Reform, 1848. április-augusztus (1. évfolyam, 1-31. szám)
1848-06-25 / 24. szám
Követválasztási botrány. A szabadság aligha tapostatott nálunk valaha oly aljas , minden emberjogot sértő módon, mint azt néhány lázító a Kunságon Petőfi Sándor mint követjelölt ellen elkövető. Csak hitvány gaz lehet képes a szabadságon elkövetett ily bűntett fölött elménczkedni, csak alávaló hazaáruló lehet képes oly tettet helyeselni, mely kevés szabad institutióinkat a leggyalázatosb, legállatibb aljasság’ mocsáréba rántja le. ígérők , hogy Petőfi’ nyilatkozatát közlendjük lapunkban, mert melyik becsületes lap, melyik csak félig meddig becsületes szerkesztő, Írjon az magyar vagy német nyelven , nem fogná teljes joggal roszalni a vad durvaság és gaz cselszövény azon gálád tettét. — Azonban terünk’ szük volta miatt be kell érnünk avval, azon nyilatkozat’ tartalmát kevés szóval adni, melyben Petőfi az igazsághoz hűn előadja , hogy őt hazug gyanúsításokkal halmozák, orosz kémnek kiálták, az ellenpárt emberei által agyonütéssel fenyegetteték, a választás helyéről erőszakkal eltávolítók, magának népgyűlésem igazolását a nép előtt a biró eltiltá, a más helységeks városokból a választóhelyre indult választókat be nem bocsátók, ha csak agyon nem akarják magukat veretni. — Így értik ezen gyalázatos csúszómászók és tányérnyalók a szabadságot, ily eszközök által kényszerítik visszavonulni a szabadság bajnokát a küzdtérről. A Petőfi helyett megválasztott pap fiát az igazolóbizottmány mindenesetre vissza fogja vetni. Szükség, hogy a nép képviselői szabadon, törvényesen, nem pedig törvénytelen állati módon választassanak. Petőfi nyilatkozatának megerősítéséül közöljük a Nemzetiből a következő tudósítást: Kunság, jan. 15. A szabadszállás kerületbeli választás a mai napon tartatott meg. A polgárok nagy száma nem akarja a választást törvényesnek elismerni, miután az illetők részéről sok törvénytelen lépés követtetett el a végrehajtás előtt és alatt. A választók pedig csak akkor érdemlik meg valójában a szabad nevet, ha egyik a másik jogkörét megcsonkítani nem igyekszik, ha a többség legális uton alakul, s el nem zárja a tért a különböző véleményű és nézetűektől sem. A fülöp- szabadszállási, és kunszentmiklósi urak nagyrésze, miként azt 200 s néhány polgár panaszképen s a választás megsemmisítése végett is előterjeszté a minisztériumnak, a kunszentmiklósiak és laczháziak követjelöltjéről Petőfi Sándorról minden kigondolható becstelenítő rágalmat terjesztettek a nép között, hogy P. lázító, hazaáruló, oroszkém, (de csak mégsem táblabiró??) és a pokol tudná még mi nem, szóval hogy ő oly ember, kinek nemcsak megbuktatását, hanem elfogatását és agyonveretését is jó néven venné a minisztérium, s az egész nemzet. Szegény Petőfi! bezzeg ezek nem a képedet akasztanák föl___sok is a te bűnöd , mig hosszú télen át ujjaid a fagytól megdermedtek, forró dalokat írtál a népnek ; de a nép , kit imádsz , hálátlansággal nem is keserít meg tégedet; de van egy faj, mely még most is minden perczen nyakára hág ármányaival ha akarja, eddig szíjat vágott a szegény pórt házából, most már ostort fon belőle, s a nép ismét eszköz öntudatlanul , a jogérzet még nem emelhette föl őt annyira , hogy ezen néhány zsarnokocskát a régi posványba vissza ne sülyeszthessék. A ráborított vádakat Petőfi meg akarta czá ölni a szabadszállási és kunszentmiklósi nép előtt, de mindkét helyen a szabad fölszólalástól a helybeli tanács által eltiltatott. Midőn a választás kitűzött napjára Petőfi Sándor a választókerület főhelyén a városházánál megjelent, az ellene felbőszített nép is rögtön ott termett fölfegyverzetten , lépéseik ingatag volt, mert a másik követjelölt által nappal és éjjel folyvást hallatott; a nép zúgva ugyanazon vádakkal te idézte el ő-t, mivel az urak, hát még most sem tud a nép a maga szájával enni , agyonveréssel fenyegették, ha azonnal körükből el nem távozik. Petőfi a helybeli főbírót, mint a követválasztási bizottmány’ elnökét fölszólító, hogy ő a történhető balesetért felelős ; mire azt felelték, hogy ha tüstént el nem takarodik, életéért sem felelnek! Népköltő! ez a kisértés’ nehéz órája volt, rád rohan a nép, melynek szived’ véréből írtál dalokat; életedet akarja venni, melyet egészen neki áldoztál, s Petőfinek szive majd meghasadt, de a haragnak árnyéka sem volt abban, mert hiszen ő a népet bűneiben is szereti! Petőfi elkeseredten elfogada a távozási ajánlatot. A város kocsit rendelt számára, mely a nép emberét, a szabadság rettenthetlen bajnokát, elcsavarogva saját népe között, szabad hazában, dűlő tolvajutakon ragadó el a dühöngők elöl. Midőn a kunszentmiklósi és laczházi polgárok Szabadszállására beértek, követjelöltük már nem volt ott többé, ők az odavaló szabad választók által azzal fenyegettettek, hogy agyonverik, ha szavazni mernek menni; ezen fenyegetésekre Petőfinek minden áron törvényesség s rendre intett pártja, egypár szitkot bajsza alatt elmormolván, visszafordult, kiváltképen midőn a bírák is akként nyilatkoztak, miszerint ők tárczáikat rögtön leteszik, ha egy is Petőfire mer szavazni. Biró uraimék ! Így kell győzelmet szerezni a jó ügynek ? Újabban a törvénysértők azzal állnak elő, hogy a Petőfi párt úgyis világos kisebbségben volt, mire a baslakodást köszönjük igen szépen, midőn a főbíró parancsára, a választásra indulni akaró laczháziaknak a kéz, s menés helyett a sziláját terelik kocsijailibe, annyira hogy tömérdeken honn kényszerültek maradni. Ily eszközök és fortélyok a győzelemről minden dicset levonnak. A jogaiban megsértett párt petitiojában azt is kinyilatkoztatja, miszerint ha ők e részben orvoslatot nem nyerendenek, a nemzetöri szolgálatot mindannyian odahagyják. Már ez nem megy. A honpolgár jogainak csonkítása, birói elégtételt követel, — de hazafiai kötelességétől azért senkit föl nem ment. — 191 Törvénykezési rovat. (Vége a múlt számbeli czikknek.) A história megmutatta, hogy emberekben bízni nem lehet. A végrehajtó hatalomnak már természetéből folyik, hogy ha vele a nép nincs egy véleményben, míg lehet erőszakkal is féken tartja. S ha angyalok vannak is kormányon, ki biztosít arról, hogy mindig ezek lesznek ? A törvénynek tehát szilárdnak kell lenni, hogy mint a kőszirt századok viharait nyom nélkül, sértetlenül elviselje; ne legyen olyan mint az agyag, mely jó és rosz időben mindig más alakot nyer. Ehhez képest nem lehet a hatalom’ önkénye ellen biztosító azon rendelet, miszerint az esküdtszéki képességgel bírók közöl, a törvényhatóság által kinevezett 3 tagból álló bizottmány kiszemeljen 144 tagot, s hogy ezek 36 tagból álló osztályokban kihúzatván, csak 12 ellen lehet ellenvetési joggal élni. Ily eljárással a valódi igazság akárhányszor vagy ármánynak vagy a szerencsétlen koczkának lesz martaléka. Tudjuk Francziaországban Fülöp Lajos mint tudott hat-