Regélő, 1840. július-december (8. évfolyam, 53-104. szám)
1840-11-19 / 93. szám
Az öreg elment, ’s a’ szabados átvette a’ csomókulcsot, hogy a’ börtönöket megtekintse; a’ többi ki lenyugodt, ki koczkázással mulasztá az időt. Közel egy óra telhetett bele, ’s a’ szabados még sem tért viszsza a’ czirkálásról. Ez egyik legénynek feltűnő volt, és szoltá: „„Hol pokolban késik Jerome ? úgy látszik, neki egy örökkévalóság kell, mig a’ házat körüljárja ! Csak nem történt valami baja ! A’ fiú, mint látszik, tudós; az illyeneknél pedig hamar megbomlik valamelly kerék.““ Többen is osztoztak Pierre — a’ közvitéz neve — gondolatában, ’s éppen indulni akartak Jerome-ot fölkeresendők, midőn ez a’ szobába lépett. De mennyire megváltozott e’ rövid távullét alatt! Halványan, dúlt vonásokkal, beesett vörös szemekkel, bágyadtan ’s álmodozva jelent meg bajtársai között, kik ijedve ugráltak fel, ’s résztvevőleg vették körűl. Feje vállára csüggött, térdei roskadoztak, ajkai körül pedig görcsös vonaglás tűnt fel koronként. „„Az Istenért! mi bajod? mi történt veled? — kérdék mindenfelől , ’s viz, eczet ’s többféle erősítő szereket hordtak össze. A’ szabados nem felelt; de lassanként elmélni kezde, meredt szemekkel körülnézett, azután mélyen lélektelvén , homlokát dörzsölé , ’s egy lóczára ült. Rögtön felszökött, ’s vadon forgó szemekkel orditá: „Az őrmestert! az őrmestert! Ég szerelmére kérlek, teremtsétek elő az őrmestert!“ „„Az őrmestert? — kérdé több hang — az lehessen, hisz hallád, hogy sürgős dolgai hivták el.““ ,,,’S ha a’császár gyermekét tartja is keresztvízen , hozzátok ide — rivallá Jerome — hivjátok elő az öreget, különben gyilkosságra vetemedem. Mi( „„De mit akarsz vele bajtárs?““ kérdék többen. „Ne kérdezzétek , ne vesztegessétek ezzel is az időt — ha bőszültté tenni nem akartok! vezessetek lakására! Találkoznom kell vele, habár a’ sátánnal kellene is értté megküzdenem!“ A’ katonák zavarttan ’s bámulva néztek egymásra; ekkor lépett be az öreg Grandjonc. „„Itt van, itt van! — kiállók mindnyájan örömmel, mert Jerome kedélye annyira ingerültt volt, hogy valóban valami rendkívülitől tartottak. — Ja Jerome , most végezhetsz vele.““ Alig hallotta a’ szabados, hogy kívánaténak tárgya jelen van , mint őrült rohant reá, karon ragadta , ’s kiáltó: