Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1839. január-június (5. évfolyam, 1/1-52. szám)

1839-06-30 / 52. szám

40-­ zata a’ következő: az első férfit, kit a‘ holna­pi ünnepen templomban mentedkor szemeid megpillantanak, — rendeld néked örök ha­tározata élted’ jövendő társául, — légy nyu­godt, — ’s hódolj szolgálói engedelmességgel annak ki mindeneket a’ legjobb ösvényen szókt czélhoz vezérleni!“ — Berta remegve rogyott össze, és lankadt érzékekkel tért ismét haza. — Más nap reggel midőn felébredett, különös bel-megelégedéstöl érzé magát meglepetve len­ni. — A’ viz mellyet elő nap’ estvérén a’ csu­­da-kútból merített, szobájában állott, és öröm riadva mosá meg azzal arezát. — A’ torony érez nyelve megkondult, és ko­moly méltósággal hivá egybe az első harang szó a’ helység’ híveit a’ nemzeti nagy ünnep miséjére, midőn Berta­disz ruháiban öltözköd­ve e’ ház kapuján kilépett. — Alig haladott néhány lépésnyire, ’s megpillanta Bálintot, a’ kedvest, kinek erős feltétele volt a’ tájról előbb nem távozni, mig Bertát ünnepies öltö­zetében még egyszer nem láthatja. — Berta Bálint karjai közé rogyott, ki alig volt képes azon határtalan öröm’ édétöl megválni, mellyet e’ pillanatban élvezett; — Berta pedig majd buz­gó imák közt dicsőité a’ sz. Királyt, ki szenve­dései’ éjjében illy boldogító remény - sugárt nyújtott néki. — Gertrud, kinek az egész szerelmi kaland tud­tára adatott, — rögtön epeláz kínjaitól kezde gyötörtetni, ’s kevés idő leforgása alatt minden gyönyör éldelet nélküli éltének fonalát ketté szakasztá a’ halál­­t. Az öreg Háry, Berta’ atyja, ki gyöngélke­dő egéssége mellet élte’ hanyatló napjait mind­inkább közeledni érzé, végre jóvá hagyá Bá­lint, és Berta kölcsönös szerelmüket, és atyai áldását mondá el mindkettejek felett, a’ szent Király’ megjelenéséből következtetvén, hogy ez lenne magának az égnek is akaratja; ’s ugyan azon helyen nyujták a’ szerelmesek ke­zeiket egymásnak mellyen az előtt látszott mind­­kettejek remény csillaga hanyatlani. — Szokássá vált ezen időtől a’ környék fel­serdült hajadoninál a’ sz. Király ünnepét meg­előző éjen a’ templom forrásához búcsúra men­ni , hol térdre omolva, a’ sz. Király pártfogá­sáért esdeklenek, hogy általa a’ következő na­pon leendő férjeiket megösmerhessék. Holt Kedves fölött. Elhervadtak bájvirágid Lelkem’ kedvese! Átkarolt a’ síri álom Szi­m’ szerelmese. Nem zengenek édesen már Ajkid’ hangjai, Nem viritnak, mint a’ rózsa Arczod’ bájai; Nem dobog szíved már a’ hű, Vérered kihűlt, Angyalbája szép lakából Lelked elröpült. És bejutva fényhonába, Vígadoz ’s ölül Hol közötted üdv, dicsőség ’S égi béke ül. Sírvirágid közt sóhajtva Leng a’ fuvalom, Vele nyögdel, vele sóhajt Földi bánatom. Sirod ollykor átkarolva, Könyel öntözöm Sírvirágid, ’s nem Sokára Hozzád költözöm. S. M. : A. Ilii barát. (Töredék.) Májusi est van, mindenütt csend uralkodik, mellyet csak a’ kristály - patakosa halk cserge­­dezése merészkedik néha néha megszaggatni, midőn egy tisztes élemedett házaspárt látunk kar­öltve a’ holtak’ nyugalomlaka fele közelí­teni. —

Next