Rakéta Regényújság, 1983. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-05 / 27. szám
JERZY AMPRZEJEWSKI_______ Az igazolványon szerzett feleség Egy évvel azután, hogy a németek megszállták Lwów városát, egy fiatalember, foglalkozására nézve rádiótechnikus, sok mindenféle okból nem érezvén magát kellő biztonságban, úgy vélte, legjobb lesz, ha búcsút mond szülővárosának. Az elhatározást tett követte, s mivel semmi vagyona nem volt, egy kis bőrönddel a kezében megérkezett Varsóba. Nemsokára azonban nevet kellett változtatnia, mégpedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy Varsóban is makacsul kitartott rádiótechnikusi foglalkozása mellett. E kínos helyzetében egy régi, chyrówi iskolatársa - Tonio - sietett segítségére. Ez a chyrówi jezsuitáknál végzett fiatalember a háború előtt Trembowla vidékén volt földbirtokos. Most igen jól ment a sora, mert egy grafikussal társulva hamis személyazonossági igazolványokat, „Ausweis”-eket és élelmiszerjegyeket gyártó vállalatot alapított, közben pedig szoros kapcsolatot tartott fenn egy testvérvállalattal, amely viszont hamis dollárbankjegyek termelésének szentelte idejét. A lwówi ifjú csakhamar egy mintaszerű, hiteles „Kennkarte” boldog tulajdonosa lett. Az igazolványt Bilgorajban állították ki, s eredetileg egy néhány hónapja ismeretlen körülmények között elhunyt férfiúé volt. A lwówi ifjú tehát, boldogult elődje személyi okmányaival felszerelve, felvette a Jan Bielski nevet. Születési éve - 1918 - változatlan maradt, foglalkozása és családi állapota viszont megváltozott; rádiótechnikusból erdész s nőtlenből nős lett. Így feleséghez is jutott, Stefániához; chyrówi iskolatársa azonban megnyugtatta, hogy az asszony már nem él, s ezzel végleg eloszlatta ifjú barátunk aggodalmait. Új személyi adatainak birtokában tehát teljes biztonságban visszatért eredeti életmódjához. Ez idő tájt történhetett, hogy egy ifjú varsói hölgy, a titkos orvostudományi fakultás hallgatója hasonló szorult helyzetbe keveredett. Barátai hamarosan neki is szereztek egy mintaszerű, hiteles „Kennkarté”-t, amely Bilgorajban kelt, s egy bizonyos Stefánia Bielska aszszony nevére szólt, aki egy év előtt hunyt el ismeretlen körülmények között. Az elhunyt nő férjét Jannak hívták, szintén nem volt már az élők sorában, s ez azonnal eloszlatta az ifjú varsói hölgy minden aggodalmát. Új személyi adatainak birtokában tehát teljes biztonságban visszatért korábbi életmódjához. Az ily módon összeboronált házaspár jó ideig élt Varsóban, anélkül hogy bármit is sejtett volna egymásról. Egyszer azonban úgy fordult a dolog, hogy a lwówi fiatalember, megunva az angol cigarettákkal való üzérkedést, egy társaságbeli hölgy rábeszélésére felcsapott műkereskedőnek, s attól kezdve csak képekkel és egyéb művészeti alkotásokkal foglalkozott. A társaságbeli hölgy szörnyen félt az utcai túszvadászatoktól, alig mozdult ki hát a házból, legfeljebb a legközelebbi szomszédságig merészkedett, üzleti ügyeit pedig diszkréten és finom ízléssel régiségkereskedéssé átalakított lakásán intézte. Jan Bielski nem értett ugyan a képekhez, amint a porcelánokhoz és szőnyegekhez sem, ámde - mint afféle talpraesett, ügyes ifjú - eddigi üzletfelei, a hamisított Lucky Strike-ok és Chesterfieldek vásárlói közül hamarosan kihalászott egyet-kettőt, s ezekben sikerült érdeklődést keltenie a műalkotások vásárlásával járó busás nyereségek iránt. Vevőinek egyike egy bizonyos Marius Glowacki nevű csendes és szorgalmas úr, hosszú évek óta adóhivatali pénzbeszedő volt, aki - a mostani világban nyomorúságos fizetésére utalva - régen éhen halt volna, ha nem lép kartársai nyomdokába. „Szabotáljuk a megszálló ellenség rendelkezéseit” kiáltással ő is szorgalmasan „törölte” az adóhátralékosok tartozásait, amiért cserébe az érdekeltektől az összeg felét saját számlájára „inkasszálta”. A hazafias és egyéni érdeket ily szépen összeegyeztetve, sokkal jobban ment sora, mint a háború előtt, s mivel magányos ember volt, és szerette a szépet - a szemfüles lwówi ifjú közvetítésével nemsokára ő is a társaságbeli hölgy ügyfeleinek sorába lépett, s hamarosan szert tett két perzsaszőnyegre, egy empire órá- 3