Rakéta Regényújság, 1994. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-07 / 1. szám
RAKÉTA 3 HERNÁDI MENNYORSZÁGA Itt a mennyek országa, s persze Hernádi Gyula a megváltó. De hallgassuk csak az írót: „Nem tekintem magam prófétának, de ez a könyv vigasz az emberiség számára." A forradalmi mű a Boldogság boldogsága címet kapta, s ebben Hernádi nem kevesebbet állít: mindenki egyenlően boldog. Különböző elméletek, filozófiák, levelek, elbeszélések segítségével széleskörűen igyekszik bizonyítani a merész tételt, s olykor fejtörésre, matematikai feladvány megoldására kényszeríti az olvasót. Aki nem rest, ripsz-ropsz kiszámíthatja saját boldogságtükrét. A Rakéta kozmikus gyorsasággal eredt a szerző nyomába némi magyarázatért. - Hogyan jött rá a nagy igazságra? - Gyermekkorom óta motoszkál bennem, de sokáig nem tudtam bizonyítani. Éreztem, hogy igazam van, ám olykor elbizonytalanodtam, hiszen olyan merész tételről van szó, amelyet az emberek tapasztalatai általában nem igazolnak. Rengeteget töprengtem, olvastam a témáról, míg végül összeállt az elmélet, amellyel mások számára is világossá teszem: mindenki egyenlően boldog. - A milliomos is meg a hajléktalan is? - Az emberiség a külső egyenlőséget soha nem tudja megteremteni, bármilyen társadalmak, izmusok követik egymást. A történet mindig arról szól, hogy az egyik öreg, a másik fiatal, az egyik szép, gazdag, a másik csúnya és szegény. Ezt a szörnyűséget, a sors által irányított egyenlőtlenséget az emberiség belül oldotta fel. Mégpedig a jobb agyfélteke segítségével. - Mit tud jobbik agyunk? - A bal agyfélteke tart kapcsolatot a külvilággal, regisztrálja az ahhoz fűződő viszonyt, az eseményeket, a történéseket, és ott helyezkedik el a beszédközpont is. A jobb agyfél-tekében azonban nincs tér és idő, ez a szabadság és a boldogság szerve. A boldogság fogalma számomra azonos a szabadság érzelmi megélésével. Az ember akkor boldog, ha szabad, s elvileg akkor boldogtalan, ha szabadságában korlátozzák. A külvilág élményei a bal féltekéből átsugározódnak a jobb féltekébe, az események elveszítik tér- és időtartalmukat, és folyamatos pozitív érzet jön létre, a szabadság aurája, a boldogság. E tárgyban az első forradalom az emberiség bölcsőjénél, valahol a trópusokon, illetve a mérsékelt égöv régiójában zajlott. A kellemes éghajlat okán az emberek „könnyen" éltek: a gyümölcs ott lógott a fán, ruhára, fűtésre alig volt szükségük. Egész életük ünnep volt, ami nem más, mint a tér- és időkorlátok legyőzése. Azért nevezhetjük ezt forradalomnak, mert az emberek az ünneppel elfoglalták az agy jobb féltekéjét, a boldogság szervét. Csak hát a jobb félteke néma, nem tudja a benne lévő boldogságot érvényesíteni. - Hogyan lehet ezt az érzetet előcsalogatni, jobb agyféltekénket megszólaltatni? - A második forradalommal, az én könyvemmel, amely Dosztojevszkij zseniális gondolatán alapul: „Az ember azért boldogtalan, mert nem tudja, hogy boldog. Csak ezért. Ez minden. Aki ezt felismeri, az boldog lesz rögtön, abban a pillanatban." A könyvijén azokat az elemeket próbáltam összeszedegetni, amelyek ezt igazolják. A néma agyfélteke helyett, mintegy annak nevében rávezetem az embereket arra is, hogy mindenki egyenlően boldog. No és rátaláltam egy olyan módszerre is, amelylyel mindenki kiszámíthatja az elmúlt időszakra szóló boldogság tükrét. Vagyis kiszámíthatjuk, hogy a boldogság szempontjából milyen volt például az elmúlt hetünk? Egy algoritmus és négyezer ige segítségével kiszámítható. Az igék felölelik az ember összes cselekvési formáját, hiszen a cselekvéseken keresztül válunk boldoggá. Az éppen aktuális igék felhasználásával kaphatjuk meg azt az „értékmennyiséget", amelyet az elmúlt héten létrehoztunk az emberiség javára-kárára. Ez az értékmennyiség adja meg az egyenes hosszát, amit berajzolunk az agyat szimuláló ábra bal oldalára, azaz a bal agyféltekére. Ezt az egynest aztán átfordítjuk az ábra -az agy jobb féltekéjére, s ez lesz az átmérője annak a körnek, amely az adott hét boldogságtükre. A kör nagysága mindenkinél más és más, de ez csak azt jelzi, hogy az elmúlt héten mekkora pozitívumot hozott az emberiség számára. Ettől függően lehet kisebb vagy nagyobb a kör, de a boldogság azonos, a kör mindig a teljességet képviseli, mert a homeosztázisnak nevezett kiegyenlítődési folyamat állandóan egyensúlyban próbálja tartani a rendszert. Vagyis mindenkiben ott van a kiegyenlített boldogság. - Milyen volt a heted, mekkora a boldogságtükröd? -Sajnos nem értem rá kiszámítani, de pótolni fogom, mert ezzel útmutatás kapható arról, hogy merre célszerű haladni. A boldogságtükör nagyságát ■ugyanis manipulálni, kezelni lehet, erre többféle terápiát is ajánl a könyvem. Amikor a boldogságról beszélünk, akkor ugye tulajdonképpen a boldogtalanságról is szó van? - A boldogtalanság csupán látszat, ami abból fakad, hogy agyunk bal féltekéje a széttöredezett világot kénytelen tudomásul venni. Ezt kompenzálja a másik oldal, ami boldggá teszi az embert. - Ezek szerint át kell értékelnünk mindazt, amit eddig a boldogságról