Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1839. január-június (5. évfolyam, 1/1-52. szám)

1839-01-05 / 1. szám

Pest Januar 9 5 kén Megjeleli e’ divatuj­­ság h­etenkint 2s­.ev. Helyben félévi díja 5 frt., egész évi lófrt. Postán 6 és 12 fit. p. a’ TÁRSAS ÉTET É­S M FiTrttÁtíjBo­.. im I­ s» szám. Előfizethetni kígyó utczában. kígyó pa­­tika­ tol­lső kapu, 3dik házban , és­ minden cs. Etil’, postahivatalnál. Ötödik év’ Híve légy törvény szavának ’ Isten’, Király’ és Hazának. Első fele. i..1 esztendő. RAJZOLTA MUNKÁCS­Y. Sapientia hujus nrnndi, stultitia est apnd Denni. Az esti télalkony kora sötétébe burkolva letűnt ismét egy év. Az Urnák szemei virasz­­tottak fölötte mikor semmiségből kikelt; az Ur­nák szemei kisérék a’ semmiségbe. Jertek borultunk porba az Ur előtt, ki lát­ta a’ rémnapokban a’ mi szenvedésinket, mi­dőn halomra dűltek Jerikó’ falai, ki virasztott a’ réméjeken e’ jajgató város fölött, és nem en­­gedé, hogy örök semmiségbe borítsa a’ vizát. .lertek, ti kik a’világ’ nagysága­ és bölcsesé­­gében, és nem az LV örök hatalmában birtok , jertek, és ez összeomlott Jerikó’ düledékei fö­lött lássátok: „hogy e’ világ nagysága és böl­­csesége balgaság az Istennél.“ — Sapientia hu­jus mundi, stubtitia est apud Demni. Letűnt ismét egy év, rövid azoknak kik örömben pazarolták minden perezét, hosszú, kínos a’szerencsétlennek, ki keservében szám­lálta napjait, ki epesztő búval virasztott éjein. Mikor beköszöntött ez örök semmiség’ fia, magával hozá a’ halált, kíséretében jőve pe­dig a’ bűn ’s az erény. Magasan lebegett az erény a’ föld fölött; a’ bűn pedig fölemelé fe­jét és büszkén jár vala a’ földön. És ismét itt van az örök semmiség’ fia , és kér­ditek tán mit hozott magával? — íme halljá­tok A B Cze rendben: Álnokságot, ’s elvetette annak magvait a’ jámbor emberek urain , hogy a’ gonosz lel­kű­ek kényelmesen járhassanak a’ földön. Butaságot, melly fölemelte fejét a’ jó­zanság fölibe és zajog és lármáz, a’ csend és béke napjaiban. Csalárdságot, melly az erény lárváját tűzé képére ’s örök farsangot ünnepel a’ földön. Dicső­sséget, mellyet értetlen ifjonczok osztogatnak hitvadászoknak. Erkölcstelenséget, melly a’ világ polgáriság és műveltség’ szelíd szene alatt, mint szú rágódik a’ köztársaságon. Hozott m­agával: Fukarságot, melly 97 esztendőre szá­molja milliomjait ’s áldozatot tesz 10 garassal, hogy ezeret nyerhessen. G­y­ül­öss­ég­e­t, melly a’ szeretet’ szerepé­ben a’ világ nagy és kis színpadján egyiránt ját­ssza cseleit. Hozott magával ez uj év: Hazudságot, mellyet az ujságirók mo­hón kapkodtak el tőle. Istenkáromlást, melly az emberek aj­kain bölcsességnek kiáltja ki magát; pedig ez Istenkáromlók „bölcseknek mondván lenni ma­gokat, bolondokká lönnek“ — dicentes enim se Sapientes, stutti facti sunt, úgymond az írás. Kárhozatot, melly a’ bűn fiát eltánto­rítja a’ hit’, remény’ és szeretet’ ösvényéről. Hozott magával az uj év: Leplet, az erényre. Mámort, a’ ros/­ban. Ne felejtset, a’ bűnre. (P)

Next