Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1839. január-június (5. évfolyam, 1/1-52. szám)
1839-05-23 / 40. szám
40-dik szállt Május ^3-án Megjeleli e’ divatujság hetenkint 2szer. Helyben félévi dijat írt., egész évi lófrt. Postán 6 és 12 fit. p. TARSAS ELET E S JDIVJLTWK,JL€^JBÖJD. Előfizethetni kigyó utczában, kigyó patikától lső kapu,3dik házban, és minden cs. kir. postahivatalnál. Ötödik év’ Hive légy törvény szavának: Isten’, Király’ és Hazának. Júlia Jele. A’ KÁPOLNA. GARAY ALAJOS - TÚL 2. (Folytatás.) Radosi Imre 19 éves volt midőn atyja meghalt, anyját még születésekor vesztette el; temérdek birtoknak Ion ura atyja halálával az egyetlen fiú. Természete heves — a’ kicsapongásra hajlandó , mit atyja igen tudott fékezni, e’ gondos vezetőtűl megfosztva az ifjú gerjeinek kezdett élni. — Itt némelly kitűnőbb élet-vonás fordulatait kell olvasóimmal közölnöm, részint hogy következetes legyek, részint mert ezeknek volt lényeges befolyásuk utóbbi tetteire. — Éjfélt harsogtata a’ Batvári őr. Imre, Körmendi’ és Gémesivel mig az asztalnál ült. „Lelkemre mondom, a’ leánynak nincs párja fél Magyarországban — szólt barátom Gémesi, te is láttad őt.“ — „Igazad van Körmendi, és apám kardját merném kitenni egy eb ostorra, hogy nem találnak nálánál szebbet egész alföldön; egyszer láttam már is bele szerettem.“ Erre egy tölt poharat emelt fel Körmendi: „Éljenek a’ szépek egész Magyarhonban!“ — „Éljenek!“ kiálta Gémes. „Hát téged mi lett Imre? úgy ülsz itt mint egy bűnös, ha-ha-ha talán csak szerelmes lettél az eldicsért Justiba.“ — „Éljen Justi! — kiálta Imre — gazfiú legyen, ki velem nem tart.“ Összeüték poharaikat ’s ittak Justi egésségére. (1S39) „Igazán megvallom barátim, szinte bele szerettem Justiba, már többször hallom dicsérni hanem nagyon vadnak mondják.“ — „Ho hó barátom — Justifhoz közeledni, az már más; inkább hat törökkel szemközt, mint vele; a’ hányszor rám tekintett, mikor náluk voltam a’múlt évi családi innepen, anynyiszor zsugorodott össze szívem, mintha görcs bántotta volna.“ ’S valóban Justinak olly fenséges tekintete volt, hogy minden tisztátlan keblű — szégyenülve hátrált. — „Kívánom látni Justit; itt a’ kezem, holnap hozzájuk rándulunk, vígy is család-innep lesz. Himpellér ki szavát szegi!“ „Legyen himpellér“ hangzott a’ társaktól. — „Imre, Gémesi— hogyan? ti már mentek ? lelkemre én fel nem kelek mig egyet nem iszom, ide fiák egyet.“ „Jól van igyunk — de akkor megyünk ám,“ mig egyszer ittak Körmendi is felkelt, ki Gé-mesivel karöltve távozott. Imre még egyszer utánok kiáltott: „hát holnap korán.“ „Korán“ mormogok amazok, ’s hálószobájába ment. Gácsiéknál fel ’s alá futkostak a’ szolgák; itt egy csatlós vezetgette a’ habzó paripákat, amott inas veregette csizmákul a’ port, mig balján arany ’s selyem-szöveteket vitt az úrnők után a’ felső termekbe. Delet harangoztak; a’ nagy számú vendégek fel-alá hullámoztak a’ gazdagon bútorozott teremekben; egyik a’ falon függő hősök arczképeit szemlélgette, mások a selyem ágyteritőkön ’s bútorokon vonogaták ujjaikat, vagy az ismeretlen vendégekről csevegtek, mindenki (40)