Reform, 1872. október (4. évfolyam, 269-299. szám)

1872-10-09 / 277. szám

277. szám. E­lőfizetési föltételek : VictóUro póstAn vagy helyben hhsshoa hordva RgjÓH« évre Rél érri) 20 frt- 10 Nugyrd évre Egy hóra . Hirdetmények dija: 10­ hasábo8 Dot­tsor ogysseri hirdiítóanól . , 8 fcr. A DTilttéri potitaor ...............................................25 „ Bólyügin­j külön ........ 30 ,­ 5 frt—fer. 1 . 80, pesti népszínházra A „Reform“ szerkesztőségében eddigelé betűit............................... 6807 írt 72 kr. és 2 db. cs. és kir. arany. Újabban aláírattak: S­r­a­m­k­o Mihály bíró uz ivén Aszódról .... . . . 5 frt — Edddig összesen . . . 6812 frt 72 kr. és 2 db. cs. és kir. arany. Az aszódi adakozók névsora az ujdonsági ro­vatban foglaltatik. Szerda, október 9.1ST2. évi Szerkesztési iroda : HtölvAgo», vihTaah.ÁK­’tátT 3. »»s X. uávar^ I K lap s^olíomi róf­ét illető míndoB kör­ hmiéity u uftorkiMsiÓ^ióííhot Lntémcado, BéfToniitotloss: le^cloV í«TRc*ri V­ovckíóí Kiadó-hivatal: Eátfi 16? koalfkereskedéséliim, régi sxlBk&siléf &■ *3. A lap anyagi részét illető koaloiaónycik (olöcsotcai péns, kiadás körüli panaszok, hirdetmény) a kiadó-hivatalhoz intófundök. Pest, október 8. Sennyey Pál báró nagy nyilatkozata, va­lamint Lónyay grófnak nevezetes beszéde meg­követelik az összehasonlitást és a kritikát. Oly nagyjelentőségű és következményeiben oly fontos a konzervativok vezérének manifesz­­tuma, hogy mindenki csak természetesnek fogja találni, ha főleg ezt ves­szük taglalás alá. Gróf Lónyay, mint a Deák-párt és a kor­mány feje sokkal ismertebb nagyság, sem­hogy vele bővebben kellene foglalkoznunk, s beszédének csak egyes helyei, hol újat mond, vagy a hol Sennyey politikájával nyílt ellen­mondásban van, követelik meg, hogy hang­súlyozva kiemeljük ; ellenben báró Sennyey a parlament terén uj tünemény; múltja és je­lene irányra azonos bár, de kiindulási és czél­­pontjaira nézve egészen különböző; tervei és szándékai — ha ilyeneket táplál, a mi fölte­­h­ető — ismeretlenek s szónoklatában is csak messziről jelezték, mely okoknál fogva az egész ország indokolt kíváncsisággal érdeklő­dik szavai s azoknak értelme, jelentősége és igazsága iránt. Annyival nyomatékosabbak pe­dig ezen szavak, mert kimért és jól megfontolt sul­lyal bírnak, annyival jelentékenyebbek, mert Sennyey Pál minden szavának h­inni kell, hinni lehet. Olyan loyálisan fogadjuk tehát Sennyey beszédének minden mondatát, hogy eleve ki­jelentjük, miszerint a gyanú és kételkedés ér­zelmeit nem tápláljuk s fegyvereit nem hasz­­nálandjuk; ha aggályaink vannak, azok a logikai következtetésből, a helyzet eltérő föl­fogásából származnak, s mi boldogok volnánk, ha puszta félreértéssé vagy meg nem értéssé törpülnének. Sennyei politikájában négy főmomentu­mot különböztetünk meg, u. m. saját pártál­lását és viszonyát a Deák-párthoz; állását és politikáját az ellenzékkel szemben; viszonyát a jelen kormányhoz és végre tárgyi politikáját az egyes reformkérdésekre nézve. Mindezen szempontokra nézve találunk indicziumokat be­szédében, teljes világosságot azonban nem nyerünk egy irányban sem. A­mi illeti Sennyey báró pártállását, azt igen határozott alakban körvonalazza kivált beszédének elején. Elfogadta a közjogi alapot s minthogy a Deák-párt is közjogi párt, tehát Sennyey is kétségkívül a Deák-párt tagja, „nincs külön pártja, nincsenek külön czéljai, nincs külön programmja“. A­mit tenni óhajt, azt addig, miglen a közjogi pártalakulás tart, csakis a Deák-párt keretén belül óhajtja megva­lósítani, a­nélkül azonban, hogy egyéni meg­győződését minden egyes kérdésnél a párttöbb­­ség akaratának alája vetné,mert hiszen „vannak és lesznek határozott egyéni nézetei s azokat minden alkalommal teljes nyíltsággal előadni kötelességének fogja tartani“.Mi, a pártterroriz­mus ellenségei ezen függetlenségnek csak ör­vendhetnénk, mert benne a morál győzelmét látnók mindig, ha nem tudnók tapasztalásból, hogy a baloldali közjogi ellenzék minden a jobboldalon mutatkozó függetlenségi vellei­ fást saját negativ és destruktiv czéljaira föl­használ ; ezen tapasztalás folytán azonban fé­lünk tőle, hogy a konzervativok ismételt kü­lönállása a Deák-párt vitális érdekeit koczkáz­­tatni fogja s egységét veszélyeztetheti. Sennyey Pál egyéni állásának ereje, a hatalom, a­melyet a ház fölött magához ra­gadott, nem­ csak kitűnő személyi tulajdonsá­gaiban rejlik, de egyfelől azon konzervatív áramlatban, mely az ellenzék túlhajtásai foly­tán az országban támadt és oly sok főúri és egyéb konzervatív elemeket választott be a népképviseletbe, másfelől pedig a korhadt pártviszonyokban, melyek kinövései immár mindenkit kompromittáltak, úgy hogyh. Sen­­­nyey, az elegáns alak és kiváló modorú arisz­tokrata, a jeles ész és tiszta jellem belép a házba mint annak „új tagja, a­ki a pártszenve­­délyek tusája által még illetve nem volt“. Ez teszi őt bíróvá mások fölött és kívánatossá so­kak előtt. És másodszor hogyan fogja föl Sennyey a pártállásokat és nevezetesen az ellenzékét? A balközépét igen hibásan. Azt állítja róla, hogy az „hazánk történelmi hagyományában gyökerező és még létező áramlatnak természe­tes kifolyása és képviselője, és mint ilyen oly erkölcsi kötelmek körében mozog, melyeket ez idő szerint meg nem tagadhatni“. Ezért nem hiszi Sennyey szükségesnek és hasznos­nak a pártok közti kiegyezést, s kárhoztatja s kíméletlen fenbéjjázással elitéli a fúzióra vagy koaliczióra törekvést és a hívatlanok ez irányban tett lépéseit. Sennyey Pál a balközépnek és nevezete­sen Tiszának hizeleg ugyanakkor, midőn Ló­nyay Tisza Kálmánt megtámadja, s a balkö­zépről azt mondja, hogy az „megkövesült meg­győződésével lehet jelzője, úgyszólván jelköve egy túlh­aladott állapotnak, de nem életképes tényezője az államéletnek”. Sennyey a fúzió ellen nyilatkozik akkor, midőn Lónyay, a mi­niszterelnök a jobboldal tetszése közt kijelen­ti, hogy „oly fontosnak tartanák annyira óhaj­­tandónak hazánk megerősödésére s békés fej­lődésének biztosítására, ha végre megszűnhet­nék azon éles ellentét, mely a két párt közt létezik, s mely éveken keresztül az ellenzék által szítva, s a sajtóban folytatott mesterséges izgatás által fokozva, már-már nyilt megha­­sonlást szült a nemzetben, hogy egy perczig sem habozna — ha ezen czélt el lehetne érni elveink s azon alapnak veszélyeztetése nélkül, melyet mi teremténk — saját állását, s hiszi, hogy e tekintetben minisztertársai sem tesznek kivételt — e czél végett fölajánlani“. Sennyey Tiszát, kiről a miniszterelnök azt mond, hogy „nem tanult semmit és nem felejtett semmit“, dicséri s nyilatkozatait »meg­nyugtatóknak találja, mert kizárják a negá­­cziót s a pesszimizmusnak álláspontját“ ugyan­akkor, midőn Ghyczyt kérlelhetlen logikával c­áfolgatja, azon Ghyczyt, a­kiről Lónyay oly barátsággal és tisztelettel nyilatkozott s a­kivel egy párton ülni ismét „őszintén óhajtaná“. Az extremumok és a középső elemek csodálatos módon keresik egymást, hogy talál­kozhassanak. Őszintén megvalljuk, hogy mi Lónyay engesztelő politikáját jobbnak, és mi több igazabbnak, érzésre bensőbbnek s lehető következményeiben üdvösebbnek ítéljük, mint Sennyey személyes szympathiáit a vele rokon­­természetű, gőgös, arisztokratikus, éles és eré­lyes Tisza Kálmán irányában, és pedig azért, mert Szunyey fölfogása alapjában téves, a balközél­et félreismerő. E párt nem azon párt, mely „hazánk történelmi hagyományában gyökeredzik“. Ezen történelmi hagyománynak örököse a szélső bal, nem a Tisza-párt.A tény korra nem is számíthat. Az elnök ezen eszméi átalá­­nos helyesléssel fogadtattak, és a társulati pinczegaz­­dászat eszméje elfogadtatván ennek gyakorlati kivitele a bizottságra ruháztatott. Ezen tárgyat követte a kiállított borok megte­kintése. A kiállításra összesen 189-féle, mégpedig 141 fehér, 40 veres és 8 asszu bor érkezett; egy-egy faj­ból 3 palaczkkal küldetett, melyek közül 2—­2 pa­­laczk a kiállítás helyiségébe helyeztetett el. A borok megtekintése után következett a Nagy Zoltán ur által kiállított szolőmivelési eszközök meg­tekintése és kipróbálása, melyek czélszerüségöknél fogva átalános elismerésben részesültek. Szeptember 23-án következett a földmivelési-, ipar és kereskedelmi m. kir. minisztérium rendelete folytán a debreczeni m. kir. gazdasági felsőbb tanin­tézet által küldött szőlőekékkeli kísérlet. Az ezekkel tett kísérletek eredményei azonban kielégítőknek nem találtattak, s mindazonáltal azon vélemény vergődött túlsúlyra, hogy csekély javítással ezen eszközök a szSllőben igen jól lesznek fölhasználhatók. A kisér­­­letek sikerülését különféle körülmények, u. m. a takj nedvessége, az alkalmazott munkásoknak és állatok­nak ily dologban való járatlan­ és szakavatlansága stb. gátolta. Ezen eszközök azért további kipróbálás vé­gett, a környékbeli nagyobb birtokosok vagyis ezek képviselőinek adattak ki azon föltétel alatt, hogy az elért sikerről jelentést és esetleg javaslatot tegyenek. Ezt követte a borkészítési gépekkel való kisér­­­let. A kiállításra beköltezett: 1) A Strobl- és Baris-féle szőllőzűzmalom és sajtó (Pertrol).­­ 2) A Maurer-féle sajtó, taposókád és hordó­­emelő. 3) A nadrági vasgyár sajtója (ára 120 forint). A sajtók közül a Nadrági-féle találtatott leg­czélszerűbbnek és szolgáltatott kitűnő munkát. A Strobl- és Baris-féle tuzmalom csekély javítás után a czélnak meg fog felelni. A Maurer féle taposókád és bordőemelő igen czélszerűnek bizonyultak. Az ekékkeli kísérlet után dr. Schwarczer Viktor tanár a must és a bor elemzésére vonatkozó eszkö­zöket mutatott be­­.jm. a Bábó-féle mustmérőt, a Sa­­leronféle készüléket stb. ... a Bábó-féle mustmérővel a must czukortartalmát lehet meghatározni; kezelése igen egyszerű úgy annyira, hogy evvel bárki meg­győződhetik mustjának czukortartalmáról. Ki lett áll, hogy I. Ferdinánd­ óta, sőt még korábban létezett e hazában egy exkluzív nemzeti párt, s ez, mióta szövetségeket kerestünk olas­szal, lengyellel, csehbel s utoljára állandóan a né­mettel, azóta mindig, valahányszor alkalom nyilt, e szövetség fölbontására törekedett, és ha az európai konstellácziók kilátást nyitottak a sikerre, fegyverhez is nyúlt a haza teljes függetlensége és ön­állósága ki­vívására. A 48-asok hivatkozhatnak ezen történelmi tényre, nem mint jogra, mert a forradalom nem jog, de mint „történelmi hagyományra és erkölcsi kötelemre“. A bal­közép, mely a pragmatika szankcziónak föl­­tétlen Ilivé, mely elment koronázni, s megki­­sérTette a kiegyezést Ausztriával máskép, mint a Deák-párt, ezen balközép nem ama törté­nelmi párt, mert a balközép eredete és alapja 1867-ben fekszik, ezt maga is bevallja, s jog­gal mondja róla a miniszterelnök, hogy nem más, mint bosszú lánczolata a negácziónak, mely sokszor elmondá, mit nem akar, neki mi nem tetszik, de határozott alakban mindig nélkülöztük programmjában a megoldás pozi­tív, gyakorlati és biztos módját. Mi tehát Sennyey Pál politikáját a bal­középpel szemben alapjában hibásnak és kö­vetkezményeiben rosznak ítéljük, a Lónyayét pedig helyeseljük. Örvendünk azonban a ta­lálkozási ponton, hogy mindkét államférfiú a mérséklet bará­tjának vallja magát. Áttérünk harmadszor Sennyey beszédé­nek azon részére, hol a kormán­nyal szemben foglal á­llást. Azt mondja, a házon kívül „semmi czélja, semmi más ambicziója nincs“. Ezzel konsta­tálja és mi is meg vagyunk róla győződve, hogy Sennyey ura ambicziójának és nem tárczahajbász, úgyhogy még a miniszterelnöki állás után sem töri magát. Igen világosan ki­jelenti, hogy a kormán­nyal minő viszonyba lép „most“, mondván: „Én pedig mostani politikai helyzetünkben jelen kormányunkat támogatni kívánom, nem — és ezt nyíltan ki­mondom — nem a személyek iránti tekintetből, mindamellett, hogy kormány­­férfiainkat egyenként és összességükben őszin­tén tisztelem és köztük többeknek barátságá­val dicsekszem. Én támogatni fogom a kor­mányt azért, mert meggyőződésem, hogy ne­künk nem személyváltozásra, de más rendsza­bályokra van szükségünk, hogy más rendsza­bályok nélkül, czélszerűbb eljárás, czélszerűbb időbeosztás nélkül, a­mi bizonyos tekintetben tőlünk is függ, sem ők, sem önök, sem bárki más jobban kormányozni képes nem lesz.“ Ebből sokat következtethetni, kivált, ha e szavakat egybevetjük amaz éles és kímélet­len kritikával, mel­lyel a konzervatív állam­férfin — nem ok nélkül — szidta a rész ad­­minisztrácziót, a­hogyan kikelt a választási visszaélések ellen stb. Azon Sennyey, a­ki oly keresetten kímélte Tiszát s a balközépet, ha­sonló keresettséggel ostorozta a kormány hi­báit vagy mulasztásait. Sennyey Pál, a­ki nem ismer „a személyek iránti tekintetet“, de a­ki „most“ támogatni kívánja a jelen kormányt, a­ki tagadja ambíczióját, úgy tűnik föl előt­tünk, mint ki a házban a kormány fölött az appellata bírói székébe ül. Ha a jelen kor­mány az ő nézete szerint jól adminisztrál, ő „támogatja“, ha az ő vagy a ház többsége né­zete szerint roszul cselekszik, Sennyey nem támogatja tovább, hanem gondoskodni fog, hogy „a magasabb értelemben vett közigaz­gatási politika, mely eddig nálunk tökéletesen elhanyagoltatott, valóságos gyümölcsöket is adjon“. Más szóval, ha a jelen kabinet roszul kormányoz, Sennyey kész — a saját konzer­vatív politikája szerint —jobban kormányozni. Sennyey Damokles egy kegyelmes hajszálon gyilkos kardot függesztett föl a Deák-párt kormányának feje fölé. Sem­jey tárgyi politikájáról röviden nyilatkozhatunk most, lesz alkalmunk róla szólani máskor. • Konzervativizmusa mo­dern és egészséges, s ha pártviszonyaink egy konzervatív és egy liberális pártra oszol­nának, nem kívánhatnánk a konzervativok­­nek jobb és nemesebb vezért báró Sennyey­­nél.Elazafisága és igazságossága, ezen két alap­vonása minden ép konzervativizmusnak szá­mára biztosíthatják a köztiszteletet. Erélyre minden konzervatív kormány nagyon rászorul, annyival inkább, mert a dagadó népszerűség ritkán könnyíti hivatását. Mérséklete, ha a kormányon el nem hagyná, számára tartóssá­got biztosítana. Sennyey nem a konzervatív maradás, hanem a konzervatív haladás em­bere. De hiszen „neki pártja nincs“, azaz hogy nálunk közjogi pártok léteznek, s ezeket Sennyei föntartani akarja, mert hisz megszű­nésüket nem ítéli „sem szükségesnek sem hasz­nosnak“. Sennyey tehát konzervatív reform­eszméivel és azok keresztülvitelével a kormá­nyon, a saját elve szerint várhat, dum defiuat amnis, melynek forrását bedugni ő fölösleges­nek ítéli. így fogjuk mi föl Sennyey beszédét. Van arról még mondani valónk sok, de azt más­korra hagyjuk. Meg akarjuk még hallgatni mások véleményét is, és pedig első­sorban azokét, kik föltétlenül magukévá teszik Sennyei állá­spontját és politikáját, és a­kik bizonyára beavatottabban ítélhetnek szándékai fölött.­­ Azzal, a­mi az osztrák delegáczió hol­napi ülésén történni fog, foglalkozott a nagy minisz­tertanács, mely ma d. e. a körünkbe érkezett király elnöklete alatt tartatott. A kérdés azon levonások kö­rül forgott és forog, melyekben az osztrák delegáczió a hadügyi budgetet részesité, s melynek főösszege a szolgálati idő meghosszabbítására kért három millió. A szolidaritás, melyet a közös budget mellett a mon­archia mind a három kormánya tartott, világos kife­jezést nyert a tényben, hogy az osztrák delegáczió véghatározatát megelőző órákra a kormányok itt Pes­ten találkoztak s közösen tanácskoztak. A kapaci­tá­­czió minden tisztességes fegyvere tudtunkkal tűzben volt, hogy a válság — a közös szavazás esélye — el­­hárittassék. Ma úgy értesülünk, hogy a kormány tán két szónyi többségben lesz. Ha ez így van, akkor a dolog érdeméről többet írni nem kell. Kiemelendőnek véljük azonban azt a sajátságos jelenséget, hogy a kormány ellenzékének vezérlete azon körökből került ki, melyek kiválókép a magok számára foglalták le az „alkotmányhű“ czímet. Bizonyára sajátságos, mi­kor azokat látjuk szembe fordulni a kormán­nyal, a­kik a kormányt alkották — mert hisz az osztrák kor­mány is a szolidaritásban van. Ezek az urak, ha ma elejtik kormányukat és a jelenlegi közös minisztériu­mot, holnap nem fogják tudni, mit csináljanak s a legnagyobb zavarba jönnek, ha nem lesz, a­ki helyet­tük esetleg még egy Hohenwarth szűrét kitegye. Lehet igen sok hazafiság, lehet igen nagy taka­rékossági szellem az ő szándékukban s eljárásukban, de parlamenti logika és politika nincsen benne egy szikra sem. Betetőzi a Pesten időző pártvezérek el­járását a bécsi pártsajtó támogatása, mely a magya­rok gyanúsításából áll. Azt híreszteli ugyanis egyik előkelő bécsi lap, hogy a magyarok magatartása a budgettel szemben nem egyéb, mint manőver, mely­nek czélja fölfelé kápráztatólag hatni, hogy „Andrásy­­jok“ állása megerősittessék. Mi erre azt válaszolhat­nók, hogy e szerint az­­ eljárások meg csak arra irányzott manőver, hogy „a mi Andrásunk“ állása megrendíttessék. De ilyet nem mondunk. Nem tagad­juk, hogy a külügyminiszter állásának szilárd s men­tül szilárdabb volt­ára nagy súlyt fektetünk; ezt ér­dekünkben levőnek véljük; nagyon kellene azonban csodálkoznunk, ha az osztrák alkotmányosak ily ha­mar másképen gondolkoznának magukra nézve. And­­rásy gróf külügyminisztersége s az alkotmányos párt fölülkerekedése egy keletű s nem oly régi keletű, hogy már­is feledve lehetne.­­ A magyar delegáczió hadügyi bizottsá­gának tegnapi ülésén jelen voltak : Kuhn, Benedek, Früth, stb. Elnök jelenti, hogy a közös pénzügyminiszter, s a m. kir. pénzügyminiszter a holnap este 6 órakor tartandó ülésben meg fognak jelenni, hogy a közös aktivák­ tárgyában fölvilágositásokat adjanak; jelenti továbbá, hogy a betegeskedő gr. Mikes János helyett b. Dőr­y Lajos hivatott be, és osztatott a hadügyi al­bizottságba. Ezután folytattatott a rendkívüli szükséglet tárgyalása, s a 14-ik, 15-ik és 16-ik czim befejeztetett, s a következő összegek szavaztattak meg : A 14-ik czim 2-ik tétele alatt „uj hadi lőportárak építésére előirányzott .50,000 frt, a 4-ik tétel alatt „a szekeré­szet számára fölállítandó félszerekre“ 20,000 frt s a 6 ik tétel alatt „a kis-sz.-miklósi kőroda átalakítására“ előirányzott 50,000 frt törültetett, e czim többi tételei az előirányzat szerint elfogadtatván, megszavaztatott a 14-dik czim szükségletére 805,000 forint helyett 685,000 frt. A 15 ik czim 1-ső tétele alatt „a krakkói jármű­vek építésének folytatására“ előirányzott 200,000 fo­rint helyett 100,000 forint szavaztatott m­eg, — a 2 ik tétel alatt „a nagyszebeni tüzérségi laktanya folytatá­sára“ előirányzott 150 ezer frtnyi összeg felett, az al­bizottság kapcsolatban a póthitelekkel, melyekkel e té­tel ös­szefüggésben áll, fog határozni; e czim 3 ik és 4 ik tétele elfogadtatott. A 16-ik czim 1-ső tétele alatt „Przemisl erődítésének folytatására“ előirányzott 400 ezer frt helyett 300 ezert frt, a 2-ik tétel alatt „az ol­­mützi sz.-hegy erődítésének folytatására“ az előirány­zott 200 ezer frt helyett 100 ezer frt szavaztatott meg. — E czim többi tételei változás nélkül elfogadtattak, megszavaztatott tehát a 16-ik czim szüségletére 1.350.000 frt helyett 950 ezer frt. Ma, kedden, este 6 órakor ülés, melyben a rend­kívüli szükséglet tárgyalása folytattatni és befejeztet­ni fog. _________ _ Az osztrák delegáczió mára kitűzött nyilvános ülése holnapra maradt. Elnök Hopfen lovag bejelentvén, hogy 8 felsége megérkezése alkal­mából, ma reggel minisztertanács tartozik Budán, s hogy ekkép a miniszterek megakadályozva lennének ez ülésben való megjelenésben, azon indítványt ter­­jeszté a delegáczió elé, hogy a k. hadügyminisz­­teri ordinárium tárgyalása holnap 10 óra­kor kezdessék meg, mely indítványt az ülés magáévá tévén, és 12 órakor szétoszlott. A lipovai harcz. [Saját leveleaönktöl.] A „REFORM“ TÁRCZÁJA. A gyoroki borászati kiállítás. — Schwarczer Viktor borászati naplójából. — A kiállítás szeptember hó 22-én Konstantiny György elnök által, nyittatott meg, a bizottság tagjai, u. m. Nachnebel Ödön, Nagy Zoltán, Kunkel Antal, Kovács László, Kaufmann Sámuel, Weisz Rudolf, Dr. Tyroler Henrik és Varga Ferencz urak, s nagy számú borgazda közönség jelenlétében. Az elnök egy igen érdekes és találó beszédben a kiállítás czélját és fontosságát emelte ki, megje­gyezvén, hogy az által az arad hegyaljai borok meg­ismertetnek és a termelők finom és jó termények elő­állítására buzdithatnak. Kiemeli továbbá mind­azt, a­mi jelenleg az arad-hegyaljai borok kelendőségének útjában áll, nevezetesen hogy ezen bornak a külföl­dön állandó piacza nincsen és a sok költséggel előál­­litott termény gyümölcsét nem a termeld, hanem azok élvezik, kik a borgazdák szorult helyzetét fölismerve, a borokat értéken alul összevásárolják. — Hátrál­tatja továbbá a bor kelendőségét azon körülmény is, hogy az arad-hegyaljai borok minőségöket illetőleg nem csak a különböző években, hanem egy és ugyan­azon évben is különbözők, minthogy az egyik bor­gazda a bor készítésénél okszerűbben jár el, mint a másik, jobb fajtákat termeszt, a szőlőszüretelés alkal­mával szükség esetében megválogattatja, rohadtját ki­szedeti, és utóbbit külön dolgoztatja fel, borát jobban kezeli, mig a másik mind erre tekintettel nincsen s borát mindazonáltal mint arad hegyaljait árusítja el. Szükségesnek vélné azért a társulást közös pincze­­gazdászat és közös pincze felállítása által. Az ekként alakult társulat nagyobb mennyiség egyenlő jó bor előállítására és ennek okszerű kezelésére lenne képe­sítve úgy, hogy azon külföldi bor üzlet, mely közön­ségével az arad-hegyaljai bort megkedveltette, ily bort nagyobb mennyiségben szerezhetne be, és közönségét hosszabb ideig ily borral láthatná el, mi jelenleg le­hetetlen, mert mint tudjuk borgazdáink ugyanazon évbeli és ugyanazon fajú borai különböznek egymás­tól, a­hány bordó, annyiféle borral rendelkeznek, és a kereskedő nagyobb mennyiség egyenlő minőségű emelve, hogy a czukor a musttan igen fontos, a jó must több, a silány kevesebb czukrot tartalmaz. A mustból erjedés (forrás) által borszesz képződik, az erjedésnél ezen kívül egy fojtó légnem száll el, mely szénsavnak neveztetik. Zárt helyekbeni erjesztésnél a helyiségben sok szénsav gyűl össze, és az ott tartóz­kodó emberek és állatok életét is­ veszélyezh­et. A gyer­tya égésénél is fejlődik szénsav, és mint a­hogy a gyertya zárt edényben, mely kevés levegőt (és evvel kevés élenyt) tartalmaz, rövid idő múlva — a­mint az eleny fel van emésztve — elalszik, ép úgy elal­szik zárt pinczében, melyben sok szénsav gyűl össze, az ember és az ember és­ az állat élete; ily helyisé­gekben az ember és az állat élni nem képesek és rövid idő múlva megfulnak. A szénsav e tekintetben már sok szerencsétlenségre adott alkalmat. Oly must­ban, mely több czukrot tartalmaz több, olyanban pe­dig, mely kevesebb czukortartalommal bír, kevesebb borszesz és szénsav képződik. Pasteur franczia búvár megmutatta, hogy a mustban levő czukor közel 50% borszeszszé alakul át. A gyoroki must tartalmazott a Bábó-féle mustmérővel megmérve közel 18% czuk­rot­­­erjedés után az ebből képződő bor közel 9%/o szesztartalommal fog bírni. A Bábó-Me mustmérővel te­hát előre meg lehet tudni, hogy mily erős lesz a bor. A mustmérőt Francziaországban a bor kiigazí­­tására is használják ; itt mindig egy és ugyanazon minőségű, t. i, 20% czukrot tartalmazó mustot dol­goznak föl és azon esetben, ha a must czukortartalma csak 18%/o, ennek minden akójából 2—2 font tiszta nádezukrot öntenek, és ezáltal a must czukortartalmát ismét 20%-ra emelik föl, úgy hogy az ott készült bor mindig közel 10%/o szesztartalommal bír. Azon esetben pedig, ha a must czukortartalma 22%, akkor ezen musthoz annyi vizet öntenek, hogy czukortar­talma ismét 2076-r­a száll alá; és azon esetben, ha az így kiigazított must elég savanyú nem lenne, ebbe kellő mennyiségű borsavat (megszerezhető minden gyógyszertárban) oldanak föl. Ezen eljárás segítségé­vel elérik azt, a­mit a borkereskedő a borgazdától kíván, t. i. hogy a bor, akármely évből származik, egyenlő erős é­s egyenlő savanyus, és hogy a borgaz­­dák a nagykereskedőnek mindig egyenlő minőségű bort képesek szolgáltatni. Előadatott továbbá az erjedés lényege, mely igen apró gombák (élesztő) által idéztetik elő; a gombák csirmagvai a levegőben vannak,innen a szőllő külső borítékára rakodnak, és gombákká (élesztővé) fejlődve, a mustot erjedésnek indítják. Ki lett to­vábbá emelve, hogy a levegő még más csirmagva­­kat is tartalmaz, t. i. a melyek a mustba, vagy a borba jutva, ezt beteggé teszik, és a virágoso­­dást, nyulosilágot, savanyodást stb. előidéz­i; — hogy továbbá beteg borokat gyógyítani igen bajos, az ajánlott szerek mind bizonytalanok, de nem is szükségesek, ha a borgazda borát jól kezeli, mert a jól kezelt bor nem fog megbetegedni. A magyar bo­rok rendesen hideg pinczék­ben tartatnak és itt csak hosszú idő múlva válnak érett borokká. A kereskedő a borgazdától szép tiszta bort vesz, és ezt hosszú út­nak indítva, kivált nyáron azt kell tapasztalnia hogy bora a rendeltetés helyén megérkezve a fölmelege­dés folytán megtört. A borbetegségek és ezen meg­törés meggátlására a borgazdák figyelmébe ajánlja a Pasteur-féle bormelegítést, mel­lyel a bort a levegő­től elzárva alkalmas gépekkel 50—60 C. fokra mele­gítik föl, nyugodni hagyják és lefejtik, még mielőtt az a borkereskedőnek átadatnék. Azon borok, me­lyek ekként kezeltettek, nem törnek meg többé, be­tegségeknek kitéve nincsenek és illatukat, valamint egyéb jó tulajdonságaikat nem veszítik el. Hazánk­ban a Pasteur-féle borm­elegitést gr. Zichy Ferencz pinczegazdászatában Ér-Diószegen nagyban kitűnő sikerrel eszközük, és köztudomású dolog, hogy ezen borokból havonkint 600—800 akó kél el, mi jóságu­kat legjobban bizonyítja. A borszesz és sav tartalmá­nak meghatározása, valamint a Pasteur-féle borme­­legités (kicsibe) gyakorlatilag is bemutattatott. Ugyanaz nap Barabás úr az alma és más fák gyökerének képződéséről és a gyökereknek a gyü­mölcs minőségére való befolyásáról igen érdekes elő­adást tartott. Szeptember 24. és 25-én történt a borok meg­­birálása az e czélra választott bíráló bizottságok által, melyek a következő tagokból állottak, u. m. az ös­­­szes bíráló bizottságok tiszteletbeli elnökévé Parragh Gábor ur választatott me­g; a fehér borok bírálatára fölkérettek Kovács László, Kovacsek Károly, Kocsu­­ba Péter, Vogt József, Kochel Károly és Kaufmann Sámuel urak ; elnöke ezen bizottságnak volt Kovács László, jegyzője pedig Kochel Károly úr. A veres, az aszú és a szalmaborok megbírálására felkérettek Ke­­metey Károly, Nagy Zoltán, Schwarczer Viktor, Pal­­k­o K­onstantin, Csernovics György, Sós Ferencz és S­z­ar­aj­ev­o, október 3. A drót bizonyára egész Európának megvitte már a hírt a herczegovina-montenegrói határon tör­tént eseményről, melyet táviratilag én is jelentettem a „Reform“ olvasóinak. Magáról az eseményről azon­ban valószínűleg egészen téves felfogás terjedt el, minthogy a magán bírek nem pontosak, a hivatalo­sak pedig még nem lettek a közönség tulajdonává. Jelenleg már azon helyzetben vagyok, hogy e tudó­sításomat hivatalos forrásokból meríthetem. Néhány hét­­­ előtt az idevaló katonai fő­­parancsnok, ki a bozniai vilajet összes haderejét pa­rancsnokolja, határozott rendeletet kapott, hogy Li­­povánál, a montenegrói határszélen őrházat (kula) építsen. Ezek az őrházak rendesen úgy szólván kis váracsfélék, melyeknek sztratégiai jelentősége van. A hely­színére egy csapat rendeltetett, s a munka eré­lyesen megindult. Czetinjében azonban hova hamarabb hírét vették e dolognak, s a vladika székfalujában rögtön tanácskozni kezdtek, mitevők legyenek. A török kormány ez intézkedésében a montenegróiak veszedelmet láttak magukra nézve, titkos terveket kezdtek sejteni s a nyugtalanság terjedt. Tanácskozás közben eszébe jut az egyik szenátornak, hogy a por­tának voltakép nincs joga ez építkezésre, mert a Huba Jakab urak, elnökül Remetey Károly és jegy­zőül Nagy Zoltán urak választattak. Az asztali bo­rok bíráló bizottsága állott Parragh Gábor mint el­nök és Kaufmann Számuel, Kochel Károly és Weisz Rudolf bizottsági tagokból. Ezen szakosztályok a borokat megbírálván, kü­lön jelentéseiket a kiállítást rendező bizottságnak át­adták. A borok minőségök szerint három osztályra osztattak, még pedig az I. osztályba a legkitűnőbb, a Il-ba az igen jó, és a Iil-ba a közönséges jó borok. Beteg vagy hiányos borok nem osztályoztattak. Ezt követte a kiállított gyümölcs megtekintése és megbirálása. A kiállításra gyümölcsöt küldöttek Remetey Károly, Zimmermann Ferencz, Marré La­jos, Solz Gyula, Nagy Zoltán urak és Kochdanovics Eleonora urhölgy. Szeptember 25-én este a kiállítást rendező bi­zottság ülést tartván, Konstantin György elnök a földmivelési-, ipar-­és kereskedelmi m. k. minisztérium leiratát olvasta föl, melylyel a legjobbnak ítélt szőllőmi­­velési és borkészítési eszközök díjazására 50 db aranyat és 50 db ezüst frtot bocsát a bizottság rendelke­zésére. A minisztérium ezen elhatározása köszönettel tudomásul vétetvén, határozatba ment, hogy a kiállított szőllő­­mivelési és borkészítési eszközök közül Nagy Zoltán ur szőllőmivelési eszközei 8 aranynyal, a Manzer féle taposókád 2 aranynyal és a Nadrági-féle sajtó, mely kitűnő munkát szolgáltatott, 8 aranynyal tüntetesnék ki, és hogy a minisztérium fölkéressék, miszerint a fönmaradt és visszaküldendő arany és ezüst helyett arany és ezüst érmeket lenne szives az egyesületnek rendelkezésére bocsájtani, a legjobbnak talált kiállí­tott borok kitüntetésére. A beadott szakbizottságok jelentései alapján aranyérmekre méltóknak ta­láltattak: 1. Dietzken Anna 1868. évi ménesi, K­o­h­n Henrik 1862. évi ménesi és Weisz Róza 1841. évi paulisi vörös bora. 2. Fehér pecsenyeborok: Gut­tier Mihály 1867 ik ménesi, Remetey Eülöp 1864-iki gyoroki, gr. Nádasdy Lipót 1858-ik gyoroki, Kohn Hen­rik 1856-iki ménesi, Decsi János 1841-iki pau­lisi bora. 3. Asztali borok: Antalfy Endre 1869., 1870. és 1871 ik évi agrisi, a pankotai uradalom,1869-iki al­­mási, Kordina Károly 1869-iki pankotai fehér; N­achtnébel Ferencz 1862. 1868. és 1869-ik év.

Next