Regélő, 1840. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)

1840-01-02 / 1. szám

b Bizonyosan valamelly­é tevő­ Kinder pártját fogta , vagy valamelly botanicus megtalálta. V.már­ azóta spiritusban ül, mert sehol sem találtuk őt visszajövet.4 „Szegény pára! ha valami ügyes anatómus kezei közé került, nehezen jut többé titulusához !44 .„És a’ leányok holtra ereszt­ik m­­agukat, hogy elefant-gráfiáját nem láthatják.444 „„Nem volna-e jó hírlapokban tudakozódni utána, hogy, ha va­laki megtalálta , illő jutalomért szolgáltassa kézhez ?44­44 .Ha ha ha! tusz rá barátim! Éljen Dembi !4 „,,„ Éljen!444 444 — kiáltá a’ társaság, pohara fenekére bámulva. II. Még minden zöldért, még talán egy levél sem hullott­ le; még nem látszottak nyomai a' legkisebb múlandóságnak ; még semmi sem, hirdeté az őszt. A’ kellemes reggel kű­sét használd két csinos vándor, mindkettő fiatal, mindkettő szép. ,Jenőnek ma van híres vadász ita — mond az egyik ; — a’ kerület minden ifjai egybe gyűltek. — Mit gondolsz Ninám, nem téved-e egy pár régi imádó a’ hegyeken át ? hiszen Jenőtől nincs olly tova Peröcsény, ’s rideg tömlöczünket illő volna egyszer felmelegitni! — De Istenért vigabb képet mutass; hiszen komor arczodra De­mocritus is elbusulná magát; ’s az az Isten adta Zákó is csak elő­kerül. — Hej csak hamar jönne az az áldott vizkereszt, h­agy leg­alább a’ boldogult sz. Márton, hogy lélek-ölő magányunkat városi vigalmakkal keverhetnők !4 „Linóm a’ nagy világ, a’ városi zaj romboló folyamhoz hason­lít, melly medrén kül pusztít, ’s csak csillapulva kapja vissza ama tisztaságát, melly az ég kékjét visszasugárolja, ’s illyenkor képzi a’ magányt, a’ természetet.44 . Megállj! — mióta tértél­ el hitedtől ? valljon nem te voltál-e , ki a’ múlt farsangot tudó­ gyuladással innepled. Nem te vet­ted reá öreg atyádat, hogy podagrás lábaival Perecsény zöld gyepei helyett Pest kövezetét tapodja? Nem te rendelgetted Sarolta nénénk mulatságait ? Hohó! ide orvos kell, a kalapod alatt aligha minden rendben­ van. Én találgatni nem akarok, mert aligha igazat nem jósol­nék. — De hát az micsoda ? Nézd csak, Marczi vadász mi nagy vadat fogott. Lelkemre az szökevény, Jenő vadászai közül­ elájult, vagy meglőtték, vagy valami hegyi Nympha megbűvölte. — Holla, Marczi! csak nem szántad pecsenyének ? hiszen már két ezrede , hogy apáink vért nem isznak !4 .„Isten ments kisasszonyom! de nem vihettem­ el lelkemen, hogy ez urat ott hagyjam, hol fekve találtam, bár nem hiszem ? 21

Next