, ’s ma nála véletlen akadtam egy könyvre, mellynek utósó lapján a’ leányka és kegyed írása egymásnak szerelmet látszottak vallani.“ Bándoky a’ földhöz üté puskája ágyát, és meleg de megvető haraggal viszonozd. „Uram, ha az ön szenvedélyt akarja fölingerleni, melly az emberben legszelídebb, de legveszedelmesebb is, fontolja meg előbb következéseit. — Jó van, én szeretem Idát és büszke vagyok viszonszerelmére. — Azért előbbi szavait megsértésnek veszem, ’s ezért mi az elégtétel, mint katona tudni fogja.“ „Kegyed párviadalt ért?“ szólamiség mégis meghökkenve a’ hadnagy.[4]