Regélő, 1838. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)
1838-04-22 / 32. szám
Megjelelt társával eltűntt hetenként kétszer vasárnap és csötörtökön. Fél évi dijja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul , postányi ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. 32. Pesten vasárnap április 23— 1938. ELBESZÉLÉS. A’ vad rab 16 gyermeke. „Engedjen meg, dekán úr — mond a’ foglalatos Babét, nehány pólyát ’s gyermeki ingöcskét szappanozván, mi közben a’ tisztes lelkész pálczája végével a’ kandalló füzét fölszitá; — engedjenmeg, hogy jelenlétében dolgozom; azonban ön tudja, hogy hozzánk hasonló szegény ember nem henyélhet, és emellett már alkonyodik is , pedig holnap gyermekem pólyájának fejérségben vetélkedni kell önnek misemondó fingével. Nem akarom, hogy keresztapjának, kit szerezni ön volt szíves, szégyenére váljék fiam. Igaz, egy ideig senki sem akart kománk lenni; mindenik azt mondá, ez emberek igen szegények, ‘s ha gyermeküket, keresztvíz alá tartanák, végre még táplálni is kellene, de tisztelendő ur mindig atyailag gondoskodik rólunk. Ön ezt mondá: „Babéinak kell kapni komát44 —’s im, egy fő rangot szerzett, a’ kastélybeli főerdészt. ,„No, no — szólít közbe a’ lelkész — tettem mit tehettem.444 „Ah, tisztelendő ur — válaszolt Babét — én még mindig azon félek, hogy nem köszöntem meg eléggé önnek szívességét. Ha tudná ön, mint örvendek közbejárásán, — ha tudná, mint szeretem magzatomat, megbocsátná aggodalmam’, de ön még nem is látta a’ kisdedet, — nem tudja, mi nyájasan mosolyg rám az angyalkecsű gyermek.44 — És igy beszélgetve kezéről a’ szappanhabot letörté, kezét megszáritá, ’s a’ kisdedet bölcsőjéből, hol szendergett, kiemelve, csóközönnel elhinté. — „Lássa csak tisztelendő ur — mondá a’ gyöngéd anya büszkén, ’s örömtől szikrázó szemekkel a’ karjain ringatott csecsemőt elébe tartva — lássa csak, milly izmos ! pedig még nem idősebb három hónaposnál; nem, m illy szép gyermek nincs több a’ nap alatt;44 — és a’ kis szerény lak ismét csókcsattanásokat viszhangzott. Midőn végre a’csókban kifáradva ismét munkájához fogott, igy folytató beszédét: „gyermekünknek jó nevelést kell kapni, isteni tiszteletet tanulni, magát erényben és szorgalomban gyakorolni, és