Regélő, 1835. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1835-01-29 / 9. szám
eBEfiÉLŐ. IPISSVIfiSI csütörtökön januarius 29.^’ 1835. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul; postán 6 ft. pengőben, budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLÉS. Egy száműzöttnek története Sybiriában. Johnson nevű angol kereskedő a’ múlt század elején orosz országnak utan épült fővárosába, Pétervárba, utazott, hogy ott kereskedését jobb foganattal űzhesse, mint hazájában. A’ kezdet kívánt sikerrel ment, azonban oroszország ellenségeivel alattomos gondolatlan levelezése csak hamar felfedeztetett. Az akkor uralkodó császár, I-s. Péter, őt ’s bűntársait birtokjok veszteségével egész életük végéig Sybiriába számkivetette. Az utazás Pétervárból Pekimig — a’ számkivetés helyéig — három hétnél tovább tartott, bár szánon, ’s az ottaniak szokása szerint, sebesen tétetett. A’ számüzötteknek már ujjokon sokat kelle szenvedni, ’s még nem tudták, milly sors várakozik reájok; mert a’ szerencsétlenek büntetése különféle. Némellyek köztárból tartatnak, és mint status-foglyok őriztetnek; másoknak szabad egy kijelölt kerületben ide’s tova járni, ’s élelmöket magok kereshetik, mig mások minden nemű munkákra szorittatnak, ’s ezeknek sorsuk a’ legnehezebb , különösen midőn a’ sűrű erdőkben vadakat kergetniek ’s vadászniok kell. Pelimben megérkeztök után a’foglyokat őrseik a’helytartóhoz vezették, ’s ennek iratokban nyujták által a’császár parancsát. Mig a’ helytartó ezeket olvasta, a’ szerencsétlenek félelem ’s remény között lebegtek, bizonytalanok lévén büntetésük gyengesége vagy keménysége felől. — De mennyire ijedtek el a’ borzasztó ítélet hallatára , melly őket Sybiria jeges vadonjaiba kárhoztatá. A’ puhán neveltetett Johnson eddig bőséghez szokván, ’s gyengébb testalkotása is lévén, a’ helytartó lábaihoz omlott, ’s a’ kemény ítélet enyhítéséért esedezett; de az, egy ember szerető, először csak váll-vonitva szólt igy: ,,A’ császár parancsa kemény, de másithatlan.“ Végre még is jó szive könyörületességre hajolt, ’s Johnsont tulajdon házába fogadta, hol a’ legfáradságosabb munkákra szoríttatott, bűntársai pedig vadonba küldettek, és Johnsontól örökre búcsút vettek, nem remélvén valaha szabadulásukat.