Rakéta Regényújság, 1985. július-december (12. évfolyam, 27-53. szám)
1985-07-02 / 27. szám
WILLIAM SOMERSET MAUGHAM Szeretem Elsomot. Elsőm tengeri fürdő Dél- Angliában, Brighton közelében; avatag bája emlékeztet e kellemes városra. Nem forgalmas, nem rikító hely. Tíz évvel ezelőtt, amikor gyakran lejártam oda, ódon és nem kellemetlen módon hivalkodó házai jó családból való, ínségbe jutott dámákra emlékeztettek, akiknek származásukkal való szerény kérkedése inkább mulatságos, mint bántó. E házak Európa első úriemberének korában épültek, s anyagi nehézségekkel küszködő, kegyvesztett udvaroncok kitűnően leélhetnék bennük életük alkonyát. Álmos főutcáján szokatlanul hat az orvos gépkocsija. A háziasszonyok lassan, nyugalmasan végzik dolgukat, hosszan eltrécselnek a mészárossal, amíg az szeli a szép felsálszeletet, érdeklődnek a fűszeresné felől, miközben az ura kiméri, becsomagolja és bevásárlókosarukba rakja a teát meg a sót. Nem tudom, divatban volt-e Elsőm vahala, akkoriban nem volt. Tisztes, olcsó fürdőhely hírében állt. Idősebb hölgyek éldegéltek ott, hajadonok és özvegyek, nyugalmazott indiai államhivatalnokok, nyugállományú katonák, s szelíd borzadállyal néztek a fürdővendégekkel fenyegető augusztus és szeptember elé. De azért nem átallották kiadni lakásukat a tolakodóknak, hogy a bérjövedelemből néhány nagyvilági hetet engedélyezzenek maguknak valami svájci penzióban. Én nem azokban a lázas hetekben látogattam Elsomot, mikor minden penzió és kiadó szoba megtelik, a tengerparti sétányon flanellruhás ifjak őgyelegnek, maskarák népesítik be a strandot, s a Delphin-szálló biliárdtermében éjfélig csattognak az elefántcsont golyók. Én csak a téli Elsomot ismerem. A tengerarti házakon ódon, százéves, stukkóhomlokzatú, erkélyes házak - kiadó szobákat kínálnak a táblák, s a Delphin vendégeit egy szál pincér és egy szál háziszolga szolgálja ki. Tíz órakor megjelenik a portás a dohányzóban, és olyan szigorú tekintetet vet az emberre, hogy a vendég nem tehet egyebet - feláll és aludni megy. Elsom ilyenkor a legmeghittebb. A Delphin pedig igen kedélyes fogadó. Tudni való, hogy valamikor Albert herceg is sűrűn járt Elsomba, Fitzerbert asszonnyal, a Delphinben teáztak. A hallban Thackeray levele látható keretben, melyben tengerre nyíló nappali szobát rendel két hálószobával, és kéri a fogadóst, küldjön kocsit elébe az állomásra. Két-három évvel a háború után, november havában - előzőleg súlyos influenzán estem át - ideköltöztem lábadozni Elsomba. A délutáni vonattal érkeztem, kicsomagoltam holmimat, aztán elmentem a tengerpartra sétálni. Borús idő volt, a tenger hidegen, nyugodtan szürkéllett. Sirályok keringtek a part felett. Vitorlás bárkák teleltek ott, csupasz árbocokkal a feltöltött, köves partra kihúzva; a fürdőházak hosszú, szürke sorban roskadoztak. A padokon, miket a fürdővezetőség állított fel, senki sem ült, de néhányan sétál egy tucat nak, hogy kiszellőzzék magukat; egy vörös orrú, vén ezredes sportnadrágban, kutyájától követve, két rövid szoknyás, otromba cipőjű vénasszony, egy egyszerű lány gyapjúsapkában. A part feltűnően néptelen volt. A házak végérvényesen elmaradt udvarlójukra várakozó vénkisasszonyokra emlékeztettek, még a meghitt Delphin is vigasztalan elhagyatottságban szomorkodott. Kishitű lettem. Minden nagyon szürke volt, reménytelennek látszott az élet. Visszamentem a szállodába, leengedtem szobámban a függönyöket, felpiszkáltam a tüzet, s könyvvel igyekeztem eloszlatni a kedélyemre nehezedő melankóliát. De azért örültem, mikor eljött az ideje, hogy vacsorához öltözzem. Lementem az étterembe. A szállóvendégek már elfoglalták helyüket. Futó pillantást vetettem rájuk. Az egyik asztalnál éhtesebb hölgy ült egyedül, a másiknál két idősebb, kicsattanó arcú, kopasz úr - golfjátékosok lehettek -, s rosszkedvűen, hallgatva fogyasztották vacsorájukat. Rajtuk kívül csak hárman voltak még az étteremben. Az ablakmélyedésben ültek, s nyomban magukra vonták meglepett érdeklődésemet. A társaság egy idős úrból és két hölgyből állt, akik közül az egyik idősebb nő volt - nyilván felesége -, a másik Fiatalabb - ez a lánya lehetett. Érdeklődésemet elsősorban az idős hölgy vonta magára. Bő fekete selyemruhában volt, fekete csipke főkötőben; csuklóján nehéz arany karkötő volt, nyakán nehéz aranylánc, melyen nagy kerek