Rakéta Regényújság, 1993. július-december (20. évfolyam, 27-48. szám)

1993-07-02 / 27. szám

.­ am­ ­ így írják: m­a-c-s-k-a - mond­ta M. - De mi az a macska? - kér­dezte Paul. - Hát itt egy macska. Nézd, milyen hosszú, csíkos farka van. De Paul durcásan eltolta ma­gától a könyvet. - Macskát akarok. Igazi macskát, amelyiknek megránci­­gálhatom a farkát. - A macskák nem arra valók, hogy megráncigáld a farkukat - mondta M. -Tehát így kell írni: m­­a-c-s-k-a... - Macska, macska, MACSKA - siránkozott Paul, s apró sarká­val a padlón rúgkapált. M egy ideig habozott, aztán visszatért feladatához: - Jól van. A macska a szőnye­gen ül. S-z-ő-n-y-e-g. Itt egy sző­nyeg. - Felemelte. - Egy igazi szőnyeg. Paul megvetően szipogott, majd a gyerekek könyörtelen lo­gikájával megkérdezte: - Honnan tudod, mire való a macska, és mire nem, hisz nincs macskánk? Ha­­ emberi lény, most felsó­hajtott volna. De az adott körül­mények közt azon töprengett, va­jon a gyerek kérdése helyes-e, vagy sem. Helyes, döntötte el, mert gondolkodóképességre mu­tat, s nem helyénvaló, mert aka­dályozhatja a tanulásban. Helen egészen más. Figyel, és ismétli a szavakat, de nála sohasem lehet bizonyos­abban, vajon valóban érti is őket. - Miért nem lehet igazi macs­kánk, M? - kérdezte Paul. - A könyvben a fiúnak van macskája. Miért nem lehet nekem is macs­kám, igazi élő macskám, nem olyan, ami csak könyvben van? Ugyanolyan élő macska, mint amilyenek mi vagyunk. M­agjának szövedékében kü­lönféle gondolatok keringtek. Az egyik, hogy ő maga valójában nem élő - nem igazán élő. És erre olyasféle érzés fogta el, amit az emberek fájdalomnak nevezné­nek. De nem fájdalom volt, ha­nem annál rosszabb, mert a robo­tok fájdalmat nem érezhetnek. A másik, hogy milyen bajos dolog afféle könyvekből tanítani, ame­lyek Paul és Helen számára is­meretlen körülmények közt mu­tatják be a gyerekeket, milyen ba­jos örökké kitérni a kérdéseik elől, halogatni a választ... - Abban a történetben, ame­lyet múltkor lefekvéskor olvasott fel nekem, boltban vettek egy macskát. Miért nem vehetünk mi is boltban macskát? - Felemelte fejét, és siránkozó cérnahangon hozzátette: - És hogyan kell ven­ni? Igazán beszélnem kell már J- vel, töprengett M, hogy legyen kissé óvatosabb, mit olvas fel ne­kik. J túlságosan könnyed, túlsá­gosan nemtörődöm. - Hogyan kell venni? - ismé­telte meg Paul, M fémtérdét rán­gatva. - Hát úgy, hogy adunk valamit valamiért. Például... - itt elakadt. Valóban annyit jelent, hogy adunk valamit valamiért? A fel­nőttek, hallotta, ilyenkor beszél­tek erről­­ akkoriban, amikor még voltak felnőttek. Tréfálkoztak raj­ta, ahogy az emberek szoktak, mert a „venni” és­­ mi is volt a másik? - az „eladni" szavak itt semmit sem jelentettek. - Nem fontos - mondta M. - Mi a fontos? - Az, hogy megtanuld a lecké­det. - Nem így értem, hanem hogy mit jelent az, hogy fontos? - Ha szorgalmasan tanulsz, teAKETA 3~]

Next