Regélő, 1835. július-december (3. évfolyam, 53-104. szám)
1835-11-08 / 90. szám
SOK BEDÉLŐ. IPBSOTI&M vasárnap november 8ban 1835. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul , postán 6 ft. pengőben. A’ szerkezői hivatalban évnegyedenként ’s képek nélkül is válthatni példányt. A’folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLÉS. Az árva leány. (Végzet.) Hámoriné emberszerető tisztes özvegy vala. Két éve múlt, hogy bécsi lakát falusival cserélte föl, ’s a’ Tisza mellett tölté csendes Hajijait. A’ szerencse nem nagy birtokkal áldá meg; azonban az okosság, melly fő tulajdonai közé számláltatok, elégülést ada jámbor szivének. Férje királyi tiszt vala, az élet közéjtszakában hunytél , ’s tőle egy kis nemesi jószágrész, egy két ezerből álló tőkesumma, ’s teljesen szabadrét maradt gyermektelen özvegyére, ki később igen óhajtá, vajha egy jó háztól származott árva leányt nyerhetne maga mellé; ’s ha most a’szegény Lidát nyeré meg. Éppen egy régen szándékba vett utat akara tenni a’ felföldre, öreg főesperes bátyját meglátogatandó. Egy szolga ’s meghitt agg gazdasszonya valónak úti társai; majd ügyetlen kocsisa eltéveszté az egyenes utat, mit Hámoriné sejditeni kezde, ’s a’ fák közül kifejérlő házacska szemébe tűnvén, ott kivána útba igazittatni, így került a’ juhászlakba , hol az öreg juhásznénak legényfiját találó , ’s ezzel értekezék. Majd pedig cselédeit a’ szűk szobácskában hagyván, ő a’ pitvarba jöve ki, hogy, mig a’ kocsis kifogott és lovait mezőn éteti, a’ viruló természetet holdvilágnál nézdelje. Ekkor érkezik Lida. A’ kocsis elővezeté hat lovát,’s Hámoriné fogatni siarancsolván a’ lovak csakhamar be is fogattak. Gyermekem — szólja most Lidához—tetszik-e tehát velem jőnöd? Most még nem haza ugyan. — ’S itt elbeszélé a’ ritka nyájasságú asszony, hova szándékozik. Bátyám — úgymond — vendégszerető, ’s én nála téged mint fogadott leányomat mutatlak be. Ezennel anyád lettem én, ’s tiszamelléki falucskám és csendes házam tied is. Erős lélekkel tett lemondásod még nagyobb jutalmat is érdemelne, de hiszem, mellettem édes nyugalom fog ringatni. — Lida keblére borult jóakarójának, ki őt anyailag ölelgeté, ’s így folytató szavait. — Félek itt ezen rideg szűk kunyhóban maradni érre ; különben is szép holdvilág van, azért tehát a’ közel faluba igyekszem. — Most a’ cselédek is kijövének a’ házból, ’s miután Hámoriné Lidát a’kocsiban maga mellé