Regélő, 1835. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)

1835-01-29 / 9. szám

e­BEfiÉLŐ. IPISSVIfiSI csütörtökön januarius 29.^’ 1835. Megjelen társá­val egy­ütt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul; postán 6 ft. pengőben, budapestiek évnegye­denként is válthatnak példányt. A’ foly­óiratnak egy­es száma, vagy képe 12 kr. p­. p. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLÉS. Egy számű­zöttnek története Sybiriában. Johnson nevű angol kereskedő a’ múlt század elején orosz ország­nak utan épült fővárosába, Pétervárba, utazott, hogy ott kereskedését jobb foganattal űzhesse, mint hazájában. A’ kezdet kívánt sikerrel ment, azonban orosz­ország ellenségeivel alattomos gondolatlan leve­lezése csak hamar felfedeztetett. Az akkor uralkodó császár, I-s. Péter, őt ’s bűntársait birtokjok veszteségével egész életük végéig Sy­­biriába számkivetette. Az utazás Pétervárból Pekim­ig — a’ számkivetés helyéig — három hétnél tovább tartott, bár szánon, ’s az ottaniak szokása szerint, sebesen tétetett. A’ számüzötteknek már ujjokon sokat kelle szen­vedni, ’s még nem tudták, milly sors várakozik reájok; mert a’ szerencsétlenek büntetése különféle. Némellyek köztárból tartatnak, és mint status-foglyok őriztetnek; másoknak szabad egy kijelölt ke­rületben ide’s tova járni, ’s élelmöket magok kereshetik, mig mások minden nemű munkákra szorittatnak, ’s ezeknek sorsuk a’ legnehe­zebb , különösen midőn a’ sűrű erdőkben vadakat kergetniek ’s va­­dászniok kell. Pelimben megérkeztök után a’foglyokat őrseik a’helytartóhoz vezették, ’s ennek iratokban nyujták által a’császár parancsát. Mig a’ helytartó ezeket olvasta, a’ szerencsétlenek félelem ’s remény között lebegtek, bizonytalanok lévén büntetésük gyengesége vagy keménysége felől. — De mennyire ijedtek­ el a’ borzasztó ítélet hal­latára , melly őket Sybiria jeges vadonjaiba kárhoztatá. A’ puhán neveltetett Johnson eddig bőséghez szokván, ’s gyen­gébb testalkotása is lévén, a’ helytartó lábaihoz omlott, ’s a’ kemény ítélet enyhítéséért esedezett; de az, egy ember szerető, először csak váll-vonitva szólt igy: ,,A’ császár parancsa kemény, de másithatlan.“ Végre még is jó szive könyörületességre hajolt, ’s Johnsont tulajdon házába fogadta, hol a’ legfáradságosabb munkákra szoríttatott, bűn­társai pedig vadonba küldettek, és Johnsontól örökre búcsút vettek, nem remélvén valaha szabadulásukat.

Next