Regélő Pesti Divatlap, 1843. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-02-23 / 16. szám
PESTI DIVATLAP. -------*-- Második év. ©--------Kiadja és szerkeszti Garay János. Csütörtök, 16. SZ. febr. 23.1943. Megjelenik minden héten kétszer egy divat képpel. Előfizethetni minden k. postahivatalnál. Külföldre csak a’ bécsi k.főpostánál. Kolozsvárott t. Méhes urnál.—Ára félévre, helyben 5 ft. postán 6 ft. pengő pénz. Kiadó hivatal, Leopold - utcza az apáczák’ során levő 189 sz. Rottenbiller-ház, második emeletében. AZ ELJÁTSZOTT ADV. Eredeti Beszély. I. ,Kelj, gyermekem, zárd be az ajtót, ideje hogy az ember nyugalomnak adja át magát; jer, lelkem, hűvösbbé lett a’ levegő is, még megfázhatod, igy szólt a’ békenyi uradalom’ számtartója ószerű, de nem minden csinnélküli házikója’ ajtajából, szokáson túl kinnmaradt leányához. „Édes, jó atyám“ esdekle Laura, az eresz alá helyzett, mesterkétlen nyirfaszékröl fölemelkedve, hagyd élveznem még csak kevéssé a’ háborútlan éj’ malasztos édeit. Nézd, mi szépen barkázzák az ég’ azúrját millió csillagok, sok picziny fényükkel növeszteni készek a’ bágyadt hold’erőtlen világát; szépek , nagyszerük azok és mi emberek milly törpék, milly morzsák vagyunk, pedig szinte azon egy isten’ művei. Fű, és virág testvérileg ölelik egymást, meghitten suttogva az éj’ bájból, a’ völgy’ homálykörzölte lombjait híven fölkeresi az esti szellő, első üdvözlete szivadta szende csók; látszilag czikázza át a’ bokrok’ tömérdek iveit, ’s az esthajnaltól beharmatozott levelekről lecsókolja a’ könnyű csöppeket; ott van a’ hűség, ott van a’ szeretet !“ A’ véghetetlen lágyság, melly most gyenge hangját egészen elnyomó, kebelmélyéből fölcsalt vizárban úsztató a’ szép vágású pár szemcsillagot,’s hoszszú selyem pillái csak nehezen gátolhatók a’ csillámló gyöngyökké alakult csöppek’ sebes kipörgését. A’ közel hetven nyaras atya szeretete’leggyengédebb érzésével hajlott le egyetlen gyermekéhez, ’s az ellebbent nyakkendőcskét vissza takaró a’ hófuvat vállakra. ,Bajod van, Laurám? jöjj pihend ki magad’, kövess, szerelmem, vagy ha nem alhatnál, hogy megkönnyebbülj, a’ szent könyvből fölkeressük a’ legszebbeket, ’s imádkozandunk.4 „Hagyj magamra’, emelé dalszavát Laura, ’s szétválasztva atyja’ öszfürtjeit, sokszorozva csókolá a’ márvány it.