Regélő Pesti Divatlap, 1842. január-június (1. évfolyam, 1-52. szám)

1842-02-26 / 17. szám

REGELO PESTI DIVATLAP. Uj folyam’ KIADJA GARAY JANOS­ első éve. 17. szám. Szombaton, Fetér. 211. SS-12. liaison - Hon­tje. (Folytatás.) IV. Másnap ismét visszanyeré de­rültségét. „Tudtam“ monda, hogy mi tegnap bolondot csináltunk. A’ lo­vag ezentúl közönséges ember, ’s nem hős többé. Leveleire már nem vágyódom, ’s e’ reggel már én sem írtam. Érzem tréfa volt az egész. Oda minden álmaim. De a’ lovag ne szenvedjen; adja ide levelét, talán lesz benne ollyan, mire fe­lelhetni.“ , Ő ma semmit sem ada át ön’ számára. ‘ Jön a’ válasz. „Hogyan ? Egy sort sem irt?“ .Szót sem.“ Launay kisasszony hangosan felkaczagott ’s tévé utána : ez már a’ szótörés. Most a’ lovagot telje­sen felejteni fogom. Meggyóná, mit akar, de a’ lovagot nem felejté; csakhamar ész­revettem, milly érzékenyen esék neki, hogy nem kap levelet szom­szédjától. Végre vittem egyet. Me­ny ur teljes engedelmet kért arra, hogy a’kisasszonynyal félóráig be­szélhessen. A’ dolgot fogoly höl­gyemre bizám. A látogatás, gon­dola, reá nézve nem veszedelmes , úgy bánandik a lovaggal, mint szokott ismerőssel. Megegyezvén benne, hogy bevezetem hozzá. Ben­nünket herczegnék módjára foga­dott ágyban, és hálóköntösben. Nem tudom hogyan tű­nt fel a lovag szó-

Next