Reform, 1872. október (4. évfolyam, 269-299. szám)
1872-10-18 / 286. szám
engem tett intázkedáseirőll a azok eredményeiről értesíteni. Újvidéken 1872. okt. hó 8-án báró Majthényi László 8. k. =.■ A horvátországi kiegyezési törvény revíziójára kiküldött magyar országos küldöttség ma délelőt tartotta első ülését, melyen megalakult.^ Elnöknek: Majláth Antal gr. választatott, jegyzőnek Széll Kálmán. Egyúttal felhatalmaztatott az elnök, hogy tegye magát érintkezésbe a horvát országos bizottság elnökével, s állapítsák meg együtt a közös ülés első napját. Ezzel az ülés eloszlott. Az osztrák delegáczió e hó 22-én déli 12 órakor tartja legközelebbi ülését. A tanácskozás tárgya lesz : 1) a budget-bizottság jelentése az 1870-ei zárszámadásról; 2) a magyar delegáczió üzeneteinek felolvasása és 3) a vámjövedékek ügye. A pénzügyi bizottságból. (A budget tárgyalása.) A pénzügyi bizottság ma reggel 10 órakor tartott ülésében elébb a miniszterelnökség s azután a honvédelmi minisztérium költségvetését tárgyalta. A miniszterelnökség részéről jelen volt maga a miniszterelnök Lónyay Menyhért gr. és Reviczky Sándor tanácsos. Rendes szükséglet 329,080 írt (1872-ben ugyanannyi.) Elfogadtatott az előirányzat szerint, azon különbséggel, hogy a ház bérrovat függőben hagyatott, mert az uj szerződés megkötése iránt a tárgyalások még befejezve nincsenek. A rendkívüli szükséglet ... 60,000 frt (1872-ben 30,000), mely a törvényelőkészítő bizottság költségeire van előirányozva, csak 30,000 főt szavaztatott meg. A miniszter ezúttal előterjeszti e bizottság szervezési tervezetét, megadván hozzá a szükséges felvilágosításokat. A pénzügyi bizottság azonban tekintettel a képviselőház múlt évi február havában hozott azon határozatára, mely szerint a kodifikáczionális munkálatokra megszavazott összeg nem valami rendszeresen szervezett hivatalnoki testület fizetésére rendeltetett fordíttatni, nem érezte magát hivatottnak a törvényelőkészítő bizottság költségeinek megszavazására, minekelőtte a minisztérium ezen fölállítandó intézményre nézve a törvényhozás intézkedését ki nem kérte. A dolog jelen állásában a bizottság a kodifikáczionális munkálatokra átalányt szavaz meg, s azt azon összegben állapítá meg, mint a múlt évben volt. Egyszersmind utasította a minisztert, hogy ha ilynemű intézményt akar életbe léptetni, terjesszen ez iránt előterjesztést a képviselőház elé, míg ez meg nem történik, a bizottság mint rendszeresített testületet nem fogadhatja el. Ezután a honvédelmi költségvetés vétetett föl. Jelen volt a miniszterelnök, mint honvédelmi miniszter, Hollán Ernő államtitkár és Cserhalmay Ferencz osztálytanácsos. Központi igazgatás czim alatt előirányoztatott 311,922 frt. (1872-ben volt 307,773 frt.) Az átalános tárgyalás befejeztetvén, ez összeg megszavaztatott azon különbséggel, hogy az egyik szakosztályfőnökségre ezredes van ugyan előirányozva, de ezen állomás tényleg alezredes által töltetvén be, alezredesi illetmény lesz a költségvetésbe fölveendő Honvédségi intézetek czim alatt előirányoztatott 182.017 frt (72-ben 62.981 frt.) Az előirányzat megszavaztatott, a következő módosításokkal : a 3. rovatnál fegyverzeti bizottság 21.557 frt. (1872-ben volt 21.841 frt), 1.100 frt 55kr. mint az újonnan rendszeresítendő főhadnagy fizetése levonatott; a Ludovikára vonatkozó 5 rovatra nézve a következő módosítások történtek: az igazgató illetménye tábornoki illetménnyel lévén felvéve, miután ez állomást jelenleg ezredes tölti be, a költségvetésbe ezredesi illetmény veendő fel az igazgató részére ; a hivatalnoki személyzetből két számvevősegéd fizetése törültetett; a szolgai személyzetből egy ajtón álló és egy kőnyomdászsegéd fizetései törültettek; a szolgák lakbére pedig a többi hivataloknál előforduló összeg szerint állapíttatott meg. Ujonczozási költségek czim alatt 20.000 frt irányoztatott elő (72 ben ugyanannyi), mely összeg megszavaztatott, nemkölönben Honvédfőparancsnokság czim alatt 43.546 frt (72-ben 42.432 frt) s végre megszavaztatott kerületi parancsnokságokra előirányzott összeg, összesen 257.871 frtban (72-ben 251.902 forint.) Ezzel a bizottság ülését befejezvén ma d. u. 6 órakor folytatja tárgyalásait. Az 1873. évi költségvetés. — A belügyminiszterium költségvetése. — A belügyminisztérium 1873. évi költségvetése nem sok eltérést mutat az 1872-ben megállapítottól. A rendes szükséglet 6,784,046 írttal van előirányozva. ß 1872-re megszavaztatott 6,783,700 frt. A nyugdíjak 1873-ra 626,610 frttal vannak felvéve, míg 1872- ben 631,965 frt állíttatott be a költségvetésbe. A rendkívüli szükséglet 1873-ra 579,818 frt, 1872-ben volt 773,432 frt. A rendes fedezet czimén 1873-ra 120,830 frt vétetett fel, a múlt évben 109,882 frt; a rendkívüli fedezet ezimén pedig 49,724 frt, 1872-ben 55,276 frt. Ezen előszámlált főösszegek következőleg oszlanak fel az egyes czimek között: Központi igazgatás czimén 1873-ra előirányoztatott 329,985 frt, mig 1872-re 312,014 frt szavaztatott meg, 8 Így most ez évben 2,029 frttal kevesebb kéretik. Ezen leszállítás oka abban rejlik, hogy 1-szer az országos levéltár egyesítése elvben ki lévén mondva, mindenek előtt az ezen levéltár kezelésével megbízott személyzetnek egy egységes létszámba foglalása vált szükségessé, miért is a fenállott magyar kir. helytartótanács levéltárának kezelésével megbízott hivataltiszt és egy hivatalszolga 1,360 frt évi illetményeivel a belügyminiszteri személyzet rendes létszámából kivétetett, és az országos levéltár személyzetének létszámába tétetett át, mely a rendkívüli szükségletben van felvéve. 2-szer az országház kiépítése következtében a házbér rovatában ismét 662 frtnyi megtakarítás volt eszközölhető. A megyék, kerületek, vidékek és székek közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásai czimén 1873-ra is 4,510,684 frt van előirányozva, ugyanazon összeg, mely 1872-re megszavaztatott. Az 1872. évi V. t. sz., mely ezen költségről szól, csak az 1872. évre érvényes ugyan, de minthogy eddig az 1873. évre még más intézkedés nem történt, ezen évre ismét csak az 1872. évre engedélyezve volt összeg vétetett fel. A főispánok, főkapitányok, főkirálybírák, szász ispán és személyzete és városi főispánok czimén 1873-ra 327,025 frt van előirányozva, s igy 10,000 frttal több, mint a mennyi a múlt évben volt engedélyezve, mely többletet a polgárositott határőrvidéken szervezendő 3 főispán illetménye képezi. A magyar határőrvidék közigazgatására előirányoztatott 1873-ra 124.807 frt, a múlt évben megszavaztatott 125.250 frt, tehát most 443 frttal kevesebb kéretik. Az átalános közigazgatási költségek czimén előirányoztatott 1873-ra 1,491,545 frt, 1872-re engedélyeztetett 1,498,250 frt, tehát most 7,182 frttal kevesebb kéretik. Az eltérés az egyes rovatok közt a következő: a pozsonyi közkórháznál több kéretik 800 frttal, az átalános betegápolási költségeknél 24,201 frt; ellenben kevesebb kéretik a bujasenyves betegek gyógyítására feállított kórházaknál 24,000 frttal, az országos szemorvosok és gyógyintézeteknél 530 frttal, és az egyéb jótékony intézeteknél 1,000 frttal. Az „egészségügyi szolgálat a magyar határőrvidéken“ tételnél kevesebb kéretik, mint a múlt évben 3,801 frttal, a tébolydái intézeteknél több 15,450 frttal, a közbiztossági kiadásoknál kevesebb 10,292 frttal, a rablók elfogatásáért való dijaknál több 1,000 frttal, a ragadozó állatok elejtéséért való dijaknál több 1,000 frttal, az életmentési dijaknál kevesebb 10 frttal, az előre nem látott költségeknél kevesebb 10,000 frttal. A betegápolási költségek az 1872. évi előirányzattól a következő indokok folytán térnek el: a) A pozsonyi országos szemgyógyintézet, mint ilyen meg len szüntetve, és az adminisztráczió könnyítése végett a kórház rendes szemkór-osztályává alakíttatott át, miért is a szemorvos eddigi 630 frt fizetése a többi kórházi elsődorvosokéhoz képest 800 frtra felemelve itt vétetett fel. b) A bujasenyves betegek gyógyítására felállított kórházaknál kevesebb 24,000 frttal. Az 1873-ik évre előirányzott 39,600 frt a következőkben találja indokolását: A lugosi, szinyér-váralljai, mármarosszigeti, mátészalkai és élesdi bujasenyvi kórházakra szükségeltetik 21,600 frt. Doboka megyében felállítandó bujasenyvi kórház ügye tárgyalás alatt lévén, ennek részére a felszerelés fedezéséül felvétetik 3.000 frt, és mivel a kór terjedésének előjevétele végett az 1873-ik év folyamában még több bujasenyvi kórház állítandó fel, ezekre 15.000 frt vétetett előszámításba. Ellenben az erdélyi bujasenyves betegek gyógyítására az előbbi években 42.000 frttal felvett költségek az átalános betegápolási költségek rovatára vezettek át, mivel ezen költségek a magyarországi közkórházaknál is ugyancsak az átalános betegápolási költségekből fedeztetnek. c) Országos szemorvosok és gyógyintézeteknél kevesebb 530 forint. A pozsonyi szemkóroda a kórházzal egyesitetvén, a szemész eddigi 630 frt járandósága ba szüntettetett és 800 frt fizetése a kórház költségeinél vétetett fel. A kolozsvári szemkórház részére kibérelt helyiségek bérleti összege 50 frttal emelkedett. A brassói szemgyógyintézet költségei a betegek szaporodása folytán növekedvén, előrelátásból 50 frttal több irányoztatott elő. d) il egyéb jótékony intézetek segélyezésére kevesebb 1000 forint. Ezen rovat alatt 1,000 frt előrelátásból volt felvéve, miután azonban 3 év alatt igénybe nem vétetett, a költségvetésből kihagyatott. e) Átalános betegápolási költségeknél több 24,201 frt. Ezen többlet szükségeltetik a betegek folytonos növekedése folytán átalában, de különösen azoknak az ország több részében vízáradások után, huzamos idő óta nagyobb kiterjedésben észlelt váltóláz, úgyszintén egyéb geribetegségek utóbajai következtében szaporodása miatt, mely betegek utáni költségek felszámítása legnagyobbrészt csak 1873. évben fog történni. Szükségeltetik ezen többlet továbbá azért is, mert az anyagi czikkek és élelmezési szerek árának emelkedése miatt a napontai tápdíj is majdnem évenkint magasabbra emelkedik; az új gyógyszerár-szabvány szerint a gyógyszerek után is 5 százaléknyi többletet kellett előszámitani, végre mert az erdélyi bujasenyvesek gyógyítására szolgáló költségek ezen rovat alatt vétettek fel. A nyugdijak czimén előirányoztatott 1873- ra 626,610 frt, 1872-ben megszavaztatott 631,965 frt. A rendkívüli szükségletnél az erdélyi kir. biztosság, földtehermentesitési alapigazgatása Kolozsvárott és igazoló bizottmányok czimén 1873 ra előirányoztatott 61,724 frt, a múlt évben megszavaztatott 106,501 frt, tehát most 44,777 frttal kevesebb kéretik, mint a múlt évben, mi onnan van, hogy a kir. biztosság megszüntettetett. Az erdélyi csendőrség költségeire előirányoztatott 386,000 frt a múlt évben 400,000 frt. Az egészségügyi tanács kiadásaira 10.000 frt, mint a múlt évben. Lorenz és az országos fegyházakban letartóztatott szegény fegyenczek gyermekei valamint törvénytelen ágyból származott, Bécsben és egyéb lelenczházakban ápolt gyermekek tápdijaira 41.150 frt, múlt évben megszavaztatott 33.600 frt. 1ör. Az ország területén talált oly lelenczek tartása, kiknek rokonaik nincsenek s illetőségi községök sem puhatolható ki, vagy ha értük egyik sem képes fizetni, az állam terhére esvén, e czélból 500 frtnyi összeg hozatik javaslatba, továbbá: 2 ot vagyontalan fegyenczek gyermekeinek ápolásáért évenként mintegy 272 frt éS/g kr adatott ki; miután ezen költség évenként ismétlődik, annak fedezésére kerekszámban 300 frt hozatik javaslatba. 3 or. 1869. évi 12.429 számú belügyminiszteri rendelettel engedélyeztetett egy magyarországi illetőségű gyermeknek elhelyezése 150 frt évi dij mellett a penczingi javító intézetben ; ezen költség évenként ismétlődvén javaslatba hozatik 150 frt. Ezen gyermek nagypaládi születésű, 12 éves Dani Zsuzsanna, ki pyromaniában szenvedvén, ismételt , azaz 12 gyújtogatást követett el , miért is Szatmármegye alispánja az 1860. évi május hó 2-án 2522. szám alatt kelt jelentésével ezen a szegénység miatt elhanyagolt nevelésű leánynak, kinek sem szülői nem élnek, sem más rokonai nincsenek, valamely intézetbe való felvételét kérte, hogy így ártalmatlanná tétessék és nevelése némileg pótoltassák. Magyarországban ily elhagyott gyermekek befogadására szánt intézet nem lévén, őt a penczingi mentőházba kellett elhelyezni és ott fizettetik érette az előirányzatba felvett évi 150 frt. Egyébiránt kérdés tetetett ezen intézet igazgatóságához arra nézve, vájjon ezen gyermek nevelése mennyire haladt, és vájjon a mondott betegségéből kigyógyult-e már annyira, hogy haza szállítását veszély nélkül lehessen elrendelni, de a beérkezett válasz szerint ezen leánynak még legalább egy évig kell ott maradni. 4-et. Végre az örökös tartományok lelenczházaiban ápolt törvénytelen ágyból származott gyermekek tápdíjaira az alább elősorolt indokoknál fogva 40.200 frt hozatik javaslatba. A pesti önkéntes tűzoltó-egylet segélyezésére 10,000 frt irányoztatik elő, mint a múlt évben; karhatalmi költségekre 1809 frt a nagyszebeni tébolyda átalakítására 8000 frt. Országos zeneakadémia felállításának előleges költségeire 21,000 frt. Egy országos ének- és zeneakadémia felállitása iránt a belügyminisztérium által a magyar nemzeti színház szervezése ügyében összehívott enquéte üléseiben tétetett először indítvány, melyet nem csak maga az ecquete-bizottság helyeselt egyhangúlag, hanem a főváros összes zene értelmisége is a belügyminisztériumhoz benyújtott indokolt fölterjesztésben azonnal magáévá tőn. A tapasztalás megmutatta, hogy a magánének és zenetan-intézetek, úgy a nemzeti színház mellett felállított színitanoda, szűkebb körű szervezetüknél fogva, a magasabb műigények kielégítésére elégtelenek, s hogy ennélfogva a műviszonyok fejlesztése s a zene-művészet országos befolyásának megállapítása csak államköltségen szervezendő országos ének- és zene-akadémia által érhető el. Egy ily műintézet létesítése érdekében ,egy szakférfiakból álló bizottság hivatván össze tanácskozás végett, ezen bizottságban Bartay Ede által bemutatott tervezet fogadtatott el tanácskozási alapul, mely a felállítandó zene- és ének-akadémia alapszabályait tantervét és költségvetési előirányzatát foglalja magában. A költség-szükséglet, ■— beleértve a felszerelési kiadásokat, úgy a szavaló művészet érdekében fentartandó három drámai tanszék után számított évi fizetéseket, — összesen 60,400 frtra terveztetett. A belügyminiszteri költségvetés rendkívüli szükségletében a szóban forgó czélra 21,000 frt vétetett fel. Azonban ez összeggel egyesittetni fogna azon 15,000 frt, mely az ének-akadémia felállításával megszűnendő színi tanoda segélyére eddigelé évenként megszavaztatott, s mely a dalmű támogatására a rendes kiadások között előirányzott 59,000 frtban foglaltatik. Ennélfogva az ének- és zene-akadémiai költségeire az 1873-ik évben összesen 36,000 frt fordittatnék. A fölebbi tervezettel szemben nyilvánuló eme jelentékeny költségleszállitásra azon körülmény megfontolása vezetett, hogy az akadémia a soknemü előmunkálat folytán egészben csak is az év Iik felében lesz életbeléptethető, s ennélfogva nem az egész évi szükséglet lesz 1873-ban fedezendő. Az országos levéltár költségeire előirányoztatott 20,135 frt. Az eddigi országos levéltárnak, a nádori levéltárnak, a fönállott magyar és erdélyi udvari kanczelláriák levéltárainak, a fönállott magyar királyi helytartótanácsi levéltár, és az erdélyi országos levéltárnak egy országos levéltárrá való egyesítésse és együttes kezelése ismételve el lévén rendelve, ezen meghagyásoknak megfelelendő, mindenekelőtt az ezen különféle levéltárak kezelésével megbízott és eddig külön létszámokba tartozott személyzet egy egységes létszámba foglaltatott össze, ezen személyzet élére egy főigazgató rendszeresittetett és ezen egyesitett személyzet költsége 17.135 frttal együtt vétetett föl. A múlt évi költség-előirányzatban ezen személyzet illetményei a rendkívüli szükséglet 5- és 6-ik czimei alatt 3231 frt, és 7630 frttal, részben pedig a belügyminisztérium rendes szükségletében 1360 frttal összesen tehát 12,221 frttal volt felvéve. Összehasonlítva ezt az 1873 évre felvett 17,135 frttal, — mutatkozik 4914 frtnyi többlet. Az erdélyi országos lvéltárnak Budára szállításának költségei 20,000 frttal vannak előirányozva. Ez összeg egyébiránt csak átalánynak tekintendő, melyről részletes számadás fog beadatni és melyből csak az elkerülhetetlen szükséges összeg fog igénybe vétetni. — Brankovics György honvédhadnagytól. — (IV. Folytatás.) „Lábaitokban rejlik a győzelem.“ Napóleonnak e mondását sokan talán hajlandók volnának úgy értelmezni, hogy: „futásban rejlik a győzelem.“ Ezek kedvéért kijelentem, miszerint az idézett szavak nem III. Napoleon, hanem az I. Napoleon ajkáról hangzottak el. A győzelem csakugyan a gyalogság lábaiban rejlik, mert a gyalogság harczképességének emelése vagy csökkenése, a lábak rendben lététől vagyis a lábbeliek jóságától s tartósságától függ a háborúban. A váczi hadgyakorlatok alkalmával a lábbeliek ellen átalános volt a panasz s a tapasztalatok eredménye a következőkben lelt kifejezést: „úgy a mint most fizetik a lábbeliekkeli gazdálkodás, egész biztossággal állíthatjuk, hogy honvédeink nagy része az összpontosító menetek után, félig mezítláb fog a hadszínhelyre érkezni.“ És hogy állunk most, egy egész év lefolyta után e tekintetben. Úgy, hogy honvédeink csakugyan félig mezítláb érkeznek haza. A bakkancsok, minőségre nézve, úgy a régiek mint az újak rostak. Voltak esetek, hogy ép egészséges honvédeket kénytelenek voltak a századparancsnokok már a dandárgyülekező helyről haza küldeni, mert a bakancs talpa egy negyedórás gyaloglás után egészen lerohadt. Tudok esetet, hogy egészen új bakancs talpa 10 órai menetés után egészen elkopott. Égető szükség tehát a legközelebbi jövőben a lábbeliek minőségének javítása. A jelenlegi rendszer, mely szerint az öltöztetés alkalmával a raktárakból a létszámon fölül egy párral sem adatik ki több a századparancsnokoknak, egészen elvetendő, és pedig azért, mert választék nem lévén, akár illik a lábhoz, akár nem, föl kell húznia annak a közhonvédnek. Egy lábhoz nem illő bakancsban naponkint 10—14 órát menelni, hogy milyen kin, azt kiki fölfoghatja s legkevésbé sem csodálkozhatni ama temérdek lábtörésen, mely jelenleg is előjött. Óhajtandó, hogy minden századparancsnok létszámán fölül legalább 50 bakanccsal többet vehessen ki a raktárból, ami annál könnyebb, miután jelenleg a tartalékkészlet meglehetős nagy, a lábbeliekkel való fukarkodás a veszteséghez mérten mindenkor csekély hasznot hoz az államoknak. Végre kénytelen vagyok még itt egy tárgyat megpendíteni, mely eddigelé sokaknak elkerülte figyelmét, mely azonban a lábnak egészségére s kitartására épen olyan befolyással bír, mint a lábbeli maga. Ez a lábtakaró, alias kapera. Ha már a test egyéb részeinek egészségben tartására szükséges a fehérnemű többszöri változtatása, annál inkább szükséges az a lábra nézve, mely különösen a gyalogságnál a hosszú menetek következtében folytonos izzadásban van. A lábbajok egyik fő oka az idei hadgyakorlatoknál abban rejlett, mert 14 napi gyakorlatra 2 pár kaperát kapott csak, már pedig két pár kapezában 246 órát menni porban és melegben, hogy a lábra nézve semmi esetre sem lehet valami kellemes s egészséges, azt bizonyítani szükségtelen! Igaz, hogy ezen a mosás segíthetne, de ehez először idő kell s másodszor jó minőségű kapeza kell, már pedig mind a kettő hiányzik. Ha jövőben a legénység 2 pár helyett legalább 4 párt kap, úgy hogy hetenkint legalább 3 szer változtathatja, a következmény meg fogja mutatni, hogy a lábbajok a jelenlegi mennyiség felére apadnak. Ami a ruházatot illeti, a vörös sipka és vörös nadrág mielőbb elvetendő; el átalában azért, mert csekély használat s megázás után a téglavörös szín rendőrellenes szinné változik, tartósságra nézve pedig „part alatti“, amennyiben a posztószövetet, már a gyártás illetőleg festés alkalmával, a vörös festék megégeti , de elvetendő különösen azért, mert a szétszórt harczmódnak — mely az ujabbkori hadászatnak quintesszencziáját képezi — czéljával tökéletesen ellenkezik : az ellenségnek a közeledő csapatot már messziről elárulja, s bármennyire igyekezzék is az egyes csatár magát a terep mélyedései s domborodásai által födözni, a vörös sipka czéltáblául szolgál az ellenség golyójának. Ha véleményünk a magasabb körökben valamit nyomna a latban, akkor a nadrágra és sipkára nézve is a zubony kék színével kivánnók a vöröst kicserélni ; vagy pedig a cs. kir. vadászok szürke színével — mely a levegőben leginkább elmosódik — helyettesíteni. Pest, október 17. Laboulaye, a híres franczia állambölcsész, a „Journal des Debats“ legközelebbi számában befejezi a nevezett lap hasábjain kezdett czikksorozatát, melyben kimutatja, hogy Francziaországban egyedül csak a köztársasági államforma lehetséges. Ezen utolsó czikk, vagy mint a „Histoire politique des Etats Unis“ nagynevű szerzője nevezi, „levél“, az előbb mondottak rekapituláczióját foglalja magában, s benne megfelel Laboulaye azon ellenvetésekre, melyeket a franczia nép köztársaságellenes hajlamaira vonatkozólag szoktak tenni. A czikk vagy öt hasábra terjed s annyira érdekes, hogy több részletet szükségesnek tartunk utánközölni. Laboulaye elsősorban szükségesnek tartja, hogy a köztársaság mielőbb végleges államformává kiáltassék ki. ,,Közvetlen a hajótörés után — úgymond — a hajótörést szenvedettek boldogok, hogy megmenekültek a haláltól; akkor nem gondolnak továbbra; de a mily mértékben távozik a veszély, feltámad a vágy s a törekvés a mielőbb való partra jutás iránt Mi ezen ponton állunk. Thiers visszaadta reményünket; újra meg akarjuk kezdeni politikai életünket s föl akarunk lélekzeni egy rendes kormány alatt. Ezen kormányforma, mely mint egyedül lehetséges jelenik meg előttünk, a köztársaság : kisértsük meg annak megalapítását.“ Laboulaye erre vizsgálat alá vévén azon államformákat, melyekkel Francziaország a nagy forradalom óta bírt, azon eredményre jut, hogy az eddigi 6 köztársasági államforma között egy sincs olyan, melyet a jelenlegi köztársaság számára minta gyanánt lehetne venni. Ha már épen mintázni kell, legtökéletesebb minta — Amerika. Azon feltevést, mintha a franczia nép nem bírná meg a köztársaságot, Laboulaye figyelemre méltólag czáfolja. Czáfolatának lényegét itt közöljük : ,,Mondják — szól Laboulaye — hogy erkölcseink nem republikánusok, s hogy botorság köztársaságot alapítani oly népnél, melynek nincs másra ízlése, kedve, mint csak a fényűzésre. Szeretném tudni, vajjon hát erkölcseink talán monarchikusok. A monarchikus kormányforma méltóságokat, rangfokozatokat, nemességet tételez föl; csak oly hierarchikus társadalomban alkalmas, mint az angol. Nekünk az egyenlőségre nagyobb hajlamunk van, mint a svájcziaknak és amerikaiaknak. Intézményeink az átalános szavazati jogon alapulnak. Hiszi valaki, hogy az átalános szavazati jogot meg lehet egyeztetni a hagyományos monarchiával? — De nincsenek erkölcseink! S ez teljesen elég arra, hogy a köztársaság kárhozattal Bujtassák. Montesquieu monda : Az erkölcs a demokráczia alapelve, hajoljunk meg ezen nem felebbezhető ítélet előtt. . . Szeretjük az egyenlőséget? Ez gyöngeségünk. Szeretjük a hazát? Fájlaljuk a kedves tartományaink elvesztését? Óhajtjuk Francziaország föltámasztását ? — ügy mindazon erkölcscsel bírunk, melyet Montesquieu megkívánt. Mi a fényűzési hajlamot, az iparos társadalmak e betegségét illeti, Amerika, mely pedig a köztársaság által virágzik, nem kevésbé szenved e betegségben, mint mi. A hiúság nem Francziaország kizárólagos baja; Amerika az exczellencziás urak hazája; ott épen oly szép családfákat és czimeket csinálnak és szereznek, mint a mi öreg országunkban. Az egyedüli különbség köztünk és az amerikaiak közt az, hogy azok a közügyeket saját ügyük gyanánt tekintik, s azokkal férfiasan foglalkoznak. Ez az ő fölényük, de kevés eréllyel s a bennünket sarkaló szükségérzettel fölemelkedhetünk oda.“ Laboulaye ekként végzi szavait: „A pillanat elhatározó. Nem szabad több hibát elkövetnünk. Egy uj forradalom Francziaországot az idegennek szolgáltatná ki, s Lengyelország sorsára juttatna. Átkozott, ki esztelensége által a haza romlását idézné föl ! De bölcs köztársaság, az igazságra támaszkodó népszerű kormány, a demokráczia uralma, mely alatt mindenki joga biztosítva lesz, gyorsan fölemelhetnek bennünket s visszaadhatják elvesztett helyünket. Európa érzi hiányunkat, az egyensúly le van rombolva, érzi hiányunkat a czivilizáczió, mely fájlalja tehetetlenségünket.“ A ferroli lázadásra vonatkozólag írják Ferroliról, hogy a nevezett helyen f. hó 11-én a fegyvergyárban vagy ezer ember föllázadt. A hadsereg és a haditengerészet távol tartotta magát a lázadástól. A lázadás vezetői azonban katonák. Az egyik ezek közül Pozas ezredes, ki 1848 óta, midőn Cataloniában föllázadt, szokásból inszurgenskedik, s ki már fogva volt, emigrált, megkegyelmeztetett, s ismét beosztatott a hadseregbe. A másik lázadó vezér, ki előbb fregatte-kapitány volt, de a hadseregből kizáratott, dán Braulio Montojo. A fölkelők egy kis vontató gőzöst, a „Cadiz“ gőzöst, s nehány gőzkompot kerítettek hatalmukba. Ezen kívül a fegyvergyárt megtartották kezeik között. A tengerészeti gyalogság (200 ember) azonnal megszállta e fontos hadászati pontot, s erősítésre várt, mely Corunnából csakhamar meg is érkezett. A levél keltekor (f. hó 12-kén) Valladolidból, Gijonból, Santanderből s Bilbaoból szintén indultak csapatok a lázadás színhelyére. Cartagenából a „Vittoria“ fregatto Ferrolha rendeltetett. A kormány csapatai f. hó 15-én d. u. 4 órakor megkezdték a támadást a felkelők ellen. A csapatok, mint a táviró szól, lelkesedettek, míg a felkelők, úgy látszik, meg vannak félemlítve, mert máris szöknek. A kormány csapatai támadásának eddig még semmi eredménye sem volt, mivel a felkelők a fegyvergyárban meglapultak, a fegyvergyárt tehát rohammal kell bevenni. A fellebb említett ferrori levél szerint a felkelőkkel annyira nem rokonszenvez a nép, hogy midőn a fölkelők a lázadás első napján zenével járták be a várost, senkit sem tudtak magukhoz csábítani. A hadügyminiszter nyilatkozata szerint a lázadás federatív republikánus, tehát sem nem karlista, sem nem alfonzista. A német szociáldemokrata sajtó nagy megvetéssel szól az eisenachi kongresszusról, s az anathemával sújtja. A „Volksfreund“ gondolatszegénységet vet a „professzor-szoczialisták“ szemére. A „Sozialdemokrat“ pedig a többi között így ír : „Az eisenachi professzor-szoczialista kongresszus, mint a vajúdó hegy csakugyan egeret szült. Veszett butaság került nyilvánosságra. A „Volksstaat“ hasonló szemenszedett, kenyéririgységtől sugalt gorombaságokkal megy neki az eisenachi szoczialista kongresszusnak, mely gorombaságok között az ily jelzők „könyvmolyok“, „üres fejüek“, „ostoba tudatlanok“ még nem épen a legerősebbek közé tartoznak. Az utóbb nevezett lap ugyancsak demokrata nyelvelésében egy igazság mégis van, s ez az, hogy „a professzor-szoczialista“ urak, a kispolgárias előadások körében mozogva, bornírt filanthropiájukkal csak gyenge, eltörpített, s e mellett igen elkésett kiadásai Sismonde Sismondi, John Stuart Mill stb. uraknak, kiknek irataiban a professzor-szoczialista urak minden gondolata föltalálható, csakhogy hasonlíthatlan erősebb és kifejtettebb alakban.“ Valóban, a professzor-szoczializmus eddigelé semmi újat sem képes fölmutatni, s igy nem is életre való. A „Gazette d’ Italia“-t egy nem igen valószínű hir felől tudósítják Rómából. — Ezen hir szerint a pápa hosszú, sürgős és sajátkezüleg irt levelet küldött Viktor Emánuelnek, melyben a vallási testületek föntartását kérte az olasz királytól. A persignani püspök feje fölött — mint ugyancsak a nevezett lapnak írják — tornyosulnak a Vatikán felől a viharfelhők, mivel a püspök oly pásztorlevelet bocsátott ki papjaihoz, mely minden más, csak jezsuita szellemben nincs írva, sőt keserű kritikát tartalmaz a pápai okmányok ellen. A délamerikai postával érkezett legújabb hírek nem igazolják azon előbb fölmerült hírt, miszerint Brazília és az argentin köztársaság békés uton egyenlítette ki vitás ügyét. Sőt ellenkezőleg, mindkét fél erősen készül a harczra, s az összecsapás közel kilátásban van. Az abysziniai expedíczióra vonatkozólag írják szeptember 23-éről: „A Bogos-föld elfoglalása befejezettnek mondható. A bogosi törzseken kívül hódoltak még a holhaliak, bedjukiak és mariasiak. Az egiptusi foglalás valóságos jótétemény ama vidékekre nézve, mivel az ott szokásos gyilkosság, lopás, rablás, és vérbosztnak vége van. Munzinger bey (az egiptusi foglalósereg parancsnoka) kormánya alatt az ottani lakosság boldog, s az ország csakhamar föl fog virágzani. II. János (Hassa) király Angliához fordult, hogy intervencziót nyerjen az egiptusi csapatok ellen, de végre is kénytelen lesz az alkirállyal kiegyezni. Ő most még Achioában védelmi állásban van, de nincs oly helyzetben, hogy csatát fogadhatna el, mivel csapatai az egiptusiak tüzének nem állhatnának ellent. A napokban — írja tovább a levelező — meglátogattam megerősített táborában Munzinger beyt. A 300 láb magas Tantarwa domb teteje le van csapva, s az így támadt síkon két ágyut állítottak föl. Egy másik fensíkon a lőporraktár van a laktanyákkal, és szintén két ágyu által van védve. A domb lejtőjén, mely a Tantarwa faluhoz vezet, egy elsánczolt üteg s két mitrailleuse fölállítva. A domb lábánál van sátrakból és 300 szalmakunyhóból álló tábor. A a szalmakunyhók a feleséges katonák számára vannak készítve. A tábor egy nagy kiterjedésű faluhoz hasonlít. Munzinger bey több kutat furatott, hogy a katonaság számára a szükséges vizet biztosítsa. Az erődítési művek ügyesen vannak végrehajtva. Tantaria helyőrsége 800 sorgyalogból áll, kik mind hátultöltőkkel vannak ellátva. Munzinger bey pár napra Massuahba ment, de csakhamar vissza fog térni Tantarwába. Massuah épen most kapott 800 főnyi helyőrséget, s két ágyút. Katonai zenekara is érkezett ide, melyet az alkirály engedélyezett Munzinger beynek. A Munkulu és Massuah közti vízvezeték készítése már annyira előre haladt, hogy egy hónap alatt egész a tengerpartig lesz iható vizünk.“ KÜLÖNFÉLÉK. Pest, október 17. [Hivatalos.] A Zomborban felállítandó állami gimnáziumhoz Kocsmár József, Podraszky József és Kosztics Milán rendes tanárokká, Korniss Jenő rendes rajztanárrá neveztettek ki. Kineveztettek továbbá a magyar pénzügyminisztériumi központi számvevőséghez számtisztekké: Salamon Béla, Szűcs Lajos, Lósy Béla, Szondy Lajos és Kangó Jenő. — Brinzei István főhadnagy magy. kir. dohánygyári hivataltisztté neveztetett ki. Adóhivatali tisztekké kineveztettek: Varga József, Decovics Sándor, Springer Lajos, Party Károly és Debreczeni István. [Kitüntetés.] Ő fesége Csergedy János kolozsvári postavezetőnek, sok évi hit és dicséretes szolgálatai elismeréséül az ezüst érdemkeresztet adományozta. [Rendkívüli engedély.] A király megengedte, hogy gróf Battyány József, a neki adományozott máltai szt. János rend lovagkeresztjét elfogadhassa és viselhesse. [Exequatur.] Ő felsége a pesti orosz császári főkonzullá kinevezett Brimer Miklós kollégiumi tanácsos kinevezési okleveléhez az exequatnrt megadta. [A királyné ma este 5 óra után] érkezett a fővárosba, hova a király tegnap este 6 órakor jött be Gödöllőről. Ma este a királyi várban családi ebéd volt, melyben Henrik főherczeg is részt vett, ki egyébaránt már ma d. e. 11 órakor ő felsége által egy óráig tartó kihallgatáson fogadtatott, az elsőn a főherczeg házassága óta. [Királyi Pál] f. hó 24-kén megy le a baksai kerületbe, programmbeszédét megtartani. Ugyanaz nap reggeli 6 órakor Csáktornyán az indóháznál száll ki, ahonnét egyenesen Baksára megy és ott beszél legelőször. Baksán, a városon kívül a mint a határszélre érkezik, bandérium és tisztelgő küldöttség fogadja, a mely a kerület nevében üdvözli. Beszédet tart még Csesztregen, Szent-György völgyén, Dobronakon és Bellatinczon. [Nemeslelkü végrendelet.] A közelebb elhunyt Horgosi-Kárász Anna úrhölgy mint az „Ellenőr“ írja nevezetes hagyományokat és nagyszerű alapítványt tett, valamennyit hazafias, jótékony és művelődési czélokra. A derék hölgyet mindenki ismerhette, ki megfordult a nemzeti színházban, melynek egyik páholyát csaknem a színház megnyitása óta nemrégiben elhunyt nővérével tartotta bérben, s minden előadáson jelen voltak. E közintézetről sem feledkezett meg végrendeletében, s a nyugdíjalap javára 1000 forintot hagyott. A nemzeti muzeum, a tud. akadémia, a Rókus-kórház, a hasonszenvi kórház, a magyar gazdasszonyok árvaháza, a pesti Erzsébet árvaház, a pesti vakok intézete, a szegények háza, mind külön külön 1000 frtnyi hagyományban részesülnek, vagyis összesen 11,000 frtot hagyott közintézeteknek és jótékony czélokra. Ez összegek egy év alatt kifizetendők. Az ingóságok eladásából fönmaradó összeg a végrendelet végrehajtója által a pesti gyámhivatalnak évenkint teendő számadás mellett a pesti hazai első takarékpénztárban kamatoztassák, hozzácsatoltatván a Lipót-utczai, gyárutczai, és három mozsár utczai házak jövedelmei mindaddig, mig ezek, — levonva a fentartási és kezelési költségeket — az időnként tőkésítendő kamatokkal együtt százezer forintot tesznek. Ez összeg szegény árva tanulók segélyezésére képezend örökös időkre alapítványt, s három egyenlő részre osztatván: Pest városi, Szeged városi és Csongrád megye székhelyén lévő gyámpénztárban fog kezeltetni. A kamatok négy egyenlő részre osztatván, 12 szegény, de jóviseletű és szorgalmas árva fiuknak és leányoknak adassanak valláskülönbség nélkül, de csak magyar nemzetiségbelieknek. Ez ösztöndíjat tanulmányaik bevégeztéig élvezhetik. A hagyományozó megjegyzi végrendeletében, hogy ha családját oly csapások érnék, hogy a negyedíziglen leszármazó utódok közt segélyre szorultak lennének, ezeknek elsőbbségük legyen az alapítvány élvezetében, de csak úgy, ha jó viseletüek és kielégítőn tanulnak. Az alapítvány „Horgosi-Kárász“ név alatt fog kezeltetni. Ha az alapul kijelölt ingatlanok tehermentesek lesznek, a hagyományozó nevét viselő rokonok vagy Návay György utódjai öröklik, kik azonban, ha addig elhalnának, a házak elárverezendők s értékük az alapítványhoz cstolandó. — A nemeslelkü végrendelkező még számos rokonának hagyott 10—10,000 frtot, cselédjeinek pedig egy évi bérük kifizetését rendelte el. Az alapítvány körüli felügyelettel Légrády Imre ügyvéd urat bízta meg. [Halálozás.] Semsey Lajos cs. kir. kamarás és aranysarkantyús vitéz, a legszenvedélyesebb sportsman-ek egyike közelebb hunyt el szélhüdés következtében B.-Újvároson, alig 33 éves korában. A fiatal deli férfi elhunytét nagy rokonság és számos ismerős fájlalja. [A pesti népszínházra történő aláírások menetét, illetőleg említették a lapok, hogy a pénzintézetek közül a pesti hazai takarékpénztár és népbank jó példával mentek előre, midőn a népszínház alapító tapjai közé beiratkoztak. Utólag megemlítjük, hogy a „Pannónia“ viszontbiztosító társulat is beiratta magát a népszínház alapitó tagjaiul. [Az első pesti gyermekmenhely] elnöknője, Károlyi Korniss Clarisse grófnő azon kérelmet intézte Pest város tanácsához, hogy ezen intézetet állandó évi segélyben részesítse. A tanács e kérelmet azzal határozta pártolólag a közgyűlés elé terjesztetni, hogy 1873-tól kezdve 3 évre 500 forint szavaztassék meg évi segélyösszegképen. [Az erdők kivágása] ellen Szlávy József kereskedelmi miniszter következő körrendeletet bocsátott ki: Sajnos panasz, úgy saját szemlélet utján nyert tapasztalatom folytán is sajnosan kellett meggyőződnöm arról, hogy hazánkban az erdők, úgy a magánosok, mint különösen községek erdőségei és az okszerű erdőkezelés mellőzésével, részint aránytalanul nagy mértekben vágatnak és irtatnak, részint a minden óvintézkedés nélkül rendetlen és szabályellenes legeltetés által tökéletes elpusztulásnak néznek eléje, és ez történik annak daczára, hogy hazai törvényeink, névszerint az 1807-ik évi 21. t.-czikk, s az 1840. 9-ik t.-cz. kellően figyelemben tartva, s alkal- Az aradi hadgyakorlatok. KÜLFÖLD.