Regélő, 1836. január-június (4. évfolyam, 1-52. szám)
1836-02-14 / 13. szám
13. '3 » ■ . —..... i» ».»■■»■■»ii-^T.vgsaasKSJcai^acat-gfciw^^L'.^aga.w.v.iiH.ujwregTOKriri ii lini—...ii- .. i.. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél éviglijja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán fift. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p.p Pesten vasárnap február 14— 1836. ELBESZÉLÉS. JSzelaheddin. (Folytatás) „Tudom én, hogy sokkal tartozik atyjának a’ gyermek, ’s nagy kötelesség a’ gyermeki engedelem!44 — folytatá Ortok. — „Tudom, hogy te jó leány vagy, ’s atyád parancsai szentek előtted; — leány! ezt mind tudom én; — ’s még is reményt táplál keblem (mert szerelem, remény és az élet egy), hogy te enyim lessz. ,Igen, én tied leszek!” — rebegé Gildisz. „De a’ felelet terhe én rajtam marad. Nekem szükséges, lépéseinket legkomolyabban megfontolnom; nekem kell számolnom, a’ te ’s önboldogságomrul. — Leány, édes Gildisz! érzem én, hogy vétkezem, ha elszöktetlek; — de nem lehet máskép.44 .Elszöknöm nem szabad!” — felelt Gildisz. „Tehát itthon maradsz, hogy ma Cselaleddin sebét kötözzed, holnap pedig mint nő nyugodjál karjai között ? — Hah Gildisz, szóllj, mond-el idvességemet vagy poklomat; szóllj, hogy tudjam: éljek-e vagy haljak ? ,Szöknöm nem lehet, Ortok. — szöknöm nem lehet !” — felelt Gildisz. „Nem lehet? nem akarsz!44 — monda Ortok. — Hah leány! megcsaltál, rútul megcsaltál. Ha te úgy szeretsz , mint én, feleded a’ világot, karaimban nem kevesebbé bízol, mint Alláhban, ’s követsz sivatagokon tengereken. De te hideg és okoskodó vagy; az atyát szerelmesednek elébe teszed; — nem szeretsz.44 .Én szeretlek, Ortok! — ah szivem egész mélyéből szeretlek !4 „Tehát jöjj velem , meszsze, hol Cselaleddinnek nem fogjuk hírét hallani, hol atyád parancsa ki nem ragadhat birtokomból, hol mindened lehetek, ’s életedet rózsásbbá tehetem Damaszk vidékeinél.44 így alkudoztak soká és hosszan, még sem tudtak boldogulni. Gyakran hajlandó volt Gildisz az engedésre, de viszont öszveszedé magát, és nemet monda. Ortok is átlátta tette iszonyatosságát, ’s