Regélő Pesti Divatlap, 1843. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-03-26 / 25. szám
771 772 KISFALUDY SÁNDOR’ életrajza. Midőn ünnepélyünk’ koszorús hősének életét főbb vonásaiban összefog.* falva, a’ nagyon tisztelt hallgatóság’ emlékezetébe visszahíni szándékozunk, korán sem olly czélból teszszük azt, mintha e’ díszes koszorúban csak egy embert is gyaníthatnánk, ki a’ nemzet’ költőjét, jelen költészetünk’ apját, Kisfaludy Sándort ne ismerné , hanem, mert ünnepélyünk’ kiegészítéséhez szükségesnek tartok azt, ’s mert jól esik szívnek és léleknek, egy olly férfiú pályáját emlékezetünkben felfrisíteni, ki szív- és lélekképező, halhatlan munkái által olly nagy befolyással volt nemzetünkre , ’s végre mert nem csak a’halottakról, de az élőkről is illik megemlékeznünk, mi, fájdalom, különösen költőkre nézve, olly igen ritkán történik kelet’ népe, de tán más népek’ hazájában is, ’s ha már aztán egyszer megtiszteljük is őket, azt többnyire halálok után teszszük, követ gördítünk sirjok felé, hogy még nehezebben fekügyenek. De Kisfaludy Sándor még él,s adja a’ magyarok’ istene, hogy még sokáig éljen; rövid rajzunk tehát, mellyel pályáját, mennyiben az a’ nyilvánosságot illeti, kísérjük, inkább egy meleg kebelből szakasztott visszaemlékezés leend, a’ költő’ pályájának főbb szakaira, mint egy száraz életadatok’ halmazából összeállított, a’ kritika’ szigorú mérlegével meglátolt, tudományosan kidolgozott vagy a’ mi sokszor mindegy, hidegen megszűrt biographia. Kisfaludy maga gyűlölt mindent, minek — ’s lehet-e ezt költőnek nem tennie — iskolás szaga, mi hideg és feszes volt; ő a’ természet’ embere, a’ természet’ költője csak ez egy istent imádó, ’s a’ kit követett, ennek gyermeke, keble’ geniusa volt. Kisfaludyt tehát ez értelemben kell felfognunk, e’ szellemben visszaadnunk. Újat sem mondunk róla; élete évek óta keze közt az olvasó közönségnek, a’ legújabb mintegy tiz évvel ezelőtt iratolt, mit ehhez még a’ legközelebbi tiz év toldott vagy toldhatott, nem annyira a’ nyilvánosságé, mert Kisfaludy Sándor azon kevés erős lelkek közé tartozik, kik annak idejében tudtak és tudnak lelépni a’ színhelyre, ’s kiknek aztán annál tisztább lényben marad fen pályájok’ emléke , ’s másodszor, mert Kisfaludy amaz egyszerű ősmagyar természetek’ egyike, kik a’ csendes házi tűzhely’ patriarchalis igaz melegét elébe teszik a’ zajos világ’ fővárosi álfényének, melly végre is csak ollyan, mint a’ festett tűz, mellytől meleget, éltető erőt hiába kérsz. Kisfaludy Sándor, 8 testvér között legöregebb bátyja Károlynak, 1772ben September’ 27-kén Sümegen Zala vármegyében született, azon Zala vármegyében , melly nekünk — hogy röviden mondjam ki, mert vannak dolgok, mellyek legjobban értetnek, ha röviden mondjuk ki— melly nekünk Deák Ferenczünket adá. Ivadéka egy régi magyar nemes családnak, melly eredetét egész az ős Csák nemzetségből származtatja le, ’s mellynek emléke korán ébreszte benne magasztos hajzafi érzést ’s forró szeretetet hazája ’s nyelve iránt, mellyek, első fellépte óta