Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1839. január-június (5. évfolyam, 1/1-52. szám)
1839-06-30 / 52. szám
40- zata a’ következő: az első férfit, kit a‘ holnapi ünnepen templomban mentedkor szemeid megpillantanak, — rendeld néked örök határozata élted’ jövendő társául, — légy nyugodt, — ’s hódolj szolgálói engedelmességgel annak ki mindeneket a’ legjobb ösvényen szókt czélhoz vezérleni!“ — Berta remegve rogyott össze, és lankadt érzékekkel tért ismét haza. — Más nap reggel midőn felébredett, különös bel-megelégedéstöl érzé magát meglepetve lenni. — A’ viz mellyet elő nap’ estvérén a’ csuda-kútból merített, szobájában állott, és öröm riadva mosá meg azzal arezát. — A’ torony érez nyelve megkondult, és komoly méltósággal hivá egybe az első harang szó a’ helység’ híveit a’ nemzeti nagy ünnep miséjére, midőn Bertadisz ruháiban öltözködve e’ ház kapuján kilépett. — Alig haladott néhány lépésnyire, ’s megpillanta Bálintot, a’ kedvest, kinek erős feltétele volt a’ tájról előbb nem távozni, mig Bertát ünnepies öltözetében még egyszer nem láthatja. — Berta Bálint karjai közé rogyott, ki alig volt képes azon határtalan öröm’ édétöl megválni, mellyet e’ pillanatban élvezett; — Berta pedig majd buzgó imák közt dicsőité a’ sz. Királyt, ki szenvedései’ éjjében illy boldogító remény - sugárt nyújtott néki. — Gertrud, kinek az egész szerelmi kaland tudtára adatott, — rögtön epeláz kínjaitól kezde gyötörtetni, ’s kevés idő leforgása alatt minden gyönyör éldelet nélküli éltének fonalát ketté szakasztá a’ halált. Az öreg Háry, Berta’ atyja, ki gyöngélkedő egéssége mellet élte’ hanyatló napjait mindinkább közeledni érzé, végre jóvá hagyá Bálint, és Berta kölcsönös szerelmüket, és atyai áldását mondá el mindkettejek felett, a’ szent Király’ megjelenéséből következtetvén, hogy ez lenne magának az égnek is akaratja; ’s ugyan azon helyen nyujták a’ szerelmesek kezeiket egymásnak mellyen az előtt látszott mindkettejek remény csillaga hanyatlani. — Szokássá vált ezen időtől a’ környék felserdült hajadoninál a’ sz. Király ünnepét megelőző éjen a’ templom forrásához búcsúra menni , hol térdre omolva, a’ sz. Király pártfogásáért esdeklenek, hogy általa a’ következő napon leendő férjeiket megösmerhessék. Holt Kedves fölött. Elhervadtak bájvirágid Lelkem’ kedvese! Átkarolt a’ síri álom Szim’ szerelmese. Nem zengenek édesen már Ajkid’ hangjai, Nem viritnak, mint a’ rózsa Arczod’ bájai; Nem dobog szíved már a’ hű, Vérered kihűlt, Angyalbája szép lakából Lelked elröpült. És bejutva fényhonába, Vígadoz ’s ölül Hol közötted üdv, dicsőség ’S égi béke ül. Sírvirágid közt sóhajtva Leng a’ fuvalom, Vele nyögdel, vele sóhajt Földi bánatom. Sirod ollykor átkarolva, Könyel öntözöm Sírvirágid, ’s nem Sokára Hozzád költözöm. S. M. : A. Ilii barát. (Töredék.) Májusi est van, mindenütt csend uralkodik, mellyet csak a’ kristály - patakosa halk csergedezése merészkedik néha néha megszaggatni, midőn egy tisztes élemedett házaspárt látunk karöltve a’ holtak’ nyugalomlaka fele közelíteni. —