Regélő, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)

1837-02-26 / 17. szám

17. at PestCIl vasárnap februarius 36^ Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csötörtökön. Félévi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegye­denként is vál­t­hatnak példány­t. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. ELBESZÉLÉS. Én és Arran Julia. (Folytatás.) „Beszéljünk csak most a’ dámákról; ismeri őket az úr ?44 .Elhiszem azt, én vagyok gyámatyjok. A’ tábornagy valódi phi­losophus volt. Kár, hogy meghalt, mi­előtt a’ metaphysikával fog­lalatoskodtam volna.” Ez — gondolám magamban — legkevesbbé magyarázza­ meg azon ötletét, mért bizá gyermekei gyámságát ezen emberre. — „Tehát Hethertonba megy most az ur ?44 — kérdém. ,No’s, mi gondja erre az urnak? E’ kérdés nekem kevéssé szem­telennek látszik; miért akarja azt tudni?" „Röviden csak azért, hogy pontosan kiszámíthassam azon pilla­natot, mellyben olly impertinens pokrócztól, mint Slopp Olyat Oli­vér doctor, meg fogok szabadulni.44 ,Slopp ? — Követem — engemet Floppnak hívnak !4 „Az mindegy, tudja az ur, hogy magáról szóljok, bár milly ne­vet adjak is.44 .Az egekre ! Én, uram , az az, theoriám? — „Csak hamar ki vele uram, mit akar ?44 .Hogy vajha a’ sors vagy szerencse egykor hatalmat adjon nekem keserűn éreztetni az úrral, milly tisztelet nélkül sérte­ meg egy me­­taphysikust, gentlemant, philosophust, egy— egy — „Egy szamarat, uram!44 .Mennyei hatalmak­ volnék csak nagyobb, e’helyen megfojta­nám az urat !4 „No tehát tudja­ meg az ur, hogy én éppen olly nagyságú va­gyok , miilyent magának óhajt, ’s azért engem sem­­i sem fog tar­toztatni44 — ,Holla, conductor, kocsis, nyissátok­ meg a’ kocsi-ajtót! Hála Istennek, hogy High Wilkham-ben vagyunk. Gyertyát hozzatok, meg akarom nézni ezen embertelen szörnyetegnek arczát!"

Next