Regélő, 1840. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1840-01-02 / 1. szám
hogy a’ vidék farkasai idővel haladatnak ^ lettek volna. Lelkemre, oly nehéz, hogy minden lépten pillenne^kell ; — deur, mert arany gyűrűi, sallangos dohányzacskója, s sajtpipája van, — és idővel gondolám, meghálálhatja, ha megmented ; hát csak viszem !444 .Ez becsületesen volt, Marczi — monda Linka — vidd csak a’ kastélyba, tegyétek a’ vendégszobába, ’s jól fűssetek reá; hadd izzadjon, hadd gőzölögjön. Ha kienged, megkérdjük, akar-e még élni , vagy tán szikláinkból akar emlékkövet.4 „’S mit akarsz ott vele ?44 — kérdé Nina. , Ej no, akármit. — Nem azt kivántuk-e, hogy a’sors Jenő vadászai közül szállitson át nehányat ? Az igaz, hogy ez csak egy, ’s meg lehet, régen meghalt; de már itt van édes Linóm; — ez végzés , ennek igy kellett lenni, azt nem lehet megváltoztatni — mint azon öreg dáma mondó, midőn inasához ment nőül. Tíz perez múlva Peröesény földes asszonya vendégszobája előtt öl hasábok pattogtak — mintha ökröt akarna sütni az udvari nép , vagy gőzben fürödni az uraság. — Nina, a’ házi asszony, mosolygva hajtogató fejét, Linka vidámon nevetett, ’s a’ cselédség szájtátva bámult. Mindnyájan látszék, hogy valamit vágyott tudni, valamelly víg jelenetet várt. ,Marczi! kérd meg uraságodat, nem parancsol-e valamit ?" — mond Linka pajkosan. Marczi belépett a’ gőzhonba, de csak hamar holt halaványan vánszorgott ki. —. „Segítség nagyságos asszonyom! Hiszen , ha emberli, el kell neki benne olvadni, vagy összeaszik, mint szilva.44 .Szálltál vele ?4 .Igen! ’s feleletül bizonyos3 — betűn kezdődő feleletet kaptam. Nyögött szegény—és 44 — ’s Marczi olly képet mutatott, mintha még sokat mondhatna, de becsületért hallgat. Most Nina indult az izzasztó elemnek; de visszataszító hévbe ütközött, és szorongva kiálta , hogy a’ vendéget vigyék más terembe , ’s hívják a’ városi sebészt. — Az idegen nagy nehezen létre hozatott, de baja veszélyes volt; agy velő gyuladása fejlődött; forró láz gyujtá fel az egész testet, ’s dühöngő eszelősködése fokonként sulyosbuló helyzetbe hozó a’ házi asszonyt és sebészt. ,Mit gondol ön, meggyógyul ?4 „Igen !44 — mond a’ sebész olly hangon, mitha fojtogatnák. A’ beteg csakugyan éledni kezdett, ’s a’ tudós sebész máig sem tudja, mi segített betegén. — Elég hozzá, hogy meggyógyult, ’s egyebet nem, csak rendkívüli bizottságát veszté, ’s a’ sebész ur gyógymódját hírlapokba nyomatta. — A’ czikkely vitatkozások tárgya jön; de sebész urnak pártjára hatalmas bíráló szegődött — ’s’