Regélő Pesti Divatlap, 1842. július-december (1. évfolyam, 53-104. szám)
1842-10-09 / 81. szám
866 Myra, ami bozontos szőlő tarka ölebecskéjét, Paminát, mi ugyan egy nagyúri hölgyben, ki a' körülte lévő álorczás emberek’ nagyobb részét szives, benső szeretet helyett gyűlölni kénytelen, — némileg menthető gyöngeség. Pamina legboldogabb kutya volt az egész világon. Ő mi is egy kuvasz kutyának, de sőt mi egy szegény ember’ sorsa Pamináéhoz képest. Ez véres verejtékkel keresi panaszos kenyerét és szolgálja urát. Pamina egész napon át kényelmesen hever, mulatoz, — semmi kötelessége, semmi dolga, még csak a’ házat sem őrizi, mert hiszen ő maga is úr a’ háznál, egy különös maskával bir, ki reggelenként megfüröszti, borzas szőrét megfüsüli, ’s ki elet nagyságára jobban vigyáz mint szeme’ fényére;—a’ szegény ember gyakran éhezik, mig a’ lelketlen Pamina torkig úszik a’ legjobb ételek és italok’ tömérdekében, ’s grófnéjával sokszor egy tálból csemegézvén, hathatósan czáfolja meg ezen közmondást: nem jó nagy urakkal egy tálból enni, ’s ezen fölül a’ gonosz kis válogató, a’ közönséges, mindennapi tápokat még urias finnyával veti meg ; — a’ szegény ember dísztelen, füstös kunyhólyukban zsugorog, ’s kemény szalmaágyán daróczczal takarózik, mig Pamina pompásan bútorozott fényes palotákban lakik, a’ legszebb kényelmi pamlagon és fauteuilben heverész, ’s éjjel bársony párnácskán nyugoszik a’ grófné’ selyemmel födött ábainál; — a’ szegény embert hibáéért leszidják, a’ lelketlen Pamina sokszor mérgesen, szándékosan harapja meg öt fésülő inasát, ’s ha ez rá merészel ütni, tüstént felpofozzák, sőt néha el is űzik a’ háztól; — a’ szegény embernek sokszor még a’ méltatlan bánásmódot is hallgatással kell tűrnie; de a’ lelketlen Pamina korlátlan szólásszabadságában mindenkit bátran megugathat,’s haragját még hízelgő mosolylyal szokták viszonyni;—a’ szegény ember megbetegedvén, ápolás nélkül tengődik, ’s hacsak a’ természet nem segít rajta, elveszhet nyavalyájában; de ha Paminán legkisebb alterátiót vesznek észre, ha példáúl étvágya némileg csökken, vagy ha valamivel kedvetlenebb mint legtöbbször szokott lenni, mindjárt a’ leghíresebb orvost hivatják számára, sőt egy ízben, midőn meghűlés miatt a’ hideg kitöré, consiliumot tartattak fölötte; — a’ szegény embernek magas rangú földesasszonyát még csak megközelítenie, még csak kézen csókolnia sem szabad: — ellenben a’ grófné Paminát majd mindig ölén hordozza, össze vissza csókolja, ’s a’ legnagyobb kegyekkel árasztja el; — a’ szegény ember igen kevés gyönyört találhat rögös pályáján, de a’ lelketlen Paulinának egész élete csupa élvezet, grófnéja miatt az urak és dámák az ő kedvét is keresik, neki is szépet tesznek, ’s mindenféleképp igyekszenek el e nagyságát mulattatni ’stb. — Mondom nektek, Pamina legboldogabb kutya vala az egész világon, mert hiszen ő volt legnagyobb úr a’ grófné’ házánál, ki ölelte’ szeszélyeinek valódi szolgasággal hódola. Pamina mind a’ mellett is, hogy magyar születésű volt, egyedül az idegen nyelveket érté, sőt néha még a’ feszes etiquette’ szabályait is franczia udvarias hiedelemmel tartá meg, néha azonban eredeti őszinteségének kitörő perczeiben, mindenkit illetlenül megugatott, megmart, a mit ha lelkes állati ésszel birt volna, bizonyosan az emberek’ háta mögött teendő. Ilyen volt a’ grófné, ’s halálba szeretett ölebecskéje. És már most jellemzés után, a’ történet’ fonalát gyorsan végig nyújtani, eltökéllett szándékunk. Egy napon, midőn a’ grófné gyalogsétát tön a’ váczi utczában, Pamina az imádva szeretett ölebecske eltűnt, elveszett. Ki írhatná le a’ grófné’ legnagyobb veszteségének rendkívüli fájdalmait! Két-