Regélő, 1835. július-december (3. évfolyam, 53-104. szám)
1835-11-19 / 93. szám
REGÉLŐ. SPIJBOTIE, csötörtökön november l1kén 1835. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul , postán ti ft. pengőben. A’ szerkezet hivatalban évnegyedenként 's képek nélkül is válthatni példányt. A' folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLÉS. Somogyi képek. Fankenburg Adolftól. Dreht Buch im Kreise , istr Kitter und Frauen ! Lieblich sind Kitter und Damen zu schauen , Webt sie als Blütni der i Minne der Tanz Ein in des Freudenfest’s rosigen Kranz. C. F. van der Velde. Marczai tánc / mulatság Sz. Mihály hava 27-én. — Leányok, mort de ma vie! leányok mint a’ májusi nap a’havasok ormain , mint a’ kifakadó baraczkvirág, mint Italia narancs-tavasza, mint — mit is mondjak, hogy eleget mondjak ?—mint önnek szép olvasónéim tűntek, lebegtek, repültek, tánczoltak el előttünk.— „Mind illyen a’ somogyi leány’ ságám büszkélkedve szomszédmegyei házasulandó barátom fülébe. — „ ,,És még is hatodik vármegyéből hoztad feleségedet“ “ — válaszola ez ismeretes gúnyképpel, mellyért iskolai éveinkből sok vitákat, vulgo ütlegeket, említhetnék. — „Nemzetiségünkhöz tartozik szebbnek látni azt, mi távolabbról jön“ — mondám; és hóharmatos kesztyűimet,mellyeket a zsidó-szatócs itt két annyi áron szokott a’vevőre tolni, mint a’ három kegyistennek Pesten, kezemre dugván , ezen estvének legszebb leányával, az ezredesnek bájos kisasszonyával, szöktem fel a’ fényes rendek között. Egy hétben ez a’ harmadik és utósó tánczmulatság vala, melly egyszersmind János főherczeg dragonyos ezrede szemléjét bevégezze. Valóban sok derék vitézek együtt, kik a’jelen ülő szépeken, mint annyi gyengén oltalmazott várakon, bizonyosan könnyebb győzedelmet nyertek, mint régi emlékezetű társaik a’Vlaska alatti cseh Amazokon. — „Az előbbi bálok fényesebbek voltak!“ fuvolyára mellettem a’rózsavizű Lané, és Rospini theátrum csőjével teljes megelégüléssel néző szemlére hozott egyik kisasszonyát előtte oda repülni; a’ másik magosan verő kebellel jobbjára ült, és kis várakozást kért ki tőlem.“ — „Én önt a’ múlt bálokban nem láttam“– szóltá hozzám a’gyönyörködő anya. — Bizonyossá tevém, hogy