Reform, 1848. április-augusztus (1. évfolyam, 1-31. szám)
1848-05-28 / 16. szám
Budapest. Tavaszutó' 28.1848. REFORM. SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRSÉG. TARTALOM. Budapest, május’ 25. — A horvát ügy. — Nemzetör had’ organisatiója. — Zsidóügy. — A magyar miniszterekhez. — Kabineti perekről. — Néhány szó a nemzeti színház’ ügyében. — Kérdés. — Törvénykezési rovat. — Külföld Bécs. Frankfurt. Gratz Insbruck. London. München, Páris. — Belföld. — Sorompó. Budapest, máj.’ 25. Hát már mindent elértünk? Csaknem apathia szállta meg a sajtó legnagyobb részét. Fölhívások az előttünk álló illír pártütés véres megfenyítésére, finansztervek — töltik el a politikai lapok’ hasábjait. .. a külpolitika csak annyiban nyújt érdeket, mennyiben az osztrák hadseregnek Olaszhonbani veszteségei érdekelnek, — innen pedig csaknem mindennap újabb vereségről tudósíthtatunk. A párisi és frankfurti nemzetgyűléseken foly a vita — Lengyelország még máig sem független, s Anglia imibe is amoda is vet egy egy „Nótát“, a nélkül hogy bárhol tettleg beavatkoznék. Az angol nem fél semmitől — csak attól, hogy néhány váltóüzér a világzavarok által megbukhatik, s ez által kereskedése csapást szenvedne,— de ki gondol most a kereskedéssel — e nagy tényezővel a politikai életben. Előbb elevenen meg kell indulni az életnek — akkor minden veszteség varázsgyorsasággal visszapótolódik ismét, akkor fogja csak véghetlen, áldásdús nyereség jutalmazni pillanatnyi nélkülözéseinket. Mindenekelőtt nemzetiségünket kell biztosítva látnunk. De nemzeteket ma többé nem oly könnyű elnyomni. Minden népekben, daczára az alávaló camarillai machinalióknak, szent tisztelet ébredett a népek’ nemzeti létezése iránt — s egyik nép sem fogja a másikat a valódi szükség’ idején elhagyni, s a szabadság’ ellenségei által elpusztíttatni. Az illíreknek ellenünki bünmerénye nem főz boszulatlan maradni. Mert az nem csak bünmerény nemzetiségünk ellen, hanem szabadságunk ellen is, azon isteni szabadságeszmék ellen, melyek most egész Európát áthatják. A nyugalom, melyet élvezendünk, a kivívott szabadságnak dicső nyugalma lesz. Kötelességünk tehát a még kivívandó szabadságérti küzdelemben egész erővel, egész lelkesedéssel részt venni. Még eddig keveset nyertünk meg .. Mi még kivívandó, hogy boldogok és hatalmasak legyünk, az a nemzeti gyűléstől függ. Itt kell nem kevés változtatásnak történni, s ha nem akarunk, mi kik mindig valódi szabadságot emlegetünk, művészetek és tudományokat a szabadság végett elhanyagolunk— messze más népek mögött maradni, még sokat, igen sokat kell változtatnunk, teremtenünk, javítanunk, eltörlenünk, építenünk. Eddig semmink sincs, — semmink még, mi szabadságainkat biztosíthatná. — Van ugyan felelős minisztériumunk,— de e felelős minisztérium septemberi törvényekkel van körülbarrikádirozva; előbb e barrikádokat a törvényhozó hatalom segélyével be kell vennünk, s csak akkor mondhatjuk, hogy a felelőség nem chimaera, nem vakítás, mely mögé a szabadság czifra köpenyében az elnyomási rendszer á laguszat elbújhasson. Oly rendszer, melyben a megvesztegetés , sajtóbékázás, jobbágynyúzás piszkos vétke csak még szabadabban űzethetik, mert sokan azt gondolják, hogy a tisztviselők felelőségével már minden megtéve .. Pedig koránsem! — A főemeltyüi egy szabad alkotmánynak még hiányzanak. E főemeltyük közöl a szabad sajtónak még félénken és tartózkodva kell kínlódni a határzatlan kifejezések kancsukasuhogása és szellemi tetterőgátló cauliók’ súlya alatt .. Sajtótörvényeinkkel még oda juthatunk , hogy csupa Journal des Debats-ink, vagy, mi egyre megy — csupa Pesti Hírlapjaink lesznek. Hol a sajtó szabadon — egészen szabadon nem fejlődhetik — ott boldogságnak még csak reménye sincs. Ki védje a szabadságot? Hol a világ, mely áldólag vesse sugárait minden jóra, és égetőleg minden gonoszra? .. Aztán mirő népképviselet az a miénk?— Ha valamiben Angliát utánoztuk , még nem következik, hogy azt jól tettük. Az angolok’ föltétlenül szabad sajtóját nem tartottuk követésre méltónak — de a választómódnak angol szint adánk. Ahelyett hogy mindenütt a legszabadelvübb institutiókat vettük volna mintául — a francziáktól a septemberi törvényeket, az angoloktól a választómódot honosítottuk meg. Miért nem akarunk saját lábainkon állani? Mi gátol bennünket, hogy szabad, igazán szabad alkotmányt készítsünk magunknak. Ezentúl saját igazgatásunk, saját bevételeink, kiadásaink, saját diplomátiánk lesz — ezentúl tehát nemzetünk szükségét, védtelenségét, anyagi és szellemi szerencsétlenségét senkire nem tolhatjuk. Ezentúl a szó’ legszorosb értelmében magunk leszünk saját boldogságunk vagy boldogtalanságunk’ kovácsai. — Főleg oda kell törekednünk, hogy a legközelebbi nem-*zeti gyűlésen a szabadság a legszélesebb alapra fektettessék, és a nép’ szabadsága elleni vétek — csaknem lehetsenné tétessék. Ezt két eszköz által érhetni el: tökéletes szabad sajtó — és jól organizált népképviselet által. — A sajtót azért annyira féken lehet tartani, hogy gonosztevővé nem lehet. Csakhogy nem kell minden viczet felségsértésnek nézni. A népképviselet ne csak névre alapodjék a népen — 16