Regélő, 1839. január-június (7. évfolyam, 1-52. szám)

1839-01-03 / 1. szám

Mest jelen társával eltűn­tt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán ti ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr p­p Pesten csütörtökön január. 3^*1! 1830. ELBESZÉLÉS. Lengyel istenek vö. I. Egy forró júliusi nap végződök, ’s a’ láthatárt sötét terhes felhők lepék­ el, az éjre vihar kiütésével fenyegetők. Magánosan haladt egy kocsi a' tekervényes sítú dombokon; a’ nap hőségétől eltikkadt lovak fáradtan húzták azt, ’s a’ kocsis pattogó ostorral készté a’ gyorsabban menetelre. A’ kocsiból egy öreg kövér úr nézegetett­ ki a’ dörgéssel felvonuló felhőkre, ’s többször sebesebben haladást kiáltott a’ kocsisnak. Mellette egy angyalszépségű fiatal leányka ült gond nélkül, vagy legalább valamelly gondtól inkább elfoglalva, mintsem a’ körűlötte történttekre vigyázna, ’s a’ már nagy cseppekkel esni kezdő záporra figyelne; mert bár csendes merengésben fü­ggöttek eleven barna szemei az előtte nyitva levő távaiban , a’ figyelmes néző előtt a’ félig redőkbe vont homlok, ’s a’ különben nyájas mosolyra vonuló, most pedig komoly magatar­­tású arcz, ha nem bánatot is , de egy bizonytalan jövőnek elébe menés aggódását, hagytak sejteni. A’ kocsi megállapodott, ’s a’ hely, hol ez történt, egy domb alatti magános ház előtt volt, mellytől nem nagy távolságra egy más széles épület áll vala, alacsony fallal, magas tetővel, ’s két kapuval. Első látásra meg lehetett volna ismerni honunknak pusz­tákon levő vendégfogadóját. ’S ez csakugyan az volt. — Rongyos tetejű alacsony kis ház, papirossal ragasztott ablakokkal, állott a’ fáradt utasok előtt, szokás szerint nem nagy kényelemmel kínál­kozva , mellynek ajtajában egykedvűleg ült a’ házi gazda, nem so­kat törődvén az érdemes vendégek jövetelével. Az utasok beszállának a’ nemcsak egyszerű, de egyszersmind csinatlan házba, ’s nem sok időre el kezdett a’ zápor teljes erőben omlani. Villám fénye halgatta a’ bőrű és est kettős sötétségét; dörgés hangzék szüntelenül, ’s a’ szél zúgott és sikoltott a’ szabad téren keresztül. A’ házi asszony könyörgésre fakadt; nehány gyer­ a

Next