Reform, 1848. április-augusztus (1. évfolyam, 1-31. szám)

1848-08-01 / 27. szám

Előfizetési ár: évne­gyedre helyben 2 fr. 30 kr. vidékre 3 fr. félévre helyben 5 . Előfizethetni a kiadónál (a postával szemben) és minden postahiva­­talnál. — Egyes szám. ára 3 pkr. Budapest. 27. Nyárutó’ 1.1848. vidékre 6 fr. ezüstben.BIHKUS­ZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRSEG. Budapest, jul.’ 31. Hűség. Gyakran hallottuk a régi kormány alatt s hall­juk a mostanitól a hűség szót, s mindannyiszor két más szó jut még eszünkbe: eb és házasság .... Az első magában foglalja a régi kormánytól követelt hű­ség’ eszméjét, s hihető , hogy a mostani kormány, mely libe­rális— vagy legalább is lovagias akar lenni, nem ezen szol­gait, hanem az utóbbit, a házasságot választó hűséges jelké­péül. — Sokszor említik az osztrákok, hogy honunkkal házasság­ban él Ausztria, melyet a pragmatica sanctio kötött meg. Le­gyen igy. De mióta van megengedve a civilisült Európában a többnejüség? Hogy pedig Ausztria abban él, azt mindenki a­ki a történeteket olvassa, tudja; bár sokan azt állíthatnák, hogy még­sem többnejüség, miután Lengyelország elraboltatott, s pedig három vőlegény által, miszerint e másik egybekelés- po­­j k­andria (sokférjűség,­ mely a civilisült Európában csak há­zasságon kívül — benne pedig csak a barbár Tibetben divatos. Kérdem tehát, ki lett először hűtlenné, Osztrákföld-e vagy Magyarhon? A házassági per nem rég dőlt csak el, az elválás pro nunc csak a mensa et t­oro történt. Biztosítjuk egyébiránt elválasztott szomszédunkat, hogy a válóper részünkről nem szerelemféltésből, hanem dilapidatio s más gravamenek miatt indíttatott. C­íme Magyarhon mégis mily lovagias; férje, ki­től elvált, egy hitelen szépért, a bella Italiáért küzd, s ő neki annak visszafoglalására még harczosokat igér. Ha férje is oly lovagias volna, e segély ajánlatot visszautasítaná. De félre a tréfával. A tizenkilenczedik század’ azon perczeiben, mikben a múlt század’ nagy forradalma majd minden népeknél tetté kezd vál­ni, nálunk Magyarhonban a pragmatica sanctiót bonczolgatják. Bizony rólunk nem áll a közmondás : tempora mutantur, et nos mutamur in illis, mert mi mostanáig is csak azon régi táblabírók vagyunk, kik ama sanctiót fabrikálták. Miniszter urak, óriás majoritás: a korszellemiség nem abban áll, hogy a kardokat s kalpagokat levetjük, s kvekere­­sen megyünk az ülésekbe, hanem hogy inkább azon nemzet szellemét kövessük , a melynek divatja szerint habár e sza­bad népek is, de más részről a rablelkü oroszok is szintúgy öltözködnek; a kveker nem óv meg a kancsukától; a hol i czár nincs, ott nincs kancsuka, s a­hol szolgalelküek nincse­nek , ott czár nincs. 7­­ Ha valaki ez óriás időszakban, mehnek óriástöbbségü képviselői nálunk Magyarhonban törpe minoritásnak neveztet­nek, e képviselők fölött dictatorkodni akar, más szavakat vegyen szájába, mint „én királyomnak hűséget esküdtem­, s szavamat be is akarom váltani” s efféléket. Mi egy király, ki valamely constitutionális országban léte­zik, ha nem a nemzetnek első tisztviselője ? Mi nevetséges fog ott lenni, ha valamely társaság tisztviselőjének­­é­s nem a tisztviselő a társaságnak állíttatnék hűséggel tartozni. Ha mi magyarok constitutionalis monarchiában élünk, az az legalább is oly társaságban, hol a részvényesek vagyis az összes nép’ tagjai nem a fösáfár’ vakeszközü helótái, kiknek j­ó személye­s vagyona minden perczben elfoglalható s bizonyos­­ személytől függő koncz, minő a rabszolgáké Göröghon s Ra­­r­mában volt, akkor ezen monarchia feje , Ferdinand s a ma­­­­gyar nép közt, mióta Metternich, az absolutismus e diabolus , rotaeja megbuktattatott, nem többé a hűbérség’ barbárságából : kinőtt viszony, hanem egyedül kölcsönös kötelességek’ viszo­nya áll fen. Aki ezt tagadni merné, az még constitutionalista sem, s nem született ember, ki habár Demosthenes szónoklatá­val s Wash­ington népszerűségével bírna is, a legelragadóbb frázisokkal is be bírná az ellenkezőt bizonyítani. Hagyjátok fel azokkal a szolgaérzelmet lehelő nyilatko­zatokkal, azon lealacsonyító hűségvallomásokkal s mély job­bágyi alázatossággal, a szabadság’ kora nem ismer jobbágyo­kat, hanem észtörvény szerint élő polgárokat, s ily törvény alatt álló tisztviselőket. Hagyjátok el azokat a szolgai fráziso­kat, hanem cselekedjetek úgy, hogy tetteitekből tűnjék ki, miként ti a magyar alkotmányos monarchának, m­ig a nemzet irányában e legfőbb tisztének megfelel, hazafi érzelmű gyá­­molai vagytok. S ezze­l punctum. M. E. Magyar hadsereg.1) A gyanúsításnak megtánczolhatlan rémjeitől senki sem félne inkább, mint azon kormány, mely ama kétes szerencsére vergődne, miszerint nem a többség tudná ön kifolyására színez­ni az igazgatással megbízott országlátokat, sőt épp ellenkező­en a kormánynak sikerülne tárczáiba törpíthetni a képviselet óriás többségét, — ily viszás helyzetben a csupa gyanúsítás is alig kiállható; mert a parliamentáris kormánynak ily fordított a­­lapu uralma teremti azon déli bábokat, melyektől sikoltva kiált fel a félelem, mint össze­remegett hűbériség sarkantyus szaká­ban az alázatos gyáros azon posztó —­ az alázatos kalapos azon süveg — az alázatos szabó azon dolinán — és az alázatos csiz­madia azon saru előtt, melyeket ezek készítettek, és gyakortább csak hiteleztek a délczeg lovagoknak. Ha ekkér egy kissé szemekbe nevetünk Ciceróval a jós­lóknak, egész a hahotáig csiklandozná nem képviselőinket a ti­tok felfedés okozta kaczaj, ha országiári politikából — azaz más kárán nem akarnak tanulni; de mi azt tanultuk a képviselő­házi minden országiári — osztály­főnöki, és tanácsnoki szóra „helyes­ helyes“ viszhangzó jegyzőjétől, miként a kisebbség csak abban különböz a többségtől, hogy a többség Magyarhon­ban jelenleg miniszteriéi­s, a kisebbség pedig miniszteriálissá akar lenni; azért óvatosan kell ez ügyben mosolygani is, mert ez még­is felteszi hogy a törpe kinőhet óriássá. De nálunk nem is volna helyén a gyanúsítás, mert mi azt akarjuk hinni, hogy az országjárzat követi a többség akaratát, mert hiszszük hogy van a többségnek önakarata, azaz önmeg­­győződéséből merített irányzata, és akarjuk hinni hogy a több­ség igazgat az országjárok által, azaz a nemzetösszeség képvi­selőinek akarata kormányoz a nemzet tiszttartói által, — és nem a tiszttartók szabnak törvényeket az urasági óriásnak. 5) Közöljük ezen czikket a Népelemből, — jövőre magunk nézeteit mondjuk el ezen új, nemzetünket sértő és lealacsonyító bot­rányról. S­z­e­r­k. 27

Next