Regélő, 1839. január-június (7. évfolyam, 1-52. szám)
1839-01-13 / 4. szám
4 Megjelelt társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán fi ft. pengőben Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. pp ELBESZÉLÉS. Lengyel menekvl. ( Vege.) V. Mozdulatlanul feküdt ágyában a’ beteg ifjú. Senki sem volt körülötte. Az életerő, mint pusztán hagyott tűz lángja a’ sötét éjben , fellobbant még egyszer és utójára benne. Szemeit körüljártatta a’ szobában. Emlékezék, hogy anyját látta; de az most távol volt. Száraz nyelve Ínyéhez volt ragadva, ’s nem vala senki , ki egy hitő italt nyújtott volna. — Neki erre már szüksége többé nem is volt. A’ mostani eszmélet a’ közel halál előpostája volt. Lelke előtt még egyszer tisztán állott minden, ’s lefolyt élete történetképei tüntek fel világosan. Minden , mi a’ világon kedves és kedvetlen, vig és komor hatással volt reá nézve , honja , viszonlátott anyja, szerelme, szenvedései leverő tisztaságban állottak előtte. — És senki sem volt, ki végső sóhajtásait felfoghassa. Az utósó küzdésben emberi segélyhez olly nagyon ragaszkodó mellett senki sem volt bátorításul ’s vigasztalásul. És ah, az anyáról, ’s a’ még végpillanataiban is hőn szeretettről, senki sem mondhata valamit. A’ nap lenyugvék. Ekkor az est némaságában csendes hangok jöttek a’ szegény ifjú füléhez, — kedves és bájos, de fájdalmas ’s epedő , és viszont fájdalmat gerryesztő ’s epesztő hangok. A’ szeretett hölgy ablakából jövének ezek, lágyan kelve ki ujjai alól, mint Múza ajkairól, ’s édesen szállva le, mint angyalok suhogó szárnyakon. Többször is halla ugyan már ő a’ közel szomszédságban illyeneket; de még soha sem hallotta illy búsan zengeni: azérte, mivel mostani állapotában akármelly tárgy fájdalmasabban ’s érzékenyebben hatott reá, mint máskor; vagy azért-e, mert a’ szép játszó valamelly nem ismert bútól meghatva fájdalmasabban nyomta ki érzeményeit? bajos volna meghatározni, mert a’ dal szomorú volt. Egy kínjaiban haldokló szerelmesnek hangjai zengettek benne,’s a’lélek fájdalmai olvasztó panaszban folytak szét a’ dal soraiban ’s lágy accordok.