Reform, 1848. április-augusztus (1. évfolyam, 1-31. szám)
1848-08-01 / 27. szám
Előfizetési ár: évnegyedre helyben 2 fr. 30 kr. vidékre 3 fr. félévre helyben 5 . Előfizethetni a kiadónál (a postával szemben) és minden postahivatalnál. — Egyes szám. ára 3 pkr. Budapest. 27. Nyárutó’ 1.1848. vidékre 6 fr. ezüstben.BIHKUSZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRSEG. Budapest, jul.’ 31. Hűség. Gyakran hallottuk a régi kormány alatt s halljuk a mostanitól a hűség szót, s mindannyiszor két más szó jut még eszünkbe: eb és házasság .... Az első magában foglalja a régi kormánytól követelt hűség’ eszméjét, s hihető , hogy a mostani kormány, mely liberális— vagy legalább is lovagias akar lenni, nem ezen szolgait, hanem az utóbbit, a házasságot választó hűséges jelképéül. — Sokszor említik az osztrákok, hogy honunkkal házasságban él Ausztria, melyet a pragmatica sanctio kötött meg. Legyen igy. De mióta van megengedve a civilisült Európában a többnejüség? Hogy pedig Ausztria abban él, azt mindenki aki a történeteket olvassa, tudja; bár sokan azt állíthatnák, hogy mégsem többnejüség, miután Lengyelország elraboltatott, s pedig három vőlegény által, miszerint e másik egybekelés- poj kandria (sokférjűség, mely a civilisült Európában csak házasságon kívül — benne pedig csak a barbár Tibetben divatos. Kérdem tehát, ki lett először hűtlenné, Osztrákföld-e vagy Magyarhon? A házassági per nem rég dőlt csak el, az elválás pro nunc csak a mensa et toro történt. Biztosítjuk egyébiránt elválasztott szomszédunkat, hogy a válóper részünkről nem szerelemféltésből, hanem dilapidatio s más gravamenek miatt indíttatott. Címe Magyarhon mégis mily lovagias; férje, kitől elvált, egy hitelen szépért, a bella Italiáért küzd, s ő neki annak visszafoglalására még harczosokat igér. Ha férje is oly lovagias volna, e segély ajánlatot visszautasítaná. De félre a tréfával. A tizenkilenczedik század’ azon perczeiben, mikben a múlt század’ nagy forradalma majd minden népeknél tetté kezd válni, nálunk Magyarhonban a pragmatica sanctiót bonczolgatják. Bizony rólunk nem áll a közmondás : tempora mutantur, et nos mutamur in illis, mert mi mostanáig is csak azon régi táblabírók vagyunk, kik ama sanctiót fabrikálták. Miniszter urak, óriás majoritás: a korszellemiség nem abban áll, hogy a kardokat s kalpagokat levetjük, s kvekeresen megyünk az ülésekbe, hanem hogy inkább azon nemzet szellemét kövessük , a melynek divatja szerint habár e szabad népek is, de más részről a rablelkü oroszok is szintúgy öltözködnek; a kveker nem óv meg a kancsukától; a hol i czár nincs, ott nincs kancsuka, s ahol szolgalelküek nincsenek , ott czár nincs. 7 Ha valaki ez óriás időszakban, mehnek óriástöbbségü képviselői nálunk Magyarhonban törpe minoritásnak neveztetnek, e képviselők fölött dictatorkodni akar, más szavakat vegyen szájába, mint „én királyomnak hűséget esküdtem, s szavamat be is akarom váltani” s efféléket. Mi egy király, ki valamely constitutionális országban létezik, ha nem a nemzetnek első tisztviselője ? Mi nevetséges fog ott lenni, ha valamely társaság tisztviselőjénekés nem a tisztviselő a társaságnak állíttatnék hűséggel tartozni. Ha mi magyarok constitutionalis monarchiában élünk, az az legalább is oly társaságban, hol a részvényesek vagyis az összes nép’ tagjai nem a fösáfár’ vakeszközü helótái, kiknek jó személyes vagyona minden perczben elfoglalható s bizonyos személytől függő koncz, minő a rabszolgáké Göröghon s Rarmában volt, akkor ezen monarchia feje , Ferdinand s a magyar nép közt, mióta Metternich, az absolutismus e diabolus , rotaeja megbuktattatott, nem többé a hűbérség’ barbárságából : kinőtt viszony, hanem egyedül kölcsönös kötelességek’ viszonya áll fen. Aki ezt tagadni merné, az még constitutionalista sem, s nem született ember, ki habár Demosthenes szónoklatával s Washington népszerűségével bírna is, a legelragadóbb frázisokkal is be bírná az ellenkezőt bizonyítani. Hagyjátok fel azokkal a szolgaérzelmet lehelő nyilatkozatokkal, azon lealacsonyító hűségvallomásokkal s mély jobbágyi alázatossággal, a szabadság’ kora nem ismer jobbágyokat, hanem észtörvény szerint élő polgárokat, s ily törvény alatt álló tisztviselőket. Hagyjátok el azokat a szolgai frázisokat, hanem cselekedjetek úgy, hogy tetteitekből tűnjék ki, miként ti a magyar alkotmányos monarchának, mig a nemzet irányában e legfőbb tisztének megfelel, hazafi érzelmű gyámolai vagytok. S ezzel punctum. M. E. Magyar hadsereg.1) A gyanúsításnak megtánczolhatlan rémjeitől senki sem félne inkább, mint azon kormány, mely ama kétes szerencsére vergődne, miszerint nem a többség tudná ön kifolyására színezni az igazgatással megbízott országlátokat, sőt épp ellenkezően a kormánynak sikerülne tárczáiba törpíthetni a képviselet óriás többségét, — ily viszás helyzetben a csupa gyanúsítás is alig kiállható; mert a parliamentáris kormánynak ily fordított alapu uralma teremti azon déli bábokat, melyektől sikoltva kiált fel a félelem, mint összeremegett hűbériség sarkantyus szakában az alázatos gyáros azon posztó — az alázatos kalapos azon süveg — az alázatos szabó azon dolinán — és az alázatos csizmadia azon saru előtt, melyeket ezek készítettek, és gyakortább csak hiteleztek a délczeg lovagoknak. Ha ekkér egy kissé szemekbe nevetünk Ciceróval a jóslóknak, egész a hahotáig csiklandozná nem képviselőinket a titok felfedés okozta kaczaj, ha országiári politikából — azaz más kárán nem akarnak tanulni; de mi azt tanultuk a képviselőházi minden országiári — osztályfőnöki, és tanácsnoki szóra „helyes helyes“ viszhangzó jegyzőjétől, miként a kisebbség csak abban különböz a többségtől, hogy a többség Magyarhonban jelenleg miniszteriéis, a kisebbség pedig miniszteriálissá akar lenni; azért óvatosan kell ez ügyben mosolygani is, mert ez mégis felteszi hogy a törpe kinőhet óriássá. De nálunk nem is volna helyén a gyanúsítás, mert mi azt akarjuk hinni, hogy az országjárzat követi a többség akaratát, mert hiszszük hogy van a többségnek önakarata, azaz önmeggyőződéséből merített irányzata, és akarjuk hinni hogy a többség igazgat az országjárok által, azaz a nemzetösszeség képviselőinek akarata kormányoz a nemzet tiszttartói által, — és nem a tiszttartók szabnak törvényeket az urasági óriásnak. 5) Közöljük ezen czikket a Népelemből, — jövőre magunk nézeteit mondjuk el ezen új, nemzetünket sértő és lealacsonyító botrányról. Szerk. 27