Regélő, 1834. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)

1834-02-23 / 16. szám

tart; azért a’ hivesitő italí£ — „Ő igen bátsi!44 — „Te békével alszol reá.44 — „Felségesen aludtam.44 — F­gészen mint jósolóm, éjfél útántól egész tíz óráig, ’s most lábba­­dozó (reconvalescens) vagy.44 — „Egészséges vagyok!44 — „Nem, nem! vissza­eséstől (recidiva) még mindig lehet félni. Te csendesen maradsz, ’s én még valamit fogok rendelni. Mindenek előtt nyugodj, ’s ne dolgozz ma semmit is, igérd­­meg ezt nekem.44 — „Minden esetre úgy lesz.44 De csak alig ment­ ki, már én a’ Joliant előtt ül­tem; hanem itt ij, nem csekély zavarba jöttem. A’ könyvnek 2,000 lapja volt, és siettemben felfeledém a’ lapot kijelölni, melly őt érdeklé. E’ tévelyben (laby­rinth) keresgéljek? talán egy gondolat, egy szó tet­szik neki, ’s e’ szót én egymillió szóból találjam­ ki ?! De vágyam ellentállhatlan volt; úgy tetszett, mintha sorsom függne tőle. Hozzá látok tehát; milly szorgal­masan olvasók! látott volna csak nagybátyám, vagy taní­tóm, bizonyára igy szóllit vala meg: „Ne olly hevesen, ifid! a’ mi sok, az egészségtelen.44 — A’ könyv egy öreg krónika-gyűjtemény volt; hőstettek, szerelmi történetek, czimertudományi szemét, zálog - és vevő- levelek, egy vegyü­let egészen nagybátyám ízlése szerint. Azonban nemit találtam, mi mind kettőnkre ülhetett, de se többé se keve­sebbé mint akárki másra is, így mintegy a’ 200-ik lapig eljövök, midőn a*­ szék zörög, a’ létra gördül, nagy nyug­talanság uralkodók a’ bátya szobájában. Ekkor egy gondo­lat ötlék eszembe, ’s felmentem hozzá. Nagy bátyám valóban a’ legnagyobb nyugtalanságban volt könyve végett, ’s azt keresve egyik szegletből a’ másikba szalada. „El van lopva , Gyula! oda van! — a’ könyv megbecsülhetlen , mert már meg sem kaphatni, ’s pe­dig már a’ keresett ponton valók, az óhajtott lap­­előttem feküdt, — most tekintetem patvarban van! O Libanius , tehát neked kell igazodnak maradni!44 — „Lehetetlen! itt meg kell — hogyan — hol volt tehát azon hely a’ könyv­ben bátsi?44 — „Tudom is én? három esztendeig fáradozni a’ bullával, ’s utoljára mindent dugába dőlni látni!44 — „Bulla? minő bátsi?44 — „Unigenitus44 — Unigenitus? ez valóban borzalmas! és mi állott valljon azon helyen ?44 — A’ bulla egy variánssal volt citálva, melly máshol nem jön elő.44 — „Más nem ?44 „Tehát azt gondolod te, hogy ez nem

Next