Regélő, 1838. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)

1838-04-22 / 32. szám

Megjelelt társával eltűn­tt h­etenként kétszer vasárnap és csötörtökön. Fél évi dijja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul , postán­yi ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is vált­hatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. 32. Pesten vasárnap április 23— 1938. ELBESZÉLÉS. A’ v­a­d r­a­b 16 gyermeke. „Engedjen­ meg, dekán úr — mond a’ foglalatos Babét, ne­hány pólyát ’s gyermeki ingöcskét szappanozván, mi közben a’ tisz­tes lelkész pálczája végével a’ kandalló füzét fölszitá; — engedjen­­meg, hogy jelenlétében dolgozom; azonban ön tudja, hogy hozzánk hasonló szegény ember nem henyélhet, és e­­mellett már alkonyo­­dik is , pedig holnap gyermekem pólyájának fejérségben vetélkedni kell önnek misemondó fingével. Nem akarom, hogy keresztapjának, kit szerezni ön volt szíves, szégyenére váljék fiam. Igaz, egy ideig senki sem akart kománk lenni; mindenik azt mondá, ez emberek igen szegények, ‘s ha gyermeküket, keresztvíz alá tartanák, végre még táplálni is kellene, de tisztelendő ur mindig atyailag gondoskodik rólunk. Ön ezt mondá: „Babéinak kell kapni komát44 —’s im, egy fő rangot szerzett, a’ kastélybeli főerdészt. ,„No, no — szólít közbe a’ lelkész — tettem mit tehettem.444 „Ah, tisztelendő ur — válaszolt Babét — én még mindig azon félek, hogy nem köszöntem­ meg eléggé önnek szívességét. Ha tud­ná ön, mint örvendek közbejárásán, — ha tudná, mint szeretem magzatomat, megbocsátná aggodalmam’, de ön még nem is látta a’ kisdedet, — nem tudja, mi nyájasan mosolyg rám az angyalkecsű gyer­mek.44 — És igy beszélgetve kezéről a’ szappanhabot letörté, kezét megszáritá, ’s a’ kisdedet bölcsőjéből, hol szendergett, kiemelve, csóközönnel elhinté. — „Lássa csak tisztelendő ur — mondá a’ gyöngéd anya büszkén, ’s örömtől szikrázó szemekkel a’ karjain ringatott csecsemőt elébe tartva — lássa csak, milly izmos ! pedig még nem idősebb három hónaposnál; nem, m illy szép gyermek nincs több a’ nap alatt;44 — és a’ kis szerény lak ismét csókcsatta­­násokat viszhangzott. Midőn végre a’csókban kifáradva ismét munkájához fogott, igy folytató beszédét: „gyermekünknek jó nevelést kell kapni, isteni tiszteletet tanulni, magát erényben és szorgalomban gyakorolni, és

Next