Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. július-december (4. évfolyam, 2/1-52. szám)
1838-11-08 / 37. szám
Pest . November 8.n Megjelen e’ divatujság hetenkint 2szer. Helyben felévi dija 5 frt., egész évi 10 frt. Postán 6 és 12 frt. pen. TÁRSAS ÉLET E S DIVAT VIAAUBOIL. 1838. 370 dikszám. Előfizethetni kígyó utczában Sebastiány házban 390-dik szám alatt.És minden csász. kir. postahivatalnál. J negyedik év. Szent a’ Törvény! szent a’ Béke! Ez legyen Hazánknak éke. filásodik fele. Asszonyi erő. Történeti elbeszélés. Nem-től. I. Diadal-ünnepet ült a’ Magyar Nemzet. Buda üs tornyairól letöretett a’ félhold, — az anyavárosról a’ másfél százados járom levétetett! különböző érdekek szaggatók ugyan el egymástól akkor a’ magyarokat, — ’s ha valaha, bizonyosan akkor feltette súlyosan érezheté magát a’ magyaron nyugvó ős átok, ama borzadalmas átok, mellyet az üldöző sorsnak sötét szelleme századok előtt szólt a’ magyar fejére, hogy szüntelen viszálkodás dühöngő szélvésze által ragadtassák a’végveszély örvénye felé, ’s melly ugyan is több évszázadon át hatalmasan suhogtatá gyászos ostorát a’ nemzet felett; — igen , különböző érdekek tépék szét az időtájban is a’ nemzet’ szivét, — ’s a’ rokon rokona vérében áztató fegyverét. Mindazáltal Budának a’ töröktől történt visszavétele közös örömöt árasztott el minden igaz magyar lelkén, mert ezen szerencsés eset nem csak egyesekre , hanem az egészre ömlesztette áldását, a’ megszabadított Buda fölött kelt a’ szebb utókor hajnalcsillaga; Buda fölött látszott a’ fekete viharfelhő fénysugaras felleggé derülni, mellynek ölén lebegve a’ sors szelleme békülőleg nyujtá kezét a’ honvédő géniusnak, ezentúl egyesült erővel legyőzendők az örök zavart és ínséget. Buda örömnapja tehát a’ nemzetnek volt ünnepe, mert a’ haza olly valami szent és dicső, hogy javán lehetetlen (1838.) nem örvendeni; ’s ámbátor találkoznak minden időszakban ollyak is, kiknek éppen ezen közös honjava keveri fel epéjüket, de ezt még is egy tetemesb részről föltenni akarni vétek volna. II. 1686dik évi augusztusi 11 k én Buda már mindünnen körül vala zárva a’ keresztény hadaktól , ’s a’ Basához intézett felszólítás a’ vár feladására másodszor is sikeretlen maradt. Zulejman nagyvezír hatvan ezernyi sereggel Buda-Ors és Hamzsabég közt állapodék meg, a’ várost felmentendő az ostrom alól. De miután háromszori próbája kisebb csapatokat a’ városba szállitni, hét ezer ember veszteségével felsült volna, Ertsi mögé vonult vissza. Auguszt’ 30k án ugyan elhatárzó csatát akart állitni, de háromezer jancsár több száznyi lovasság kíséretében előre küldetve, ’s Pálffy és Schöning csapataitól csaknem egyig lekonczoltatván, ezentúl Zulejman csak nézője maradt a’ távolban az anyaváros sorsának, ’s mintha a’ közelgő rész minden erőit megzsibbasztaná, még csak a’ kirohanó várőrizetnek sem sietett segítségére, sőt minden további akadály nélkül vezetett Sederffenberg 12,000 embert lotharingi Károly táborába. Az említett várba szállítási próbák elseje augustus 14én történt. Zulejman nyolczezer jancsár és spahiból álló csapatot küldött Buda felé. A horvátok, kik az előző harcrot vivék, már szinte futásnak eredtek, de Pálffy Dünewald és Mérey oda érkezvén csapatjaikkal az ellenséget visszauzik, háromezret felkonczolnak, és ötven zászlót elfoglalnak. (37)