Regélő, 1836. július-december (4. évfolyam, 53-104. szám)

1836-10-09 / 81. szám

Mehádia az oláh-illyri határ­őr sereg tulajdona. Az őrség kor­mánya Karánsebesen van, ’s onnét nemcsak katonai, hanem poli­ticai, gazdasági, és világi törvénykezését gyakorolja 860 Cl mért­­földnyi téren lakozó 1.100.000 lakosain. — Békesség idején 45—50 ezer , háború idején pedig 100 ezer rendes’s legjobb katonát állit­ ki fegyverben. — A’Törökök és ezeknek vazallusaik kicsapongásai vé­gett minden 100 lépésnyire őrök állanak a’ határ-széleken, kik mind ezt, mind pedig a’ netalán általszökő ’s könnyen pestis-nyavalát ma­gukkal hozó szomszédokat nagy ügyességgel ’s felvigyázással lesik, és az őrvonal ’s veszteglőhely hathatós és jeles intézeteinél őrt álla­nak. 1792-dik esztendőtől ezen Herkulesi fördők minden nemű kénye­lemre nézve olly állapotba tétettek, hogy bár melly külföldi fördő intézetekkel vetekedhetnek. 1826-ban készült a’ fördő hely piaczán a’ gyönyörű nagy szökő kút, mellyből a’ közönség főző-és frisivó­vizét hordatja. — Mehádiára jutás vagy Dunán a’gőz­ hajóval O-Or­­sováig, honnét csak 2x­ 2 mértföldnyire vannak a’ fördő helyek, vagy Aradon, Temesvár, Lugoson és Karansebesen keresztül történik legal­­kalmasabban vontatványnyal (Verspont) vagy fogadott lovakkal. Ezen utósót javaslani bátorkodom a’ legutósó stationalis helytől Száladtól kezdve tenni,­­ mivel bejutván a’ katonavidék határába, ottan vontatványt nem kapni, ha csak különös ajánlás mellett a’ compagnia lovait az utazó meg nem nyerheti, — mellyekkel igen sebesen és biztosan lehet utazni, — de átalján véve Krassó vgye’vontatványo­­sai sebesen és biztosan viszik az utazókat. — Figyelemre méltó Lu­gos városán kívül egy fertály órányira vagy 5 — 6 ölnyi hosszúságú fél kerék formában készült függő vashid , melly a’ Zegterhab­b ko­csit elbírja, ’s hazai vasból ugyan csak Krassó várm­egyébe^^szű­l­. E’ vármegyének jó útjai vannak, de a’ katonavidéknek nemcsak igen jó, hanem szép útja is van; határszéleitől kezdve Mehadián ke­resztül­­-Orsováig két rendben az út mellett vad-cseresznye, hárs, akácz, jegenye, és szilva-fák vannak ültetve, mellyeknek félig ért gyümölcseit az oláh nép kiváncsilag szedegeti össze rész szerint elede­lül , rész szerint pálinka-égetésre. Ezen változó fasorok köztt egészen a’ határszélekig (Szerviáig) a’ legjobb utakon gyönyörködve utazik mindenki, annyival is inkább, mivel az utak tekergése által hegy­nek völgynek egyformán ügetve, kocsi-kerék zárása nélkül, minden veszedelmen kívül, lehet kocsizni. A’ vendégfogadók állványokként (statio) tiszták és szolgálatra alkalmasan vannak elrendelve 's innen olcsók. — Út közben a’ mezei munkára kimenő oláh asszonyt többnyire kék szoknyában, fekete sarlangokkal ékesítve, bal hón alá kézi rokkát szorítva, jobbjával fonva, fején bútorát, hátához pedig skatulya formában kis gyermekét övezve találni vagy magában vagy

Next