Regélő, 1838. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)

1838-09-27 / 77. szám

.Vie ír jelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi dij­ja h­elyben képekkel 5 ft. baritéktalanul , postán­yi ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is vált­hatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. 77 Festen csütörtökön September 55 ." hí?­ ORSZÁGO­S NÉPISMERTETÉS. F r i e d s a n d. ( Folyt’aids a.­) A’ koronajószágok nagyobb része csak hamar, habár nem előbbi birtokosaik, de még is más d­ynasták kezére jutott. W­ald­stein A­lbrecht, már akkorában az előbbkelők 's 2-dik Ferdinand leg­­érdemteljesb hadezredesei közé tartozott. Azon áldozat fontosságát, mellyet ő jön az ausztriai házért, midőn Morvában szívesebben feláldozá jószágait a­ császár ellenségeinek, hogy sem velök egyesült volna, szép számú lovasságot állitott­ fel saját költségén, ’s eltartotta ; ezentúl még nevezetes pénzmennyiséget is kölcsönzött az udvarnak, mi nehány tonna aranyat tön, elismerte az udvar ; nem kevesbbé átlátta a’ császár azt is, hogy ő volt az, ki segite megnyerni a’ véres ütközetet a’ fehérhegyen. Azon okból tehát, hogy a’ haza iránt e’ nagy áldozat némiképp’ meghá­­láltassék , 1621-ben már Gitschin uradalmat nehány más jószággal kapta ajándék nevében, most pedig (1622-iki július 16-kán) Fried- Zand és Reichenberg uradalmak is, Seidenberget kivéve, 150.000 forintért, mint megvett jószág, engedtettek neki által, mi tehát a’ megbecsültetéssel nem állott arányzatban. — Azon öröm , mellyet éreztek magában Friedlandban az uj dynastának kineveztetésekor a’ lakosok vagy jobbágyok, alig ha nagy volt’s lehetett. Merő, haj­latból szelleme Waldstein grófnak (éppen akkor emeltetvén Albrecht grófi méltóságra) ismeretes volt; ő maga azon vala minden alkalom­nál, hogy inkább félelemben tartson másokat, mint­sem magát sze­retetre tegye méltóvá. A’ reichenbergi ser­főző polgárok, esedezvén az uj uradalom átvételekor előbbi szabadalmukért a grófnál, hideg’s éppen általa kettős szivsértő gunynyal azt kapták válaszul, hogy jo­gaik és szabadalmaik összesen eltemett­ék a’ fehér hegyen ; menné­nek tehát oda, ’s költenék­­ fel azokat. — A’ protestánsok neve­zetesen előre láthatók azon sorsot , melly reájok várakozik Mahlstein hű barátja levéti a’ Jesuitáknak, feltett c­élja volt az is, hogy nagy seminariumot alapítson számukra Gitschinben. V­alóban e’ papirend atyáira volt bízva tíz ifjúság neveltetése, s mivel a’Fried-

Next