Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. január-június (2. évfolyam, 1/1-52. szám)

1836-03-26 / 25. szám

PEST Martins' 26diA. Megjelen e* divatujság hetenkint 2szer, esz­­tendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., ege»» évi 8 fr. Postán 5 fr. és io f. pengő. Előfizethetni helyben a* kiadónál Dorottya ut­­czában Czigler házban Ildik szám alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. Pos­­ta-hivatalnál. MÁSODIK ÉK­ Szebb jövendőt a* Hazának, Bús idői már valának. ELSŐ FELE. A’ TÁRSAS ÉLET DIVATVILÁGBÓL. 4­­56. 25dik s­zá­m­. ÉS A* HÁZI NEVELÉS* AKADÁLYÉRÓL. {Folytatás. 2.) 3. A’ házi nevelés hibáiról szólván legyen sza­bad említenem (*s ezzel ismét nem beszélek újsá­got) — hogy az emberi méltóság gyalázatjára vá­lik, hogy némelly anyákat még a’ vérszopó állat is megszégyenít, melly kölykét szorgalommal szop­tatja, — azon anyákat értem, kiket sem betegség sem egyébkint gyönge testi alkatás, vagy más fontos körülállás nem hátráltat anyai édes kö­telességüket teljesíteni. Ezen gondatlanság pedig szinte megvetendő önzésé és tetszvágygyá fajul, ha az anya csupán csak testi kellemei kimélléséből restell magzatját tejével táplálni, — ’s ez annál veszedelmesb, mennél gyakrabban későbbi évekre is megörökösűl, — midőn t. i. a’ gyermek már érett korra jut, a’ leány már férjhez menő, — az anyós még is jobban akar tetszeni, ékesben ’s úgy szólván, ingerlőbben ruházkodik ’s a’ t. A’ csecsemő ugyan nem látható át, mi okból nem fekheték anyja mellén , — de a’ felnőtt hajadon már érteni fogja anyja nevetséges gyöngeségeit, ’s a’ tisztelet szülője iránt lassan lassan hűlni fog, ’s félő, nehogy a’ mirigy rá is ragadjon, alakom­ban megszokja a’ pipere, tetszvágy ’s hiúság többi mételyét, ’s ma holnap hasonló anya legyen. A’ mi a’ kisdedek engedelmességre való szok­tatásokról már annyi helyen, ’s olly bölcs férfiak­tól mondatott, megérdemlené, — hogy minden anya asztalán a’ toilette-tükör helyett aranybetlik­­kel ércztáblába volna vésve , — úgy nem volna annyi engedetlen gyermek. Mert csakugyan eldönt­­hetlen igazság az, hogy öt, hat egész esztendeig csaknem intés nélkül szabad akaratjára hagyni, ’s még csak ödik hetedik évben kezdeni a’ gyer­meket szófogadásra oktatni, nagyon késő időre van halasztva. Ha szerencsétlenségül most is csak gyönge, kiméllő és álmos a’ feddés, úgy bele rozs­dásul indulatjába a’ kór, hogy csaknem a’ esti­ 1836. dák közé számlálhatjuk, ha illy nevendékből va­­lahára a’ törvényeknek teljes készséggel főt hajtó polgár válik, — és csak egy felette szerencsés tü­netnek lehet tulajdonitni, melly lelkében jótevő világgal derítvén fel eddigi makacssága sötétségét, vele megösmertesse viseletének hi­ányait, rész szokásai káros következésit. De, tán száz közül, egyet kisér illy boldogító angyal. 4. A’ durva bánás és az elkényeztetés kétségen kívül nagy akadályai a’ nevelésnek; sok jó sok igaz mondatott már ezek felett is. — A’ spártaiak gyermekeik iránt szigorít kegyetlenkedő bánás módjokat ma inkább csodáljuk, mint jónak ítél­jük, ’s mai időben czélirányosnak nevezni vagy épen követni, senki sem fogja. Vannak mindaz­­által olly fenyíték módok , mellyek ha amazokat el nem érik is, legalább hozzájok nagyon közel állhatnának, — ’s ennek az következménye, hogy a’ testi fenyítésekhez a’ gyermek hozzá szokik, megátalkodik, ’s tőlünk elvadul, — de a’ mi en­nél mind több, az lesz, hogy a’ jó szó, intés, kérés iránt siker lesz , és még a’ legcsekélyebb dologra sem lehet bírni, hacsak úgy nem bánunk vele, mintha rabot vallatnánk. Legyen hasonló a’ jó nevelő Claudianus’ jó uralkodójához: Sit piger ad poenas Princeps, ad proemia velox, Quique dolet quoties cogitur esse ferox. De mit csinálsz barátom, — ha egy vad szilaj in­dulatú gyermekhez állsz nevelőül, kit elődöd már ezen módon elkeményitett? ha amattól elvadulva téged is csak kinzójának tekint? ha minden rend­nek ellensége mind azt, mit javára készülsz cse­lekedni, tanításodat, oktatásodat ’s a’ ts­merő kín­nak nézi ? ha minden tartóztatás nélkül tiranusá­­nak nevez, ’s még más ocsmány nevekkel vakme­rőn illet? Mit mivelsz illy vásott gyermekkel? Már ekkor tied a’ baja’ vesződség, ’s méltán meg­­érdemled mások szánakozását. Győzz béketű­rés­­sel, a’ meddig tarthatod, ’s talán jóra fordul­ve-

Next