Regélő, 1840. július-december (8. évfolyam, 53-104. szám)
1840-10-18 / 84. szám
„Igen , de különbség van a’ jó és jó közti. Én úgy vélem, szivéből jó. Ah , olly szép álmaim valónak, ’s agg anyámnak is, midőn atyja bennem bizik; de átlátám, hogy ön egy asztaloslegény számára , mint én vagyok , igen ügyes, igen mivelit. Ön jobb valamire születik, mint sziács köztt járni, ’s az inasokkal evődni. Én örülni fogok — folytatá elnyomott hangon — ha hollandom, hogy ön egy derék, önhöz illő férfival szerencsés lett.“ ,Ön, Fridrik, olly furcsának látszik — mondá Katinka —ön olly amarit!4 „Nem — felelt amaz, szemeit törülgetve — végre jóra üt ki minden. De hol van ura atyja? — folytatá nyugottabban — nincs itthon?“ ,A’ kormányzóval rabokat vizsgál. „Visszatér nem sokára , mert szeretném kezét megszoritni, mielőtt“ — ,Ej, csak nem fog tőlünk olly hamar távozni — szavába vágott Katinka. — Nem, nem, azt ön nem teheti. Önnek nálunk kell maradnia, és hajdani honunkról, a’ kántor leányairól, takács szomszédunkról , az öreg Gertrudról — ’s mit tudom én, még miről, igen sokat beszélnie. Nálunk marad, Fridrik, nemde?4 Fridrik éppen válaszolni akart, midőn a’ tornáczban lépteket hallának, ’s Katinka mondá , atyám!” Nem sokára csakugyan felnyílt az ajtó, ’s Manhard porkoláb, mint egy 61 éves, éles arczvonású, ősz szakáld és hajú, de izmos, még el nem gyengült testű férfi lépett a’ szobába, jobb kezében egy csomó kulcscsal. „Hali! Fridrik úr! — kiáltott a’ meglepetett öreg, csudálkozva az ifjú látásán. — Isten hozta, Isten hozta! ez váratlan valami.41„Bocsásson meg ön, hogy — “ kezdd Fridrik. Bocsánatról szó sem lehet. — Régóta vándorol?"4 „Éppen városkánkból jövök.“ merre mutat a’ szél ?441 „Ah azt magam sem tudom még.“ „,Mi a’ manót? majd azt hiszem, hogy szivében most is zajong ama bolond izé144 ■*— kiáltott kaczagva a’ porkoláb. Az ifjú arcza tüzként lángolt, Katinka pedig atyjának e* bókjára szájat pittyeszte. „No csak vigasztalja magát — tréfahangon folytatá Manhard — vetélytársa még eddig nincs , kivéve tán a’ macskát, mellyet a’ konyhában látott,’s ama kanárimadarat. Egyébiránt a’ leányka még sokkal fiatalabb és gyermekibb, hogy sem komolyakról gondolkoznék; önnek sem árt, ha egypár évecskéig a’ világban forgand.444