Reform, 1848. április-augusztus (1. évfolyam, 1-31. szám)

1848-04-06 / 1. szám

S most egy szót a szabadság és türelem’ ér­dekében hozzátok is, kik vörös szalagot tűztetek ki díszjelül! Legyetek türelmesek a türelmetlenség’ irá­nyában, ti, kikben több ész és szellem vagyon. Ne gondoljátok, hogy már minden előítélet el­tűnt, hogy márczius’ 15-dikével minden özön­­víz előtti butaság elenyészett. Ő nem, — van még köztünk megcsontosult mammut akármennyi. Hagyjátok tehát a tettleges ellenszegülést a türetlenség’ ellenében, hanem lépjetek föl ellene a sajtó’ nyílt, szent mezején. Itt szabad a szó. Itt nem szakít félbe senki — itt ki kell hallgatni vörös szalagos beszédeteket. Záradékul egy szót azokhoz, kik a n­e­m­­­zetörségnek ellenszegültek. Ezek nem voltak jó polgárok — ezeknek a szabad­ság nem igen látszik szivükön fekünni. A nem­zetőr sérthetlen, annak kell lennie. Minden nemzetőrben polgártársaink’ egyikét sértjük meg, — sértjük minmagunkat. A legmagasb birtok, az alap, melyen a nemzetőrség nyugszik — a becsületérzés. — A vörös szalagok’ vise­lése rászaltatott — ezt sokan nem tudták, és a csendre ügyelő választmány’ hibája volt, hogy a ,vörös szalag elleni tilalmat a falragaszok által közzé nem tette. De mihelyt valakit egy n­e­m­­z­e­tő­r figyelmeztetett a szalagot letenni, a meg­intett önggedelmeskedni tartozott. Mi­­dőn a nemzetőrnek szót fogadunk , magunk­­nak engedelmeskedünk. A nemzetőrnek kötelessége a csöndet fön­­tartani. Első pillanatban meglehet, hogy a nép’ haragja valami egészen ártatlan dolog ellen támad fel. De még ez ártatlan dolognak is a rend és csend’ utján kell elháríttatni. Ez volt az eset a vörös szalagokkal is. Egyébiránt felejtsük el az egész egyetlen sajnálatos eseményt szabadságérti harczunk­­ban. Tanuljuk belőle ismerni helyzetünket, és igyekezzünk magunkat a t­ü­r­e­l­e­m által erős­­bíteni. Lesz még teendőnk elég, midőn e­g­y­e­s­ü­lt erőre lesz szükség. Európa még nem nyugo­dott le a béke’ puha párnájára!..­­. Néhány nap előtt e titkok’ kovácsa még herczeg­­koronát viselt — most mint elűzött állat vadon és bujkálva bolyong a tág Európában. Gúny, megvetés , satk­a, élet, az átkok’ minden nemet használtatnak, miként fegyveszszék e szörny ellen — mely magát Metternichnek nevezi, és mégis mindemellett igen olcsón szabadult. Azonban e szörny már — halott. Halott, mert megszűnt hatni, a népeket romlásuk t­örvénye felé sodorni. Megszűnt vért szopni, pénzt zsarolni, embereket fojtogatni, jogokat lábbal tapodni, gon­dolatokat gyilkolni. Megszűnt lenni az absolutis­­mus’ istene. Ledöntetett merev mozdulatlansá­gának talapzatáról, s most nem egyéb, mint megve­tett , kigunyolt báb, beaggatva bureaucratiai nyo­­morultság és diplomaticai alávalóság j ócska rongyai­val — madárijesztőül minden becsületes gon­dolkodásúnak. Most már halott. Fejét már régen elvesztette. Különben nem vitt volna véghez annyi esztelenséget. Szive soha sem volt. Különben minden vér­­csep megmerevült volna benne azon vérpatakoknál, melyekkel ő miatta Lengyel, Olasz, Gö­röghon itatá a földet. De a vér mindig a legnemesb gyümölcsöket termi, — a szabadság’ gyümölcseit. A vér az emberiség’ függetlenségvilágának termőföldje!.... Igaz hogy ily diplomatikai semmirekellőknek nem szabad­na vért ontathatniok — na de jövőre majd lesz is rá gondunk. Hogy e gondoskodás rendszeres pontossággal történhessék, néhány kivonatot fogunk közleni ily cziműhitelesadtóból.„Schluszprotokoll der Wiener Kabinets-Conferenzen vom 12-ten Juni, 1834.“ Ez ad­a’ minden szavában egyegy metternichban reszket, — metternichi gya­lázatos árulás az emberiség és szabadság ellen. Mi­ként a gyógyászok a bitón kimúlt gonosztevők’ hul­láinak bonczolása által gyakorolják magukat az em­ber­ ismeretében, úgy mi e metternichi corpus delic­­tinek taglalása által tudomást és ismeretet akarunk szerezni mindazon küzhödt zugvonásokról, hogy meg­tanuljuk belőlük , micsoda ármányoktól őrizkedjünk, ha rabszolgaságra soha jutni nem akarunk. Lapozzunk egy kissé e jegyzőkönyvben, mi­módon sikerül gyakran a diplomatiának a népeket lánczra fűzni, ismerkedjünk meg az eszközökkel, melyek által az emberektől jogaik elraboltatnak, hogy végre fejedelem és alattvaló romlása szélére jussanak. A magyarázatok, melyek a pontokat kisérik, szolgáljanak érthetőbbé tételére az egy kissé d­a­g­á­­lyos törvényszéki parókaszilnek. I. C­z­i­k­k­e­l­y. ..A német szövetségnek a bécsi végokiratban elismert alapelve, melynél fogva az összes status­ A titkos protocollum.

Next