Rakéta Regényújság, 1978. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-03 / 1. szám

/ VÉNUSZ FOLYOSÓJA Ha ez a kis eset Londonban történt volna meg, mindenki na­gyon illetlennek találná, de mivel a színhely Párizs, nincs sem­mi baj. John Brownt huszonhat éves korában minden ismerőse sze­rencsés fiatalembernek tartotta, s alkalomadtán ő maga is an­­yá­nak tartotta magát, hiszen igen jóképű, daliás fiú volt; volt egy jó kényelmes állása a Mincing Lane-en évi négyszáz font fizetéssel — akkoriban ez busás fizetés volt egy fiatalember szá­mára -, és jegyben járt a legbájosabb fiatal hölggyel, aki va­laha is nagy napilapok főszerkesztői mellett a titkárnő tisz­teletre méltó munkakörét betöltötte, s mivel az ilyen hölgyek egytől egyig elragadó teremtések, ezzel Mary Gray kisasszonyt pontosan lefestettem. John meg Mary úgy tervezték, hogy mihelyt Mary huszon­egy éves lesz, megesküsznek, kéthetes nászútjukat Párizsban töltik, és Golders Greenben fognak lakni. Mire Mary szüle­tésnapja küszöbön állt, a kis ház (Mary szüleinek ajándéka) berendezése (John szüleinek ajándéka) befejeződött, megtör­tént a kihirdetés a Szent Botolph-templomban, és vettek nem kevesebb mint négy párizsi útikalauzt, meg menettérti jegye­ket az igézet e városába (másodosztályút a vonatra­, a posta­hajóra pedig első osztályút). Elérkezett a nagy nap. Márciushoz képest nyárias volt az idő, mondhatni tökéletes, és a legszerencsésebb előjelként a nap ragyogóan sütött, mikor mint férj-feleség kiléptek a Szent Rstolph-templomból. A lakodalmas ünnepség rendkívül vi­dám volt, a felköszöntők nyájasak, pajzánok, mégis mérték­tartóak, ahogy az angol esküvőn illik. A fiatalok délben vor­natra szálltak a Victoria pályaudvaron, hétre Párizsba érkez­tek, s egyenesen az Avenue Kiéberre hajtattak, abba a ké­nyelmes, otthonos fogadóba, amelyet a menyasszony apjának valamelyik idősebb barátja ajánlott nekik. A Hotel Belmont azzal kérkedett, hogy régimódi. Irtózott az újdonságoktól, ott még mindig gázzal világítottak - bár a kornak némi engedményt,téve az Auer-féle égőt elfogadták­­, és a vízvezetéki meg az egészségügyi berendezések tekinteté­ben megelégedtek a maradisággal. John Brown úr és neje azonban ennél sokkal nagyobb hátrányokat is elnéztek volna. Fülig szerelmesek voltak. Számukra a világ csodálatos hely volt, és a Hotel Belmont Aladdin gyönyörpalotája. Pompásan megvacsoráztak, és John nagy hozzáértéssel és határozottság­gal rendelte meg a bort. Vacsora után feketéztek, konyakoz­tak, és Mary a nagy unszolásra csaknem cigarettára gyújtott. Később rászánták magukat, hogy aludni térnek, s hirtelen el is szégyellték magukat egy kicsit. Miközben felfelé haladtak a körfolyosóra, a hetes szobába, John folyton a kulccsal mókázott, amely nagy volt, rozsda­marta, és akár tömlöckulcs is lehetett volna. John börtönőr­nek tettette magát, aki Maryt bezárja éjszakára; ez annyira megkacagtatta őket, hogy kifogyott a lélegzetük, mire a lép­csőfordulóhoz értek (a Hotel Belmontban a liftet is megve­tették), megálltak, gyorsan körülnéztek, aztán egymás szemé­be néztek és összecsókolóztak, mielőtt lábujjhegyen tovább­indultak volna. Észre se vették, hogy lábujjhegyen járnak. Jean Lebrun huszonnyolc éves korában Rouen ősi városának legfiatalabb ügyésze volt, s a város fiatal hölgyei őt tartották a legjobb partinak, ő maga is így vélekedett, s elhatározta, hogy csak ott köti le magát, ahol a jó megjelenés bőséges ho­zománnyal párosul. Meg kell adni, csinos, jóvágású fiú volt, ezért teljes joggal megkövetelhette menyasszonyától a legki­válóbb fizikai és anyagi adottságokat. Meg is lelte mindezt Marie-Térése Legris csábos személyében, és mindkét család nagy örömére, a hozomány kérdésének baráti alapon való rendezése után, a fiatal pár egybekelt előbb az anyakönyvve­zető előtt, aztán a Sacré Coeur-templomban. Jean meg Marie-Thérèse elhatározták, hogy Párizsba men­nek nászútra, és ha a korábbi események össze nem játsza­nak, valamelyik divatos nagyszállóba mentek volna, mondjuk a Crillonba vagy a Lottiba. A korábbi események (a legbű­­bájosabb módon) úgy alakultak, hogy mind Jean, mind pedig Marie-Thérèse szülei nászútjukat harminc évvel azelőtt (noha 3

Next