Regélő, 1840. július-december (8. évfolyam, 53-104. szám)
1840-11-08 / 90. szám
Pesten vasárnap november 8.- 1800. Meiriplen társával együtt hetenként Kétszer vasárnap é* rsotiirtokön Fél évi dijja liel))»/n képekkel 5 ft. boriték Ihihiiiii , postán fi ff . pemröln n. Hmlapostiik évnekvtlenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak ege» s/.ánia , vaury képe 12 kr. p. p. »o. ELBESZÉLÉS. Nalvtor 11 o . a. Egy komor őszi reggel elhagyván Leontio a’ sz Tódor-utszát, átkelt a’ Tiberiszen azon bárkák egyikén, mellyek mindig készen vannak Vesta templom oszlopainál. Fölment Janicus hegyére, ’s tetejére érvén befordult a’ San Pietro in Montorio egyházba, hogy misét hallgasson. A’ szegény fiatal férfi eltaszittatva a’világtól, buzgóan folyamodott Istenhez. Letérdelt Raphael megdicsőülés képe előtt, ’s e’ remek mű csepegtette szivébe ama nyugalmat és szolid vidorságot, mellyet a’ szép mesterségek olly örömest adnak. Végezvén jámbor imáját, elhagyá a’ templomot, é s a’ talapzat egyik kövére tlt. Az örökös város lábai alatt volt elterülve. Leontio már felhagyni készült látogatásával; azon Roma, mellyet múlt napon annyira átkozott, most csendes fenségben jelent meg előtte. Sokat szentt vedett a’ királynéké’ királynéja, e’ consuli, császári Roma; de panasz nem hangzók feldultt kebléből. Stoicismus vagy vértanúság kettős pálmáját mutatá, a’ mint pogány vagy szent város való. Mi szép volt ő a’hegyről rá tekintve! Folyvást gyászolva, mint Xiobe, folyvást vigasztalatlan; mert halvák dicső gyermekei, kik számosabbak valának az ég csillagainál! Leontio kénytelen volt megvalloni magának, hogy e’ várost szereti, érté, hogy elnémulni kénytelen minden panasz, minden szerencsétlenség, kivált a’ képzeleté, a’ romok e’ városa, a’ sirok ez urnéja előtt. .Néhány lépésnyire lejött már, midőn egy idegennek szemeivel találkozott, ki az Aljua Paula alatt ült. Ez pompásan volt öltözve; keze drága gyűrűkkel díszítve; selyem, bárson, csipke ’s drágakövek boriták ruháját, hogy őt, valódi művész - ízléssel ékesítsék; gazdag hüvelyű tőre is vala. De feje még nevezetesb volt herczegi öltözeténél. Arczán minden jelentésű izmok valának; szemeiből lángész lövelt; ajkai gúnyra álltak ; fekete hajfürtéi valami komolyat és fenyegetőt kölcsönöztek arczulatának.