Regélő Pesti Divatlap, 1844. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-25 / 16. szám

Megjelenik minden héten kétszer egy di­vat képpel. Előfizeti hetni minden k. pos­tahivatalnál. — Kül­földre csak a’ bécsi k. főpostánál. Kolozsvá­ rott t. Méhes urnál. Ara félévre, hely­ben 5 ft. postán 6 ft. pengő pénz. Hely­ben, évnegyedenként 2 ft. 30 kr. — Kiadó hivatal: Uri-utcza, Trattner­­ Káro­lyi ház’ 2-dik ud­vara’ 2-dik emelet. PESTI DIVATLAP. REGÉLŐ Kiadja és szerkeszti Garay J­á­n­o­s. 16 sz. Vasárnap, Vehr. Szkén, 1844. 5. év. FRANCZIA SZÍNÉSZET. (Páris , 1843. végén.) II. Hagyjuk el a’ művészet’ benső világát egy pilla­natra, ’s nézzünk a’ franczia szinházügy’ szemébe kí­vülről; lássuk termetét nagyban , egészben. És járjunk végire : miért van ő? mi dolga van neki, mint azon erők’ egyikének, mellyek a’ status’ nagy mozgo­­nyában működnek? Más hazának vándor fia, midőn franczia közinté­zetbe lép, és körültekint: igen különösen érzi ma­gát. Mintha lelkét valami villanyerő érintené, olly­­nemű hatással, miként ha borús beteges napok után az ég elmosolyodnék , ’s egy tavaszi napnak arczában a’ felséges Isten mutatná meg magát, vigasztalni em­berét. Minő hatalom lehet az, melly itt olly érez­­h­etőleg nyilatkozik ? Nem egy nemzet’ energiája vagy-e te, ki e’ csarnokokban ünnepied nagyságodat ? és nem vagy-e te néped’szellemének amaz örökifjusága, ki túléled az ivadékokat, és történetekkel irod be a’ térnek és időnek lapjait ? E’ méla gondolatok’ elvei azonban csak hamar elmerülnek a’ hazai emlékezetek’ tengerében. Úgy tetszik ekkor, mintha Hunniának dalnoka szólalna meg a’ messziségből, mint ,,szellők fuvolája, Melly keserg az őszi lombokon . Mellynek andalító zengzetére Felmerül a’ gyásznak régi tévé.“ Mert honi álmaink’ és reményeink’ élő képmásai tűnnek itt fel testi szemeinknek, és látjuk milliók’ összeolvadását egy egy nagy eszmében. Ezen eszmék’ egyike a’ színház. Miként van ezen eszme felfogva , alkalmazva, ’s minő hatalomra növesztve a’ francziák’ honában, be­széljen ezekről az élet maga. Párisban azon zarándokok , kik az úr’ ko­porsójának szent földjéről haza térvén , a’ Meg­váltó’ szenvedéseit utczaszegleteken kezdék énekelni. A’ nép annyira tódult hallani e’ dalnokokat , hogy utóbb a’ párisi főispán szükségesnek látta őket elhall­gattatni. De az énekek megtevék hatásukat, úgyhogy néhány polgár összeállott, ’s házat vett és alkalmazott a’ zarándokok’ számára, hol énekes előadásaikat nyil­ván folytathassák. Történt pedig ez ezelőtt 406 esztendővel. Azonban födél alá már nem követte a’ nép dalno­kait olly nyakrafőre, mert az előadás nem csak amúgy istennevében történt. Hogy tehát dalnokaink a’ nép’ előb­bi vonzalmát visszanyerjék, azon gondolatra jöttek, hogy énekeik’ tartalmát cselekvőleg és utánzólag adják elő, tehát: drámai képekben. Nem is részúl számitanak, midőn a’ hallás érdekével a’ látás érdekét egyesiték; mert a’ nép olly dühös rohammal tódult látni és hallani együtt, mit még soha nem látott és hallott, hogy a’ hatóság kénytelen volt a szent tárgyaknak elő­adását végképen betiltani, a dalnok társakat pedig el­oszlatni ; kik magokat most már szenvedély-tár­saknak nevezték, „confreres de la passion.“ 16

Next