Regélő, 1838. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)

1838-02-25 / 16. szám

Meertelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csilllirtökfin. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is vált­hatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. 16 % Festen vasárnap februarius 15,5— 1838. ELBESZÉLÉS. A’ Koszuló álorozás (Novella, németből.) Bizonyos napon Majland főtem­plomából két fiatal leány lépett­ki. Az egyik, hogy föltarthassa ingadozó lépteit, kisérőnéje karjá­ra támaszkodik. Julia a’ közel halálnak minden jelét hordá képében; ő húsz éves korában aszkótságban sinlődik, ’s csak kevés hetet élhete még. Julia tudá ezt; mert meghalld, midőn apjának mondá az or­vos , hogy oda minden reménység, ’s az öreg pap , ki apját szokta naponként látogatni, ő vele úgy beszélt a’ mennyországról, mint valami honzul, mellyre neki most minden pillanatát ’s óhajtásait kell fordítani. ,Theodora! — szólít ő barátnéjához fájdalmas mosolylyal — látod minden erőm oda hagy. Ah! ha még vissza emlékezem a’ nevelőintézetre, hol megismertelek , mi másként volt ott minden! mi vidámon és gondtalanul futásánk ott a’ kertben, mint örvendénk a’ szép virágoknak, és a’ fönséges tavaszi levegőnek!4 „Az idő halad, édes Júliám — válaszolt Theodora — ’s tövi­seket hoz, mellyek sértenek, és szenvedelmeket, mellyek elölnek.44 Theodora olasz nő vala; szép, mint Raphael asszonyai. Elénk képzelő ereje , Dante költeményeivel táplálva, — kit minden költő között legtöbbre becsült, — korán a’ mély költői eszmék egy sphae­­rájába hozá őt. A’ szerelem még ismeretlen volt előtte ; keserű ta­pasztalások azonban characterének, a’ helyett, hogy gyöngítenék , bizonyos férfiias erőt­ kölcsönöztek. Anyját korán veszté­ el, apja pe­dig a’ csatatéren maradott, s ő Julia házába, mint ennek társalko­­dónéja, fogadtatott­ be. A’ két leány egymásnak legmeghittebb ba­­rátnéja lön, ’s fájdalommal látá Theodora közeledni a’ pillanatot, melly őt Júliától örökre megfosztja.

Next