Reformátusok Lapja, 2010 (54. évfolyam, 1-52. szám)

2010-02-14 / 7. szám

Liv.évfolyam,7.szám A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA 2010.február 14.• Ára: 125 Ft ,Kamerinban éltem és dolgoztam, l­e bántsd a házasságot! Száz éve született Joó Sándor Isten iránti engedelmességgel és erejének átvételével lehetséges az önmegvalósítás - vélekedik Ruth Epting svájci teológus­nő, aki kameruni évei alatt többek kö­zött ezt tanulta meg az ottani keresztyé­nektől... » Cselekvő hit, 4. oldal Vajon hogyan gondolkodik az a 38 szá­zalék, akik úgy döntenek, hogy hűek ma­radnak fogadalmukhoz, és együtt élik le az életüket ? ►­ Közösségben, 7. oldal Amikor annyi sötétség van körülöttünk és bennünk, olyan jó olvasni Isten meg­gyújtott lámpásairól (Mt 8,16), köztük Joó Sándorról... » Múlt és jövő, 8. oldal „Az az általános vélekedés, hogy ki­­nek-kinek attól függ az életboldogsá­­ga, mentői többje van..." Be kell vallanom, hogy Kálvin életművével jó ideig nem foglal­koztam elmélyültem Személyisége és művei felé azonban odafordított annak felismerése, hogy puritaniz­muskutatóként nem végezhetek alapos és hiteles munkát a kálvini opusok legalább egy részének ala­posabb el- vagy új ráolvasása nélkül, így a közelmúltban olyan írá­sait tanulmányoztam át, amelye­ket a keresztyén gazdaságetika címszó alatt is szoktak emlegetni. Ezeket a stúdiumokat az tette szükségessé, hogy most készül a Károli Gáspár Református Egye­tem Puritanizmuskutató Intézeté­nek második kiadványa. Tarpai Szilágyi András fogarasi „lelki ta­nító” először 1665-ben közrebo­­csájtott értekezése, a Szegények prókátora, amelyben a magyar puritán szerző Kálvinnak a köl­csönzés keresztyéni módjára, s ál­talában az anyagi dolgokhoz való viszonyulásra vonatkozó műveit használta fel. Ma, amikor oly sokan élünk kü­lönböző, nem éppen kálvini szelle­miségű bankkölcsönök szorításá­ban, gyötrelmesen időszerűek ezek a gondolatok. S Kálvinnak Máté, Márk és Lukács evangéliumához fűzött magyarázatai is, amelyből egy fél sor szerepel írásom élén. Ez az idézet így folytatódik: „...és mi­vel a­ gazdagságot gondoljuk a bol­dog élet alapjának, innen ered a vá­gyak ama féktelensége (tudniillik a pénzvágyé), amely égő kemenceként bocsátja ki a maga hőségét, s még­sem szűnik meg belsőleg hevíteni.” Kálvint e sorok révén - amellett, hogy elsősorban teológusnak te­kintjük - bízvást nevezhetjük köl­tőnek és pszichológusnak is. Gon­doljunk bármely filmhíradó vagy játékfilm tőzsdei és árverési jelene­teire: ahány bróker vagy ahány li­citáló, annyi a pénzhajszában, tár­gyi értékek mohó megkaparintá­­sában felizzott „emberi kemence”, ahol Sidrák, Misák és Abednégó tűzbéli gyötrelmeit ki-ki önmagá­nak okozza. Hála Istennek, a teológusok mellett napjainkban egyre több közgazdász is foglalkozik a kálvi­ni gazdaságetikával, amelynek egyes elemei talán a pénzvilágot, s így közvetve mindnyájunk életét közelebb vihetik a keresztyén el­várásokhoz. PETRÓCZI ÉVA Második helyen végzett a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyemekkórháza „Az év kórháza" közönségszavazáson. A dí­jat a betegek véleménye alapján ítélik oda, a szavazás végeredményét pedig a Magyar Tudományos Akadémián hirdették ki. TURCSIK FERENC Ez az élet már csak ilyen. És az még­is milyen? - kérdezheti az olvasó. Hát kinek milyen... Azt tanultam, és már tudom is jóideje, hogy a házas­ság célja a házasság. Az azonban, hogy kinek milyen, azt már minden­ki maga tudja. A világ olyan sokszí­nű e tekintetben is, hogy érdemes benne körülnézni. Az bizonyos, hogy az egyháznak, a vallásnak egy­fajta ideáltipikus képet kell(ene) mu­tatnia. Olyat, amit az Isten felmutat nekünk, embereknek. Ennek a fel­mutatása a keresztyén ember felada­ta is. Azonban ott van a paradoxon, hogy mi sajnos ettől még emberek, mégpedig bűnös emberek maradunk. Olyanok, akiknek felelőssége nem csupán az „isteni” felmutatása, hanem az „emberi” megélése is. És ez nem egyszerű feladat. Hiszen olyan nehéz hitelesnek maradni. Hatalmas lelki harc, mely a különböző elvárások mi­att már-már lehetetlennek tűnik. Ám azért érdemes az Isten elvárásainak (akarni) megfelelni, mert akkor min­den a helyére kerül. Egyszerű, de nem könnyű. De ebben is kapunk irány­­mutatást a mi Urunktól. Az iránymutatásra szükségünk is van. Akkor is, amikor a családról, a család alapját adó házasságról esik szó. Néha az az érzésem, hogy az egyházban csak és kizárólag ideális családok vannak. Persze tudom, hogy ez nem így van, de mi mégis szeretjük ezt a képet mutatni ma­gunkról. És persze az nem is baj, hogy megmutatjuk: ezek a mi értéke­ink, ezekhez próbálunk igazodni. Ám amikor nem megy, mert valami vég­legesen elromlott, akkor már bajban vagyunk. Bajban, amikor a családok­hoz oda kell értenünk azokat a cson­ka családokat, akik szintén családok - csak nem egy, hanem két helyen lak­nak. Ők vajon hogyan kapnak helyet a keresztyén közösség nagy családjá­ban? Azok, akik nem tökéletesek, ítélkezni szeretünk, és ez megy is ne­künk elég jól. Elvárásokkal teletűz­delni mások életét - ebben sem va­gyunk rosszak. És persze keskeny út is csak egy van... Az már más kérdés, hogy csak keveseket érdekel, hogy azon mindenki a saját útját kell, hogy járja... Istennel. A parázna nő esete sok mindenre megtaníthat bennünket. Ez a nő egész életében úgy élt valószínűleg, mint parázna. Még ha rég meg is volt az a bizonyos találkozása Jézussal, és rég nem is élt már bűnben, a társada­lom valószínűleg nem felejtette el neki, hogy ki is volt ő. Ez a múltja. Azonban van jelene, amit Jézustól kapott. Olyan jelent, amiben van re­ménység a jövőre nézve­­ Isten ke­gyelméből: menj el, és többet ne vét­kezzél. Szintén beszédes, hogy a sok bűntelen, aki meg akarta irgalmatla­nul kövezni ezt a nőt, amikor Jézus­sal találkozott, hirtelen nem is volt többé már olyan bűn nélkül való, és valahogy rögtön kiesett a kő a ke­zükből. És a többit nem tudjuk. Nem is firtatjuk. Hiszen elég annyi, hogy bár bűnös volt, de Jézus meg­bocsátott neki. „Tulajdonképpen sosem hittem benne, hogy a rossz dolgok valóban lé­teznek. Csak másképp kell értelmezni őket, és nyomban megszűnnek.” (Ott­­lik) Ha ez volna a mértékadó a szá­munkra is, ha valóban Isten kegyel­mét szeretnénk mások felé közvetí­teni, mennyivel jobb lenne! Szabad, boldog emberek, akik követik Istent. Azt az Urat, aki a parázna asszonyt sem közösítette ki, nem azt mondta, hogy majd gyere vissza, ha jól leszel és rendezed a dolgaidat - mint arra már nem egyszer akadt példa keresz­tyén közösségekben. Nem legalizálni akarok itt vala­mit. Legfőképp nem olyat, amit nem lehet. Ahogy a gazdagnak - és egyébként bárkinek is­­ lehetetlen a szoros kapun bemennie, én sem próbálkozom eleve vesztett csatá­val. Ha csak nem Istennel az oldala­mon. Ahogy a szoros kapun is be lehet menni az Isten országába, úgy az ő kegyelme érvényes bármiféle lehetetlen(nek tűnő) helyzetre is. Bár ez sokszor nem biztos, hogy az, amit mi elvárunk. De nem? a mi el­várásaink a lényegesek. Ennél sok­kal fontosabbról van itt szó. Arról, hogy végre ne romboljunk, hanem építsünk... írásomat pedig köszönetmondás­sal szeretném zárni. Mégpedig azoknak, akiknek a szenvedéseit és küzdelmeit, a harcait és az újrakez­déshez kapott hitüket láthattam és láthatom. A családért. A szőkébb és tágabb értelemben vett családért. Akiknek a nehéz döntések harcai­ban, a lelket felőrlő terhek alatti helytállásukban az a fohász van aj­kukon: „és ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találjunk...” (434:4) Válságban, gazdasági elle­hetetlenülésben, politikai „semerre­­sem­ haladunk”-ban, merni bízni, reménykedni, hinni egy Istentől ka­pott jobb jövőben, mert az Isten szeretet. Nem vádirat ez, sem nem védő­beszéd. Csupán gondolatok egy él­hetőbb világért. A családok, és ben­ne a mi számunkra is egy élhető éle­tért. Fiatalon, öregen, klasszikus csa­­ládmodellben vagy csonka család­ban élve, szeretetben, szerelemben vagy csak vágyva rá. Merjünk hinni abban, hogy Isten betölti minden szükségünket, mert szeret bennün­ket. És merjünk mi is szeretni! Ennél nincs jobb stratégia. « (A szerző miskolci egyetemi lelkész) „Szeress, és tégy, amit akarsz! 55 Hazatért a magyar reformátusok második mentőcsapata is Haitiről Visszatért Magyarországra a Ma­gyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) második mentőcsoportja Haitiről. Az orvosok és segítőik feb­ruár 5-én délután érkeztek meg Fe­rihegyre. Elmondták, hogy nyugod­­tabb körülményeket tapasztaltak a karibi országban, mint a katasztró­fa után közvetlenül kint volt társaik. A hatfős csoport - Sári Ferenc or­vos, Mikos Borbála, a Bethesda gyer­­mekorvosa, Juhász Györgyi mentő­orvos, az MRSZ készenléti orvos­csoportjának tagja, Albert Tamás mentőállomás-vezető, Fodor Gusz­táv MRSZ-főkoordinátor és Osgyán Dániel, az MRSZ nemzetközi prog­ramjainak vezetője - még január 28- án indult Haiti fővárosába, ahol a ja­nuári földrengés miatt 212 ezren haltak meg. A gyógyszereket és bé­biételt is szállító MRSZ-nek ez volt a második útja Port-au-Prince-be. „ Folytatás a 4. oldalon

Next