Regélő, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)
1837-01-22 / 7. szám
7. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Félévi dijja helyben képekkel ift. boriléktalanul, postán ti ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A* folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. Pesten vasárnap januarius S5E — .I.SS'S'. ELBESZÉLÉS. Lucz a k u 1. j a. (Vége.) Az öltözködés néhány perczbe telt csak; ’s mi a’ korcsmától nem messze fekvő zöld borsonként alálkozó gyepen ültetett fasor közti kocsinkkal a’ fa-karzattal kerített kúthoz álltunk. Én, mig Kristóf a’ tenyeres talpas Pistával a’ fa-karzaton keresztül hurczolá a’ ládákat, — a’ munka könnyebb végét fogva — tüzet élesztők, szurkot olvasztandó , és a’ tele meregetett ’s körülem lerakott bugykákat beszurkolandó. — Ámde „nem szokta a’ czigány a’ szántást“ — mivel ezen munka is fáradtságba került, de hozzá jött az is , hogy tapasztalatlanságból a’ tele bugykákba verém a’ dugaszokat — nehány perez múlva minden munkám tönkre ment; t.i. a’ rendbe rakott üvegek, mint valamelly nagy ünnepen a’ roszul betanult kis városi polgároknak üdvözlő lövéseik— a’ rendszeres futó-tüzelésként (Lauffeuer) egymásután szétdurrogtak. — Egy veszedelem a’ másikat érte! — A’ tűzön feledett szurokserpenyőnk jobbot vetett, — és igy csak hamar általadtam e’ mesterséget is Kristófnak. De miként is ment volna jól véghez munkám, midőn eszem szakadatlanul a’tegnap nem láthatott tájékon, mellyet a’virradtal-e vagy már említett András-éjszakai álmomban látotthoz olly igen hasonlónak találtam, ábrándozott. Szünteleni vágyom Lucza kútjának láthatása volt. Hozzá járult Kristófnak azon szemrehányásából eredeti boszdságom, hogy ha Szálát nyára mentünk volna, ott a’ szurkolás csekély pénzért, ’s minden fáradtság nélkül megy vala véghez. — Én fájában vígasztalán! őt azzal, hogy az ez által megkímélt pénzt neki adom, mert legott a’ helység birája ünnepélyes üdvözléssel rajtunk ütött, a’kut tisztitás zsoldját követelendő, kinek, ’s mivel embereim a’ méregetést nem győzték — a’ kisegélésre fölfogadott tót ajkú gyerkőezöknek összesen egy pengő forintot fizettem. Azonban természet-vizsgálatimat teendő az említett rét közepén földomborodott „Lucza kútjához“ ballagtam Kristófnak azon parancsolatot adván, hogy visszatértemig a’ vendéglőben villás reggelit készíttessen, ’s erre, ha ott találandja, a’ tegnapi krapuláját alvó rector urat is meghívja; a’