Regélő, 1838. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)

1838-11-25 / 94. szám

Megjelelt társával együtt hetenként kétsz­er vasárnap és csem­ritiki­n. Fél évi dijja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán­yi ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is vált­hatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p.p. 94 % I*CSten vasárnap november 25 óra 1838. ELBESZÉLÉS. Az ifjak. I. Szép volt 6 és kellemes. Arcza nem azon minden tekintetben is izidl izre leirtt szépségek közül való ugyan , millyeket a’ romános történetecsk­ékben olvashatunk: de tele kellemmel, melly , mennél többet lehete az ember társaságában, annál jobban vonszott magá­hoz , János nagy fekete szemeiben szelidség és tűz valának egybe olvadva, mellyeket, midőn a’ hangszeren játszék, az elragadtatás perezében olly érzésteljesen emelt ég felé , hogy a’ vele levő , a’ szép hölgynek kedves hangjától és epedő tekintetétől elkapatva, föl­dön túl érezte magát. Ah, miért kellett neki szelidebb körülmények közé nem születni?! • o » Sötét, hold nélküli éj volt, de Budapest felett kellemesen ra­gyogtak a­ csillagok , 's enyhiték fényükkel némileg az éjhomályt. Csendes vala minden. A’ nappal zajló népcsoport hajlékok alá vonulva, vagy a’jótevő álom karai közti nyugvék, vagy a’ szor­galmasabb rész lámpája fénye mellett munkálkodott. Csendesen höm­­pölygött a’ Duna, s lassú zúgással suhantak­ el hullámai a’ hidat emelő hajók köztt. Semmi élő lény nem lépett most e’ két várost összekötő faalkotmányra. Már éjfélt hangoztattak az órák, midőn távalról két emberi alak látszék a’ homályban hid felé tartva, két­­ségkivűl Budára menendő. Egyik a’ másikat jó nagy távulságban követé; 's az elsőnek, ki magas nyúlánk termetet gyanittatott, léptei bizonytalanok vo­tak; járása csendes, mint kit betegség nyom, vagy hú üldöz. Az őt követő, egy erőteljes termet, sebesen haladt az előlmenő után; hogy mindazáltal nem ezt elérni törekvék, gya­nítható volt abból, mivel mindketten hidra érkezve, amaz a’ felső, ez az alsó oldalon láttatott menni. A’ két alak köztti tér szüntelen kisebbedést; m­ig végre, mi­dőn a’ budai part nem messze volt, szinte egy vonalra jutának. De az elsőbb személynek léptei mindig bizonytalanabbak és ingadozók.

Next