Reform, 1872. október (4. évfolyam, 269-299. szám)
1872-10-09 / 277. szám
277. szám. Előfizetési föltételek : VictóUro póstAn vagy helyben hhsshoa hordva RgjÓH« évre Rél érri) 20 frt- 10 Nugyrd évre Egy hóra . Hirdetmények dija: 10 hasábo8 Dottsor ogysseri hirdiítóanól . , 8 fcr. A DTilttéri potitaor ...............................................25 „ Bólyüginj külön ........ 30 , 5 frt—fer. 1 . 80, pesti népszínházra A „Reform“ szerkesztőségében eddigelé betűit............................... 6807 írt 72 kr. és 2 db. cs. és kir. arany. Újabban aláírattak: Sramko Mihály bíró uz ivén Aszódról .... . . . 5 frt — Edddig összesen . . . 6812 frt 72 kr. és 2 db. cs. és kir. arany. Az aszódi adakozók névsora az ujdonsági rovatban foglaltatik. Szerda, október 9.1ST2. évi Szerkesztési iroda : HtölvAgo», vihTaah.ÁK’tátT 3. »»s X. uávar^ I K lap s^olíomi rófét illető míndoB kör hmiéity u uftorkiMsiÓ^ióííhot Lntémcado, BéfToniitotloss: le^cloV í«TRc*ri Vovckíóí Kiadó-hivatal: Eátfi 16? koalfkereskedéséliim, régi sxlBk&siléf &■ *3. A lap anyagi részét illető koaloiaónycik (olöcsotcai péns, kiadás körüli panaszok, hirdetmény) a kiadó-hivatalhoz intófundök. Pest, október 8. Sennyey Pál báró nagy nyilatkozata, valamint Lónyay grófnak nevezetes beszéde megkövetelik az összehasonlitást és a kritikát. Oly nagyjelentőségű és következményeiben oly fontos a konzervativok vezérének manifesztuma, hogy mindenki csak természetesnek fogja találni, ha főleg ezt vesszük taglalás alá. Gróf Lónyay, mint a Deák-párt és a kormány feje sokkal ismertebb nagyság, semhogy vele bővebben kellene foglalkoznunk, s beszédének csak egyes helyei, hol újat mond, vagy a hol Sennyey politikájával nyílt ellenmondásban van, követelik meg, hogy hangsúlyozva kiemeljük ; ellenben báró Sennyey a parlament terén uj tünemény; múltja és jelene irányra azonos bár, de kiindulási és czélpontjaira nézve egészen különböző; tervei és szándékai — ha ilyeneket táplál, a mi föltehető — ismeretlenek s szónoklatában is csak messziről jelezték, mely okoknál fogva az egész ország indokolt kíváncsisággal érdeklődik szavai s azoknak értelme, jelentősége és igazsága iránt. Annyival nyomatékosabbak pedig ezen szavak, mert kimért és jól megfontolt sullyal bírnak, annyival jelentékenyebbek, mert Sennyey Pál minden szavának hinni kell, hinni lehet. Olyan loyálisan fogadjuk tehát Sennyey beszédének minden mondatát, hogy eleve kijelentjük, miszerint a gyanú és kételkedés érzelmeit nem tápláljuk s fegyvereit nem használandjuk; ha aggályaink vannak, azok a logikai következtetésből, a helyzet eltérő fölfogásából származnak, s mi boldogok volnánk, ha puszta félreértéssé vagy meg nem értéssé törpülnének. Sennyei politikájában négy főmomentumot különböztetünk meg, u. m. saját pártállását és viszonyát a Deák-párthoz; állását és politikáját az ellenzékkel szemben; viszonyát a jelen kormányhoz és végre tárgyi politikáját az egyes reformkérdésekre nézve. Mindezen szempontokra nézve találunk indicziumokat beszédében, teljes világosságot azonban nem nyerünk egy irányban sem. Ami illeti Sennyey báró pártállását, azt igen határozott alakban körvonalazza kivált beszédének elején. Elfogadta a közjogi alapot s minthogy a Deák-párt is közjogi párt, tehát Sennyey is kétségkívül a Deák-párt tagja, „nincs külön pártja, nincsenek külön czéljai, nincs külön programmja“. Amit tenni óhajt, azt addig, miglen a közjogi pártalakulás tart, csakis a Deák-párt keretén belül óhajtja megvalósítani, anélkül azonban, hogy egyéni meggyőződését minden egyes kérdésnél a párttöbbség akaratának alája vetné,mert hiszen „vannak és lesznek határozott egyéni nézetei s azokat minden alkalommal teljes nyíltsággal előadni kötelességének fogja tartani“.Mi, a pártterrorizmus ellenségei ezen függetlenségnek csak örvendhetnénk, mert benne a morál győzelmét látnók mindig, ha nem tudnók tapasztalásból, hogy a baloldali közjogi ellenzék minden a jobboldalon mutatkozó függetlenségi vellei fást saját negativ és destruktiv czéljaira fölhasznál ; ezen tapasztalás folytán azonban félünk tőle, hogy a konzervativok ismételt különállása a Deák-párt vitális érdekeit koczkáztatni fogja s egységét veszélyeztetheti. Sennyey Pál egyéni állásának ereje, a hatalom, amelyet a ház fölött magához ragadott, nem csak kitűnő személyi tulajdonságaiban rejlik, de egyfelől azon konzervatív áramlatban, mely az ellenzék túlhajtásai folytán az országban támadt és oly sok főúri és egyéb konzervatív elemeket választott be a népképviseletbe, másfelől pedig a korhadt pártviszonyokban, melyek kinövései immár mindenkit kompromittáltak, úgy hogyh. Sennyey, az elegáns alak és kiváló modorú arisztokrata, a jeles ész és tiszta jellem belép a házba mint annak „új tagja, aki a pártszenvedélyek tusája által még illetve nem volt“. Ez teszi őt bíróvá mások fölött és kívánatossá sokak előtt. És másodszor hogyan fogja föl Sennyey a pártállásokat és nevezetesen az ellenzékét? A balközépét igen hibásan. Azt állítja róla, hogy az „hazánk történelmi hagyományában gyökerező és még létező áramlatnak természetes kifolyása és képviselője, és mint ilyen oly erkölcsi kötelmek körében mozog, melyeket ez idő szerint meg nem tagadhatni“. Ezért nem hiszi Sennyey szükségesnek és hasznosnak a pártok közti kiegyezést, s kárhoztatja s kíméletlen fenbéjjázással elitéli a fúzióra vagy koaliczióra törekvést és a hívatlanok ez irányban tett lépéseit. Sennyey Pál a balközépnek és nevezetesen Tiszának hizeleg ugyanakkor, midőn Lónyay Tisza Kálmánt megtámadja, s a balközépről azt mondja, hogy az „megkövesült meggyőződésével lehet jelzője, úgyszólván jelköve egy túlhaladott állapotnak, de nem életképes tényezője az államéletnek”. Sennyey a fúzió ellen nyilatkozik akkor, midőn Lónyay, a miniszterelnök a jobboldal tetszése közt kijelenti, hogy „oly fontosnak tartanák annyira óhajtandónak hazánk megerősödésére s békés fejlődésének biztosítására, ha végre megszűnhetnék azon éles ellentét, mely a két párt közt létezik, s mely éveken keresztül az ellenzék által szítva, s a sajtóban folytatott mesterséges izgatás által fokozva, már-már nyilt meghasonlást szült a nemzetben, hogy egy perczig sem habozna — ha ezen czélt el lehetne érni elveink s azon alapnak veszélyeztetése nélkül, melyet mi teremténk — saját állását, s hiszi, hogy e tekintetben minisztertársai sem tesznek kivételt — e czél végett fölajánlani“. Sennyey Tiszát, kiről a miniszterelnök azt mond, hogy „nem tanult semmit és nem felejtett semmit“, dicséri s nyilatkozatait »megnyugtatóknak találja, mert kizárják a negácziót s a pesszimizmusnak álláspontját“ ugyanakkor, midőn Ghyczyt kérlelhetlen logikával cáfolgatja, azon Ghyczyt, akiről Lónyay oly barátsággal és tisztelettel nyilatkozott s akivel egy párton ülni ismét „őszintén óhajtaná“. Az extremumok és a középső elemek csodálatos módon keresik egymást, hogy találkozhassanak. Őszintén megvalljuk, hogy mi Lónyay engesztelő politikáját jobbnak, és mi több igazabbnak, érzésre bensőbbnek s lehető következményeiben üdvösebbnek ítéljük, mint Sennyey személyes szympathiáit a vele rokontermészetű, gőgös, arisztokratikus, éles és erélyes Tisza Kálmán irányában, és pedig azért, mert Szunyey fölfogása alapjában téves, a balközélet félreismerő. E párt nem azon párt, mely „hazánk történelmi hagyományában gyökeredzik“. Ezen történelmi hagyománynak örököse a szélső bal, nem a Tisza-párt.A tény korra nem is számíthat. Az elnök ezen eszméi átalános helyesléssel fogadtattak, és a társulati pinczegazdászat eszméje elfogadtatván ennek gyakorlati kivitele a bizottságra ruháztatott. Ezen tárgyat követte a kiállított borok megtekintése. A kiállításra összesen 189-féle, mégpedig 141 fehér, 40 veres és 8 asszu bor érkezett; egy-egy fajból 3 palaczkkal küldetett, melyek közül 2—2 palaczk a kiállítás helyiségébe helyeztetett el. A borok megtekintése után következett a Nagy Zoltán ur által kiállított szolőmivelési eszközök megtekintése és kipróbálása, melyek czélszerüségöknél fogva átalános elismerésben részesültek. Szeptember 23-án következett a földmivelési-, ipar és kereskedelmi m. kir. minisztérium rendelete folytán a debreczeni m. kir. gazdasági felsőbb tanintézet által küldött szőlőekékkeli kísérlet. Az ezekkel tett kísérletek eredményei azonban kielégítőknek nem találtattak, s mindazonáltal azon vélemény vergődött túlsúlyra, hogy csekély javítással ezen eszközök a szSllőben igen jól lesznek fölhasználhatók. A kisérletek sikerülését különféle körülmények, u. m. a takj nedvessége, az alkalmazott munkásoknak és állatoknak ily dologban való járatlan és szakavatlansága stb. gátolta. Ezen eszközök azért további kipróbálás végett, a környékbeli nagyobb birtokosok vagyis ezek képviselőinek adattak ki azon föltétel alatt, hogy az elért sikerről jelentést és esetleg javaslatot tegyenek. Ezt követte a borkészítési gépekkel való kisérlet. A kiállításra beköltezett: 1) A Strobl- és Baris-féle szőllőzűzmalom és sajtó (Pertrol). 2) A Maurer-féle sajtó, taposókád és hordóemelő. 3) A nadrági vasgyár sajtója (ára 120 forint). A sajtók közül a Nadrági-féle találtatott legczélszerűbbnek és szolgáltatott kitűnő munkát. A Strobl- és Baris-féle tuzmalom csekély javítás után a czélnak meg fog felelni. A Maurer féle taposókád és bordőemelő igen czélszerűnek bizonyultak. Az ekékkeli kísérlet után dr. Schwarczer Viktor tanár a must és a bor elemzésére vonatkozó eszközöket mutatott be.jm. a Bábó-féle mustmérőt, a Saleronféle készüléket stb. ... a Bábó-féle mustmérővel a must czukortartalmát lehet meghatározni; kezelése igen egyszerű úgy annyira, hogy evvel bárki meggyőződhetik mustjának czukortartalmáról. Ki lett áll, hogy I. Ferdinánd óta, sőt még korábban létezett e hazában egy exkluzív nemzeti párt, s ez, mióta szövetségeket kerestünk olasszal, lengyellel, csehbel s utoljára állandóan a némettel, azóta mindig, valahányszor alkalom nyilt, e szövetség fölbontására törekedett, és ha az európai konstellácziók kilátást nyitottak a sikerre, fegyverhez is nyúlt a haza teljes függetlensége és önállósága kivívására. A 48-asok hivatkozhatnak ezen történelmi tényre, nem mint jogra, mert a forradalom nem jog, de mint „történelmi hagyományra és erkölcsi kötelemre“. A balközép, mely a pragmatika szankcziónak föltétlen Ilivé, mely elment koronázni, s megkisérTette a kiegyezést Ausztriával máskép, mint a Deák-párt, ezen balközép nem ama történelmi párt, mert a balközép eredete és alapja 1867-ben fekszik, ezt maga is bevallja, s joggal mondja róla a miniszterelnök, hogy nem más, mint bosszú lánczolata a negácziónak, mely sokszor elmondá, mit nem akar, neki mi nem tetszik, de határozott alakban mindig nélkülöztük programmjában a megoldás pozitív, gyakorlati és biztos módját. Mi tehát Sennyey Pál politikáját a balközéppel szemben alapjában hibásnak és következményeiben rosznak ítéljük, a Lónyayét pedig helyeseljük. Örvendünk azonban a találkozási ponton, hogy mindkét államférfiú a mérséklet barátjának vallja magát. Áttérünk harmadszor Sennyey beszédének azon részére, hol a kormánnyal szemben foglal állást. Azt mondja, a házon kívül „semmi czélja, semmi más ambicziója nincs“. Ezzel konstatálja és mi is meg vagyunk róla győződve, hogy Sennyey ura ambicziójának és nem tárczahajbász, úgyhogy még a miniszterelnöki állás után sem töri magát. Igen világosan kijelenti, hogy a kormánnyal minő viszonyba lép „most“, mondván: „Én pedig mostani politikai helyzetünkben jelen kormányunkat támogatni kívánom, nem — és ezt nyíltan kimondom — nem a személyek iránti tekintetből, mindamellett, hogy kormányférfiainkat egyenként és összességükben őszintén tisztelem és köztük többeknek barátságával dicsekszem. Én támogatni fogom a kormányt azért, mert meggyőződésem, hogy nekünk nem személyváltozásra, de más rendszabályokra van szükségünk, hogy más rendszabályok nélkül, czélszerűbb eljárás, czélszerűbb időbeosztás nélkül, ami bizonyos tekintetben tőlünk is függ, sem ők, sem önök, sem bárki más jobban kormányozni képes nem lesz.“ Ebből sokat következtethetni, kivált, ha e szavakat egybevetjük amaz éles és kíméletlen kritikával, mellyel a konzervatív államférfin — nem ok nélkül — szidta a rész adminisztrácziót, ahogyan kikelt a választási visszaélések ellen stb. Azon Sennyey, aki oly keresetten kímélte Tiszát s a balközépet, hasonló keresettséggel ostorozta a kormány hibáit vagy mulasztásait. Sennyey Pál, aki nem ismer „a személyek iránti tekintetet“, de aki „most“ támogatni kívánja a jelen kormányt, aki tagadja ambíczióját, úgy tűnik föl előttünk, mint ki a házban a kormány fölött az appellata bírói székébe ül. Ha a jelen kormány az ő nézete szerint jól adminisztrál, ő „támogatja“, ha az ő vagy a ház többsége nézete szerint roszul cselekszik, Sennyey nem támogatja tovább, hanem gondoskodni fog, hogy „a magasabb értelemben vett közigazgatási politika, mely eddig nálunk tökéletesen elhanyagoltatott, valóságos gyümölcsöket is adjon“. Más szóval, ha a jelen kabinet roszul kormányoz, Sennyey kész — a saját konzervatív politikája szerint —jobban kormányozni. Sennyey Damokles egy kegyelmes hajszálon gyilkos kardot függesztett föl a Deák-párt kormányának feje fölé. Semjey tárgyi politikájáról röviden nyilatkozhatunk most, lesz alkalmunk róla szólani máskor. • Konzervativizmusa modern és egészséges, s ha pártviszonyaink egy konzervatív és egy liberális pártra oszolnának, nem kívánhatnánk a konzervativoknek jobb és nemesebb vezért báró Sennyeynél.Elazafisága és igazságossága, ezen két alapvonása minden ép konzervativizmusnak számára biztosíthatják a köztiszteletet. Erélyre minden konzervatív kormány nagyon rászorul, annyival inkább, mert a dagadó népszerűség ritkán könnyíti hivatását. Mérséklete, ha a kormányon el nem hagyná, számára tartósságot biztosítana. Sennyey nem a konzervatív maradás, hanem a konzervatív haladás embere. De hiszen „neki pártja nincs“, azaz hogy nálunk közjogi pártok léteznek, s ezeket Sennyei föntartani akarja, mert hisz megszűnésüket nem ítéli „sem szükségesnek sem hasznosnak“. Sennyey tehát konzervatív reformeszméivel és azok keresztülvitelével a kormányon, a saját elve szerint várhat, dum defiuat amnis, melynek forrását bedugni ő fölöslegesnek ítéli. így fogjuk mi föl Sennyey beszédét. Van arról még mondani valónk sok, de azt máskorra hagyjuk. Meg akarjuk még hallgatni mások véleményét is, és pedig elsősorban azokét, kik föltétlenül magukévá teszik Sennyei álláspontját és politikáját, és akik bizonyára beavatottabban ítélhetnek szándékai fölött. Azzal, ami az osztrák delegáczió holnapi ülésén történni fog, foglalkozott a nagy minisztertanács, mely ma d. e. a körünkbe érkezett király elnöklete alatt tartatott. A kérdés azon levonások körül forgott és forog, melyekben az osztrák delegáczió a hadügyi budgetet részesité, s melynek főösszege a szolgálati idő meghosszabbítására kért három millió. A szolidaritás, melyet a közös budget mellett a monarchia mind a három kormánya tartott, világos kifejezést nyert a tényben, hogy az osztrák delegáczió véghatározatát megelőző órákra a kormányok itt Pesten találkoztak s közösen tanácskoztak. A kapacitáczió minden tisztességes fegyvere tudtunkkal tűzben volt, hogy a válság — a közös szavazás esélye — elhárittassék. Ma úgy értesülünk, hogy a kormány tán két szónyi többségben lesz. Ha ez így van, akkor a dolog érdeméről többet írni nem kell. Kiemelendőnek véljük azonban azt a sajátságos jelenséget, hogy a kormány ellenzékének vezérlete azon körökből került ki, melyek kiválókép a magok számára foglalták le az „alkotmányhű“ czímet. Bizonyára sajátságos, mikor azokat látjuk szembe fordulni a kormánnyal, akik a kormányt alkották — mert hisz az osztrák kormány is a szolidaritásban van. Ezek az urak, ha ma elejtik kormányukat és a jelenlegi közös minisztériumot, holnap nem fogják tudni, mit csináljanak s a legnagyobb zavarba jönnek, ha nem lesz, aki helyettük esetleg még egy Hohenwarth szűrét kitegye. Lehet igen sok hazafiság, lehet igen nagy takarékossági szellem az ő szándékukban s eljárásukban, de parlamenti logika és politika nincsen benne egy szikra sem. Betetőzi a Pesten időző pártvezérek eljárását a bécsi pártsajtó támogatása, mely a magyarok gyanúsításából áll. Azt híreszteli ugyanis egyik előkelő bécsi lap, hogy a magyarok magatartása a budgettel szemben nem egyéb, mint manőver, melynek czélja fölfelé kápráztatólag hatni, hogy „Andrásyjok“ állása megerősittessék. Mi erre azt válaszolhatnók, hogy e szerint az eljárások meg csak arra irányzott manőver, hogy „a mi Andrásunk“ állása megrendíttessék. De ilyet nem mondunk. Nem tagadjuk, hogy a külügyminiszter állásának szilárd s mentül szilárdabb voltára nagy súlyt fektetünk; ezt érdekünkben levőnek véljük; nagyon kellene azonban csodálkoznunk, ha az osztrák alkotmányosak ily hamar másképen gondolkoznának magukra nézve. Andrásy gróf külügyminisztersége s az alkotmányos párt fölülkerekedése egy keletű s nem oly régi keletű, hogy máris feledve lehetne. A magyar delegáczió hadügyi bizottságának tegnapi ülésén jelen voltak : Kuhn, Benedek, Früth, stb. Elnök jelenti, hogy a közös pénzügyminiszter, s a m. kir. pénzügyminiszter a holnap este 6 órakor tartandó ülésben meg fognak jelenni, hogy a közös aktivák tárgyában fölvilágositásokat adjanak; jelenti továbbá, hogy a betegeskedő gr. Mikes János helyett b. Dőry Lajos hivatott be, és osztatott a hadügyi albizottságba. Ezután folytattatott a rendkívüli szükséglet tárgyalása, s a 14-ik, 15-ik és 16-ik czim befejeztetett, s a következő összegek szavaztattak meg : A 14-ik czim 2-ik tétele alatt „uj hadi lőportárak építésére előirányzott .50,000 frt, a 4-ik tétel alatt „a szekerészet számára fölállítandó félszerekre“ 20,000 frt s a 6 ik tétel alatt „a kis-sz.-miklósi kőroda átalakítására“ előirányzott 50,000 frt törültetett, e czim többi tételei az előirányzat szerint elfogadtatván, megszavaztatott a 14-dik czim szükségletére 805,000 forint helyett 685,000 frt. A 15 ik czim 1-ső tétele alatt „a krakkói járművek építésének folytatására“ előirányzott 200,000 forint helyett 100,000 forint szavaztatott meg, — a 2 ik tétel alatt „a nagyszebeni tüzérségi laktanya folytatására“ előirányzott 150 ezer frtnyi összeg felett, az albizottság kapcsolatban a póthitelekkel, melyekkel e tétel összefüggésben áll, fog határozni; e czim 3 ik és 4 ik tétele elfogadtatott. A 16-ik czim 1-ső tétele alatt „Przemisl erődítésének folytatására“ előirányzott 400 ezer frt helyett 300 ezert frt, a 2-ik tétel alatt „az olmützi sz.-hegy erődítésének folytatására“ az előirányzott 200 ezer frt helyett 100 ezer frt szavaztatott meg. — E czim többi tételei változás nélkül elfogadtattak, megszavaztatott tehát a 16-ik czim szüségletére 1.350.000 frt helyett 950 ezer frt. Ma, kedden, este 6 órakor ülés, melyben a rendkívüli szükséglet tárgyalása folytattatni és befejeztetni fog. _________ _ Az osztrák delegáczió mára kitűzött nyilvános ülése holnapra maradt. Elnök Hopfen lovag bejelentvén, hogy 8 felsége megérkezése alkalmából, ma reggel minisztertanács tartozik Budán, s hogy ekkép a miniszterek megakadályozva lennének ez ülésben való megjelenésben, azon indítványt terjeszté a delegáczió elé, hogy a k. hadügyminiszteri ordinárium tárgyalása holnap 10 órakor kezdessék meg, mely indítványt az ülés magáévá tévén, és 12 órakor szétoszlott. A lipovai harcz. [Saját leveleaönktöl.] A „REFORM“ TÁRCZÁJA. A gyoroki borászati kiállítás. — Schwarczer Viktor borászati naplójából. — A kiállítás szeptember hó 22-én Konstantiny György elnök által, nyittatott meg, a bizottság tagjai, u. m. Nachnebel Ödön, Nagy Zoltán, Kunkel Antal, Kovács László, Kaufmann Sámuel, Weisz Rudolf, Dr. Tyroler Henrik és Varga Ferencz urak, s nagy számú borgazda közönség jelenlétében. Az elnök egy igen érdekes és találó beszédben a kiállítás czélját és fontosságát emelte ki, megjegyezvén, hogy az által az arad hegyaljai borok megismertetnek és a termelők finom és jó termények előállítására buzdithatnak. Kiemeli továbbá mindazt, ami jelenleg az arad-hegyaljai borok kelendőségének útjában áll, nevezetesen hogy ezen bornak a külföldön állandó piacza nincsen és a sok költséggel előállitott termény gyümölcsét nem a termeld, hanem azok élvezik, kik a borgazdák szorult helyzetét fölismerve, a borokat értéken alul összevásárolják. — Hátráltatja továbbá a bor kelendőségét azon körülmény is, hogy az arad-hegyaljai borok minőségöket illetőleg nem csak a különböző években, hanem egy és ugyanazon évben is különbözők, minthogy az egyik borgazda a bor készítésénél okszerűbben jár el, mint a másik, jobb fajtákat termeszt, a szőlőszüretelés alkalmával szükség esetében megválogattatja, rohadtját kiszedeti, és utóbbit külön dolgoztatja fel, borát jobban kezeli, mig a másik mind erre tekintettel nincsen s borát mindazonáltal mint arad hegyaljait árusítja el. Szükségesnek vélné azért a társulást közös pinczegazdászat és közös pincze felállítása által. Az ekként alakult társulat nagyobb mennyiség egyenlő jó bor előállítására és ennek okszerű kezelésére lenne képesítve úgy, hogy azon külföldi bor üzlet, mely közönségével az arad-hegyaljai bort megkedveltette, ily bort nagyobb mennyiségben szerezhetne be, és közönségét hosszabb ideig ily borral láthatná el, mi jelenleg lehetetlen, mert mint tudjuk borgazdáink ugyanazon évbeli és ugyanazon fajú borai különböznek egymástól, ahány bordó, annyiféle borral rendelkeznek, és a kereskedő nagyobb mennyiség egyenlő minőségű emelve, hogy a czukor a musttan igen fontos, a jó must több, a silány kevesebb czukrot tartalmaz. A mustból erjedés (forrás) által borszesz képződik, az erjedésnél ezen kívül egy fojtó légnem száll el, mely szénsavnak neveztetik. Zárt helyekbeni erjesztésnél a helyiségben sok szénsav gyűl össze, és az ott tartózkodó emberek és állatok életét is veszélyezhet. A gyertya égésénél is fejlődik szénsav, és mint ahogy a gyertya zárt edényben, mely kevés levegőt (és evvel kevés élenyt) tartalmaz, rövid idő múlva — amint az eleny fel van emésztve — elalszik, ép úgy elalszik zárt pinczében, melyben sok szénsav gyűl össze, az ember és az ember és az állat élete; ily helyiségekben az ember és az állat élni nem képesek és rövid idő múlva megfulnak. A szénsav e tekintetben már sok szerencsétlenségre adott alkalmat. Oly mustban, mely több czukrot tartalmaz több, olyanban pedig, mely kevesebb czukortartalommal bír, kevesebb borszesz és szénsav képződik. Pasteur franczia búvár megmutatta, hogy a mustban levő czukor közel 50% borszeszszé alakul át. A gyoroki must tartalmazott a Bábó-féle mustmérővel megmérve közel 18% czukroterjedés után az ebből képződő bor közel 9%/o szesztartalommal fog bírni. A Bábó-Me mustmérővel tehát előre meg lehet tudni, hogy mily erős lesz a bor. A mustmérőt Francziaországban a bor kiigazítására is használják ; itt mindig egy és ugyanazon minőségű, t. i, 20% czukrot tartalmazó mustot dolgoznak föl és azon esetben, ha a must czukortartalma csak 18%/o, ennek minden akójából 2—2 font tiszta nádezukrot öntenek, és ezáltal a must czukortartalmát ismét 20%-ra emelik föl, úgy hogy az ott készült bor mindig közel 10%/o szesztartalommal bír. Azon esetben pedig, ha a must czukortartalma 22%, akkor ezen musthoz annyi vizet öntenek, hogy czukortartalma ismét 2076-ra száll alá; és azon esetben, ha az így kiigazított must elég savanyú nem lenne, ebbe kellő mennyiségű borsavat (megszerezhető minden gyógyszertárban) oldanak föl. Ezen eljárás segítségével elérik azt, amit a borkereskedő a borgazdától kíván, t. i. hogy a bor, akármely évből származik, egyenlő erős és egyenlő savanyus, és hogy a borgazdák a nagykereskedőnek mindig egyenlő minőségű bort képesek szolgáltatni. Előadatott továbbá az erjedés lényege, mely igen apró gombák (élesztő) által idéztetik elő; a gombák csirmagvai a levegőben vannak,innen a szőllő külső borítékára rakodnak, és gombákká (élesztővé) fejlődve, a mustot erjedésnek indítják. Ki lett továbbá emelve, hogy a levegő még más csirmagvakat is tartalmaz, t. i. a melyek a mustba, vagy a borba jutva, ezt beteggé teszik, és a virágosodást, nyulosilágot, savanyodást stb. előidézi; — hogy továbbá beteg borokat gyógyítani igen bajos, az ajánlott szerek mind bizonytalanok, de nem is szükségesek, ha a borgazda borát jól kezeli, mert a jól kezelt bor nem fog megbetegedni. A magyar borok rendesen hideg pinczékben tartatnak és itt csak hosszú idő múlva válnak érett borokká. A kereskedő a borgazdától szép tiszta bort vesz, és ezt hosszú útnak indítva, kivált nyáron azt kell tapasztalnia hogy bora a rendeltetés helyén megérkezve a fölmelegedés folytán megtört. A borbetegségek és ezen megtörés meggátlására a borgazdák figyelmébe ajánlja a Pasteur-féle bormelegítést, mellyel a bort a levegőtől elzárva alkalmas gépekkel 50—60 C. fokra melegítik föl, nyugodni hagyják és lefejtik, még mielőtt az a borkereskedőnek átadatnék. Azon borok, melyek ekként kezeltettek, nem törnek meg többé, betegségeknek kitéve nincsenek és illatukat, valamint egyéb jó tulajdonságaikat nem veszítik el. Hazánkban a Pasteur-féle bormelegitést gr. Zichy Ferencz pinczegazdászatában Ér-Diószegen nagyban kitűnő sikerrel eszközük, és köztudomású dolog, hogy ezen borokból havonkint 600—800 akó kél el, mi jóságukat legjobban bizonyítja. A borszesz és sav tartalmának meghatározása, valamint a Pasteur-féle bormelegités (kicsibe) gyakorlatilag is bemutattatott. Ugyanaz nap Barabás úr az alma és más fák gyökerének képződéséről és a gyökereknek a gyümölcs minőségére való befolyásáról igen érdekes előadást tartott. Szeptember 24. és 25-én történt a borok megbirálása az e czélra választott bíráló bizottságok által, melyek a következő tagokból állottak, u. m. az összes bíráló bizottságok tiszteletbeli elnökévé Parragh Gábor ur választatott meg; a fehér borok bírálatára fölkérettek Kovács László, Kovacsek Károly, Kocsuba Péter, Vogt József, Kochel Károly és Kaufmann Sámuel urak ; elnöke ezen bizottságnak volt Kovács László, jegyzője pedig Kochel Károly úr. A veres, az aszú és a szalmaborok megbírálására felkérettek Kemetey Károly, Nagy Zoltán, Schwarczer Viktor, Palko Konstantin, Csernovics György, Sós Ferencz és Szarajevo, október 3. A drót bizonyára egész Európának megvitte már a hírt a herczegovina-montenegrói határon történt eseményről, melyet táviratilag én is jelentettem a „Reform“ olvasóinak. Magáról az eseményről azonban valószínűleg egészen téves felfogás terjedt el, minthogy a magán bírek nem pontosak, a hivatalosak pedig még nem lettek a közönség tulajdonává. Jelenleg már azon helyzetben vagyok, hogy e tudósításomat hivatalos forrásokból meríthetem. Néhány hét előtt az idevaló katonai főparancsnok, ki a bozniai vilajet összes haderejét parancsnokolja, határozott rendeletet kapott, hogy Lipovánál, a montenegrói határszélen őrházat (kula) építsen. Ezek az őrházak rendesen úgy szólván kis váracsfélék, melyeknek sztratégiai jelentősége van. A helyszínére egy csapat rendeltetett, s a munka erélyesen megindult. Czetinjében azonban hova hamarabb hírét vették e dolognak, s a vladika székfalujában rögtön tanácskozni kezdtek, mitevők legyenek. A török kormány ez intézkedésében a montenegróiak veszedelmet láttak magukra nézve, titkos terveket kezdtek sejteni s a nyugtalanság terjedt. Tanácskozás közben eszébe jut az egyik szenátornak, hogy a portának voltakép nincs joga ez építkezésre, mert a Huba Jakab urak, elnökül Remetey Károly és jegyzőül Nagy Zoltán urak választattak. Az asztali borok bíráló bizottsága állott Parragh Gábor mint elnök és Kaufmann Számuel, Kochel Károly és Weisz Rudolf bizottsági tagokból. Ezen szakosztályok a borokat megbírálván, külön jelentéseiket a kiállítást rendező bizottságnak átadták. A borok minőségök szerint három osztályra osztattak, még pedig az I. osztályba a legkitűnőbb, a Il-ba az igen jó, és a Iil-ba a közönséges jó borok. Beteg vagy hiányos borok nem osztályoztattak. Ezt követte a kiállított gyümölcs megtekintése és megbirálása. A kiállításra gyümölcsöt küldöttek Remetey Károly, Zimmermann Ferencz, Marré Lajos, Solz Gyula, Nagy Zoltán urak és Kochdanovics Eleonora urhölgy. Szeptember 25-én este a kiállítást rendező bizottság ülést tartván, Konstantin György elnök a földmivelési-, ipar-és kereskedelmi m. k. minisztérium leiratát olvasta föl, melylyel a legjobbnak ítélt szőllőmivelési és borkészítési eszközök díjazására 50 db aranyat és 50 db ezüst frtot bocsát a bizottság rendelkezésére. A minisztérium ezen elhatározása köszönettel tudomásul vétetvén, határozatba ment, hogy a kiállított szőllőmivelési és borkészítési eszközök közül Nagy Zoltán ur szőllőmivelési eszközei 8 aranynyal, a Manzer féle taposókád 2 aranynyal és a Nadrági-féle sajtó, mely kitűnő munkát szolgáltatott, 8 aranynyal tüntetesnék ki, és hogy a minisztérium fölkéressék, miszerint a fönmaradt és visszaküldendő arany és ezüst helyett arany és ezüst érmeket lenne szives az egyesületnek rendelkezésére bocsájtani, a legjobbnak talált kiállított borok kitüntetésére. A beadott szakbizottságok jelentései alapján aranyérmekre méltóknak találtattak: 1. Dietzken Anna 1868. évi ménesi, Kohn Henrik 1862. évi ménesi és Weisz Róza 1841. évi paulisi vörös bora. 2. Fehér pecsenyeborok: Guttier Mihály 1867 ik ménesi, Remetey Eülöp 1864-iki gyoroki, gr. Nádasdy Lipót 1858-ik gyoroki, Kohn Henrik 1856-iki ménesi, Decsi János 1841-iki paulisi bora. 3. Asztali borok: Antalfy Endre 1869., 1870. és 1871 ik évi agrisi, a pankotai uradalom,1869-iki almási, Kordina Károly 1869-iki pankotai fehér; Nachtnébel Ferencz 1862. 1868. és 1869-ik év.