Regélő, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)
1837-02-26 / 17. szám
17. at PestCIl vasárnap februarius 36^ Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csötörtökön. Félévi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. ELBESZÉLÉS. Én és Arran Julia. (Folytatás.) „Beszéljünk csak most a’ dámákról; ismeri őket az úr ?44 .Elhiszem azt, én vagyok gyámatyjok. A’ tábornagy valódi philosophus volt. Kár, hogy meghalt, mielőtt a’ metaphysikával foglalatoskodtam volna.” Ez — gondolám magamban — legkevesbbé magyarázza meg azon ötletét, mért bizá gyermekei gyámságát ezen emberre. — „Tehát Hethertonba megy most az ur ?44 — kérdém. ,No’s, mi gondja erre az urnak? E’ kérdés nekem kevéssé szemtelennek látszik; miért akarja azt tudni?" „Röviden csak azért, hogy pontosan kiszámíthassam azon pillanatot, mellyben olly impertinens pokrócztól, mint Slopp Olyat Olivér doctor, meg fogok szabadulni.44 ,Slopp ? — Követem — engemet Floppnak hívnak !4 „Az mindegy, tudja az ur, hogy magáról szóljok, bár milly nevet adjak is.44 .Az egekre ! Én, uram , az az, theoriám? — „Csak hamar ki vele uram, mit akar ?44 .Hogy vajha a’ sors vagy szerencse egykor hatalmat adjon nekem keserűn éreztetni az úrral, milly tisztelet nélkül sérte meg egy metaphysikust, gentlemant, philosophust, egy— egy — „Egy szamarat, uram!44 .Mennyei hatalmak volnék csak nagyobb, e’helyen megfojtanám az urat !4 „No tehát tudja meg az ur, hogy én éppen olly nagyságú vagyok , miilyent magának óhajt, ’s azért engem semi sem fog tartoztatni44 — ,Holla, conductor, kocsis, nyissátok meg a’ kocsi-ajtót! Hála Istennek, hogy High Wilkham-ben vagyunk. Gyertyát hozzatok, meg akarom nézni ezen embertelen szörnyetegnek arczát!"