Rakéta Regényújság, 1983. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1983-07-05 / 27. szám

JERZY AMPRZE­JEWSKI_______ Az igazolványon szerzett feleség Egy évvel azután, hogy a németek megszállták Lwów városát, egy fiatalember, foglalkozására nézve rádiótechnikus, sok mindenféle okból nem érezvén magát kellő biztonságban, úgy vélte, legjobb lesz, ha búcsút mond szülővá­rosának. Az elhatározást tett követte, s mivel semmi vagyona nem volt, egy kis bőrönddel a kezében megérkezett Varsóba. Nemsokára azonban nevet kellett változtatnia, mégpedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy Varsóban is makacsul kitartott rádiótechnikusi foglal­kozása mellett. E kínos helyzetében egy régi, chyrówi iskolatársa - Tonio - sietett segítségé­re. Ez a chyrówi jezsuitáknál végzett fiatal­ember a háború előtt Trembowla vidékén volt földbirtokos. Most igen jól ment a sora, mert egy grafikussal társulva hamis személyazonos­sági igazolványokat, „Ausweis”-eket és élelmi­szerjegyeket gyártó vállalatot alapított, közben pedig szoros kapcsolatot tartott fenn egy test­vérvállalattal, amely viszont hamis dollárbank­jegyek termelésének szentelte idejét. A lwówi ifjú csakhamar egy mintaszerű, hiteles „Kennkarte” boldog tulajdonosa lett. Az igazolványt Bilgorajban állították ki, s ere­detileg egy néhány hónapja ismeretlen körül­mények között elhunyt férfiúé volt. A lwówi ifjú tehát, boldogult elődje személyi okmányai­val felszerelve, felvette a Jan Bielski nevet. Születési éve - 1918 - változatlan maradt, foglalkozása és családi állapota viszont meg­változott; rádiótechnikusból erdész s nőtlenből nős lett. Így feleséghez is jutott, Stefániához; chyrówi iskolatársa azonban megnyugtatta, hogy az asszony már nem él, s ezzel végleg eloszlatta ifjú barátunk aggodalmait. Új sze­mélyi adatainak birtokában tehát teljes biz­tonságban visszatért eredeti életmódjához. Ez idő tájt történhetett, hogy egy ifjú varsói hölgy, a titkos orvostudományi fakultás hall­gatója hasonló szorult helyzetbe keveredett. Barátai hamarosan neki is szereztek egy min­taszerű, hiteles „Kennkarté”-t, amely Bilgoraj­ban kelt, s egy bizonyos Stefánia Bielska asz­­szony nevére szólt, aki egy év előtt hunyt el ismeretlen körülmények között. Az elhunyt nő férjét Jannak hívták, szintén nem volt már az élők sorában, s ez azonnal eloszlatta az ifjú varsói hölgy minden aggodalmát. Új személyi adatainak birtokában tehát teljes biztonságban visszatért korábbi életmódjához. Az ily módon összeboronált házaspár jó ideig élt Varsóban, anélkül hogy bármit is sej­tett volna egymásról. Egyszer azonban úgy for­dult a dolog, hogy a lwówi fiatalember, meg­unva az angol cigarettákkal való üzérkedést, egy társaságbeli hölgy rábeszélésére felcsapott műkereskedőnek, s attól kezdve csak képek­kel és egyéb művészeti alkotásokkal foglal­kozott. A társaságbeli hölgy szörnyen félt az utcai túszvadászatoktól, alig mozdult ki hát a házból, legfeljebb a legközelebbi szomszédsá­gig merészkedett, üzleti ügyeit pedig diszkré­ten és finom ízléssel régiségkereskedéssé átala­kított lakásán intézte. Jan Bielski nem értett ugyan a képekhez, amint a porcelánokhoz és szőnyegekhez sem, ámde - mint afféle talpra­esett, ügyes ifjú - eddigi üzletfelei, a hamisított Lucky Strike-ok és Chesterfieldek vásárlói kö­zül hamarosan kihalászott egyet-kettőt, s ezek­ben sikerült érdeklődést keltenie a műalkotá­sok vásárlásával járó busás nyereségek iránt. Vevőinek egyike egy bizonyos Marius Glo­­wacki nevű csendes és szorgalmas úr, hosszú évek óta adóhivatali pénzbeszedő volt, aki - a mostani világban nyomorúságos fizetésére utalva - régen éhen halt volna, ha nem lép kartársai nyomdokába. „Szabotáljuk a meg­szálló ellenség rendelkezéseit” kiáltással ő is szorgalmasan „törölte” az adóhátralékosok tartozásait, amiért cserébe az érdekeltektől az összeg felét saját számlájára „inkasszálta”. A hazafias és egyéni érdeket ily szépen össze­egyeztetve, sokkal jobban ment sora, mint a háború előtt, s mivel magányos ember volt, és szerette a szépet - a szemfüles lwówi ifjú közvetítésével nemsokára ő is a társaságbeli hölgy ügyfeleinek sorába lépett, s hamarosan szert tett két perzsaszőnyegre, egy empire órá- 3

Next