Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. július-december (4. évfolyam, 2/1-52. szám)

1838-11-08 / 37. szám

291 valami kellemes lágyság fekvék, melly más előtt, ki őt kevesebbé ismerő mint Ottlik, tán bájjal is bírhatott volna. „Ha jól emlékszem, — felele egyhangúlag a’ lovag, — neved E­r­­zsi, ’s Munkácson láttalak. De semmi kedvem nincs azt visszaidézni, 's jól cselekszel ha tá­vozol.“ — De ez Erzsi szemtelenségét csak nevelé, ’s minden további tanácskodás nélkül helyet foglalván Ottlik oldalán imigy szála: „Annál szívesben emlékszem én vissza a’ Mun­kács-vári örömnapokra. Ott láttalak először a’ nászvendégek közt, midőn Tököli Imre a’szép Zrínyi Hanával menyekzőjét tartá, ’s azonnal kedvem kerekedett veled is menyekzőt tarthatni. Eleget mondtam és üzentem azt neked, — de te mindig azt mondád, hogy feleséged van. Na de eddig, reménytem, csak meghalt már hitvesed , — hisz’ annak most négy esztende­je.“— Hasonló szemtelen beszédekkel sanyar­gató Erzsi a’ vitézt, — sőt azt is emlité, hogy a’ Tököli menyekző után kevés hónap múlva, Kassának Tököli seregei által történt bevéte­lekor Ottlik meg is csókolá őt­, minek élénkebb bebizonyítására egy gyűrűt is mutata ujján, mellyet akkor emlékezetűl von hősünktől. Ez ugyan igy történt, de midőn arczátlanságait hasztalan törekednék György útba igazítani, az esemény’ valódi körülményihez képest, — midőn mind az semmit sem használna, sőt a’ lány mindegyre utálatosban folytatná ostromát a’ vitézre, ez őt végre hatalmas szóval magá­tól elparancsolá. Míg Erzsi kimegy a’ szobából, időnk van, az említett dolgot] egy kissé felvilágosítni. — Tököli nász-ünnepén jelen vala Ottlik György is, akkor még az elégedetlen pártnak fontos embere, ’s Imre grófnak személyes ba­ráti viszony által is igen kedves vendége. Er­zsiké akkor csak 15 éves volt. Sátor-Alja-Uj­­helyből származott nemes, de a’ harczi zava­­r­ok közt elszegényü­lt szülőktől, kiket már tiz éves korában veszte el. Zrínyi Ilona, akkor még Rákóczy Ferencz hitvese magához fogadó az árvát, minthogy atyja Rákóczynak hű szolgá­latokat ten. — Erzsikére mély benyomást tett Ottliknak férfias szépsége, úgy annyira, hogy a’ nászvendégek közt csak ez tetszik meg neki. Észre is veve ezt György a’ lányka magavi­seletén, de ez akkor korántsem volt olly illet­len és kicsapongó, minőnek a’ leány szavai imént említők; sőt szende és ártatlan; — ’s csak a’ már most egészen megromlott Erzsi szá­jában alakulhatott a’ múltnak előadása illy meglepőleg illetlen idomra. Mindazáltal akkori Hiedelme is inkább csak gyönge éveinek , ’s a’ serdülő nő-természetnek, mintsem személyes belsőjének volt tulajdona , mert magas és ne­mes lelki sajátság soha sem tévedhetett vala annyira; szóval ő fiatal, a’világgal ismeret­len közönséges leány volt, mellyet az első ki­­sértés is képes vala megdönteni. A’ távozó vendégekkel Erzsi is eltűnt a’ munkácsi szik­lavárból. Miután Tököli bevevé Kassát, Ottlik is a’ városban szállásolt. Egy nap vélet­lenül belép szobájába Erzsi’s egy drága gyűrűt nyújt át neki, mellyet ez Munkácson feledett volt. ’S ekkor (’s csak ekkor először) nem bírván felláz­olt érzelmivel zokogó han­gon elrebegi szive titkát. Ottlik megindult a’ szánandó teremtményen, tudata vele feleséges; létét, ’s felbátorítván a’ karjai közé olvadó lányt, inté őt indulati elfojtására, urnéjáhozi visszatérésre, ’s homlokára egy csókot nyom­ván, és hogy intéseiről meg ne feledkezzék, az éppen áthozott gyűrűt neki ajándékozván, magától elbocsáta. A’ leánynak e’ meggondo­latlan , gyöngédtelen, ’s nem asszonyi vallo­másában jövendő elaljasulása’ első bimbója látszik. De továbbra kell halasztanom az esetek utóbbi folyamát, mert in­e megnyílik a’ sötét vendégszoba­ ajtaja, ’s belép a’ fennebb emlí­tettem vad tekintetű siheder, ’s mögötte Erzsi ballag, szemében boszúdiadal villog, dehogy György figyelmét kikerülje, észrevétlenül egy zugba suhan. — „Nemes vitéz ur — igy kez­dő vakmerő gúnyos hangon M­a­r­c­z­i — úgy látszik, igen kurta emlékezete van , hogy már (37*)

Next