Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. július-december (4. évfolyam, 2/1-52. szám)
1838-11-08 / 37. szám
291 valami kellemes lágyság fekvék, melly más előtt, ki őt kevesebbé ismerő mint Ottlik, tán bájjal is bírhatott volna. „Ha jól emlékszem, — felele egyhangúlag a’ lovag, — neved Erzsi, ’s Munkácson láttalak. De semmi kedvem nincs azt visszaidézni, 's jól cselekszel ha távozol.“ — De ez Erzsi szemtelenségét csak nevelé, ’s minden további tanácskodás nélkül helyet foglalván Ottlik oldalán imigy szála: „Annál szívesben emlékszem én vissza a’ Munkács-vári örömnapokra. Ott láttalak először a’ nászvendégek közt, midőn Tököli Imre a’szép Zrínyi Hanával menyekzőjét tartá, ’s azonnal kedvem kerekedett veled is menyekzőt tarthatni. Eleget mondtam és üzentem azt neked, — de te mindig azt mondád, hogy feleséged van. Na de eddig, reménytem, csak meghalt már hitvesed , — hisz’ annak most négy esztendeje.“— Hasonló szemtelen beszédekkel sanyargató Erzsi a’ vitézt, — sőt azt is emlité, hogy a’ Tököli menyekző után kevés hónap múlva, Kassának Tököli seregei által történt bevételekor Ottlik meg is csókolá őt, minek élénkebb bebizonyítására egy gyűrűt is mutata ujján, mellyet akkor emlékezetűl von hősünktől. Ez ugyan igy történt, de midőn arczátlanságait hasztalan törekednék György útba igazítani, az esemény’ valódi körülményihez képest, — midőn mind az semmit sem használna, sőt a’ lány mindegyre utálatosban folytatná ostromát a’ vitézre, ez őt végre hatalmas szóval magától elparancsolá. Míg Erzsi kimegy a’ szobából, időnk van, az említett dolgot] egy kissé felvilágosítni. — Tököli nász-ünnepén jelen vala Ottlik György is, akkor még az elégedetlen pártnak fontos embere, ’s Imre grófnak személyes baráti viszony által is igen kedves vendége. Erzsiké akkor csak 15 éves volt. Sátor-Alja-Ujhelyből származott nemes, de a’ harczi zavarok közt elszegényült szülőktől, kiket már tiz éves korában veszte el. Zrínyi Ilona, akkor még Rákóczy Ferencz hitvese magához fogadó az árvát, minthogy atyja Rákóczynak hű szolgálatokat ten. — Erzsikére mély benyomást tett Ottliknak férfias szépsége, úgy annyira, hogy a’ nászvendégek közt csak ez tetszik meg neki. Észre is veve ezt György a’ lányka magaviseletén, de ez akkor korántsem volt olly illetlen és kicsapongó, minőnek a’ leány szavai imént említők; sőt szende és ártatlan; — ’s csak a’ már most egészen megromlott Erzsi szájában alakulhatott a’ múltnak előadása illy meglepőleg illetlen idomra. Mindazáltal akkori Hiedelme is inkább csak gyönge éveinek , ’s a’ serdülő nő-természetnek, mintsem személyes belsőjének volt tulajdona , mert magas és nemes lelki sajátság soha sem tévedhetett vala annyira; szóval ő fiatal, a’világgal ismeretlen közönséges leány volt, mellyet az első kisértés is képes vala megdönteni. A’ távozó vendégekkel Erzsi is eltűnt a’ munkácsi sziklavárból. Miután Tököli bevevé Kassát, Ottlik is a’ városban szállásolt. Egy nap véletlenül belép szobájába Erzsi’s egy drága gyűrűt nyújt át neki, mellyet ez Munkácson feledett volt. ’S ekkor (’s csak ekkor először) nem bírván fellázolt érzelmivel zokogó hangon elrebegi szive titkát. Ottlik megindult a’ szánandó teremtményen, tudata vele feleséges; létét, ’s felbátorítván a’ karjai közé olvadó lányt, inté őt indulati elfojtására, urnéjáhozi visszatérésre, ’s homlokára egy csókot nyomván, és hogy intéseiről meg ne feledkezzék, az éppen áthozott gyűrűt neki ajándékozván, magától elbocsáta. A’ leánynak e’ meggondolatlan , gyöngédtelen, ’s nem asszonyi vallomásában jövendő elaljasulása’ első bimbója látszik. De továbbra kell halasztanom az esetek utóbbi folyamát, mert ine megnyílik a’ sötét vendégszoba ajtaja, ’s belép a’ fennebb említettem vad tekintetű siheder, ’s mögötte Erzsi ballag, szemében boszúdiadal villog, dehogy György figyelmét kikerülje, észrevétlenül egy zugba suhan. — „Nemes vitéz ur — igy kezdő vakmerő gúnyos hangon Marczi — úgy látszik, igen kurta emlékezete van , hogy már (37*)