Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. július-december (4. évfolyam, 2/1-52. szám)

1838-07-15 / 4. szám

Megjelen e’ divatuj­­ság hetenkint 2szer. Helyben felévi dija » frt., egész évi 10 frt. Postán 6 és 12 frt. pen. 4dik szám. Pest Julius 15«" É­S DITATNÁCIBOL. TÁRSAS ÉLET Előfizethetni kígyó utczában Sebástiány házban 390-dik szánt alatt. És minden csa'sz. kir. postahivatalnál. J­egyedik év. Szent a’ Törvény! szent a’ Béke! Ez légyen Hazánknak éke, második fele. A’ RABSZOLGANŐ. KARACS THERÉZTŐL. (Folytatás.) Az óra meg nem folyt le midőn barátom levelet kaptam, első hevemben minden előbbi határzatomat megsemmitém, semmit, senkit nem tekintve csak boldog, szerelem által bol­dog kívántam lenni, mindent őszintén megval­lom , mindenről lemondani, csak őt, csak sze­relmét birni. A’ feleletért visszatérő apa szemén még a’ köny nyoma látszott, ajkamon megfagyott val­lásom , ’s igent mondok. Ezen másokat rokonitó igen hideg falat vont köztünk; nem tudtam jegyesemhez többé erőltetés nélkül nyájas, elfogultság nélkül tár­salkodó lenni. Levelem személyes átadásra erőltetve ké­­rem, bocsáss meg barátné fortélyomért, én őt veled nem csupán megösmertetni vagyok, te vagy reményem egyetlen menedéke: bánt ve­le szokott szereteted, szerelmet zsaroló módod szerint, tedd hűtlenné irántam, ’s engem sza­baddá, boldoggá.“ „Mit szólasz hozzá Beringer?“ „Azt, hogy e" levél világos czáfolata az irónokat vádló állí­tásodnak: Otill szeretetre méltó, és szerelem­osztásra hőkebellel bíró tagja nemének.“ A’ levél hajtogatás közben illy hangzatú utólirat tűnt Doom szemébe: „Add át barátomnak ide zárt levelemet, zúzott lelkem válasza, de nem fog rajta lát­szani , nem szabad látszani fájdalmamnak. Töb­bet nem tehettem érte, mint hidegség tettetés­­(1838.) sem könnyíteni neki emlékem feledését. Szinte egy hétig készült válaszom, számtalant ker­­dék és veték félre, mindnyájan forró szerel­mem, vesztésem kínhangja ömlött el. Ezt nem akarám vele tudatni, nem érte, nem Doornért. Midőn tehetetlennek látám magamat hideg nem­et ’hangzó válaszra, a’ soha még nem hasz­nált házititoknok 72dik lapjáról írtam ki egy hasonló alkalmi levelet. Hasonlítsd kér­lek össze, nincs e nagy hiba a’ leírásban: ké­­nyeim tehetetlenné tettek átolvasására.“ A’ bontás közben földre esett levelbe meg­találtatok, ez Beringerh­ez volt czímezve. A’ látományra ámulattól sújtott, nehány perczig némán álló, ifjak egyszerre ébredve dőltek egymás nyakába ezen kiáltással Doom: „Boldog szabad vagyok.“ Beringer: „Én, bol­dog! ő szeret!“ * «■ Mayer mezei lakán leljük a’két barátot, Be­ringer mint férjek legboldogabbika tartja Orillt karán. Doom nemes vetekedésben van az apá­val, a’ kérdéses százezer dollár iránt: ő ezt akarja letenni, Mayer mezei birtokát kötözi mint örökösre az ifjúra. Egyik sem akarja a’ másik ajánlatát elfogadni. Doom szégyenülve az öreg igazságoskodá­sán, és fáradva azzali vitatkozásban Otillhoz folyamul, kéri segedelmét apja makacs­ságán lágyítva, a’ jegyajándék elfogadására beszélni. „Szebb jegyajándékot­­ a’ föld minden nagy­bátyja nem rendelhet, és minden unokaöccse nem hozhat számomra mint ez,a felesé a’ férjét ölelő. (I) 1838.

Next